10. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok a rengeteg késésért, de semmihez nem volt energiám, se életkedvem. Most viszont itt vagyok megújult erővel és persze az új résszel. :) Remélem tetszeni fog nektek és megdobtok pár komival! :)

Liam Payne

Egyre csak közelebb csúszik, mire én már teljesen elvesztem az uralmat a testem felett. Nem bírok tovább várni, hajt a gondolat, hogy azt a fél centi távolságot is eltüntessem közülünk.Mikor már tényleg nem bírom magam tartani és megcsókolom, Niall egyből visszacsókol és a kezeit a nyakam köré fonja. A derekára teszem mindkét kezem és még közelebb rántom magamhoz egészen addig amég már az ölemben ül. Kicsit beleharapok a szájába, mire felmordul és meghúzza a hajamat. Elválunk egymástól a levegőhiány miatt és egyből a nyakamat kezdi harapdálni, mire már teljesen elveszítem az eszemet és felnyögök. Tetszik neki ahogyan reagálok, ezért elkezdi kiszívni a nyakamat. Egy ideig hagyom, hogy ő irányítson majd lelököm az ágyra és ráfekszem. Végigcsókolom a nyaka vonalát majd egy könnyed mozdulattal leszedem róla a pólóját. Beletúr a hajamba és közelebb húz magához. Belenézek a szemébe és meglátom az áhítatot és még a szeretetet is. Te jó ég mi a szart csinálok én? Másba vagyok szerelmes. Nem kellene szórakoznom vele. Megáll a mozdulata közben, mert meglátja a szememben a változást.

- Sajnálom! - gyorsan leugrom róla.

A kijárat felé veszem az irányt, felkapom a cipőmet és már ki is száguldom az ajtón. Azt a rohadt! Mi van mostanában velem? Nem értem ezt az egészet egyfelől szerelmes vagyok Zayn-be aki persze totálisan normális és barátnője is van, másfelől meg élveztem, hogy Niall-el csókolóztam nem is kicsit, és ő ezek szerint viszont meleg. Kettő már nem hiszem, hogy lehet véletlen. Valahogy el kell igazodnom, mert meg fogok őrülni. Az egyetlen ember felé veszem az irányt aki segíteni tud Louis.

Még mindig teljesen összezavarodva kopogtatok be az ajtaján, mire kinyitja az ajtót egy szál melegítőnadrágban. Az arca kicsit piros, de vigyorog. Gondolom megzavartam valamit. Ebben biztos is leszek, mikor megjelenik mögötte Will hasonló ábrázattal mosolyogva. Na ja! Ez az én szerencsém, nem elég hogy nekem bajom van még másokat is terhelek a problémáimmal.

- Szia! - köszönnek vidáman, de mikor nem válaszolok csak szerencsétlenül állok előttük Lou szólal meg. - Mi történt?

- Háát..

- Jó, gyere be! - kitárja az ajtót én pedig besétálok és sorban megölelem mindkettőjüket. Először Lou-t aztán Will-t.

- Na haver, mesélj mi a gond! - szólal meg most Will. Kedves srác örülök, hogy együtt vannak.

- Szóval, mint tudod Lou jóban lettem Niall-el és ma átmentem hozzá és hát kicsit elfajultak a dolgok.

- Ezt, hogy érted? Összevesztetek?

- Nem, épp ellenkezőleg. Kicsit túl jól kijöttünk egymással és mi majdnem khm.. - mondom ki, mire Lou-nak elkerekedik a szeme Will pedig értetlenül néz. Nem tudja ki Niall.

- És mi történt?

- Eljöttem, mert úgy nézett rám mintha szeretne és én meg nem is tudom összezavarodtam. Nem kellett volna ennek történnie! - mondom és lehajtom a fejem.

- Jól van nyugi! - teszi a vállamra Will a kezét Louis pedig csak bámul.

Louis Tomlinson

Mikor Liam azt mondja, hogy ennek nem kellett volna megtörténnie egyből eszembe jut a Harry-vel töltött idő. Annak se szabadott volna megtörténnie. Egyáltalán! Mit is gondoltam? Itt van nekem Will szeretem őt és ő is engem ezt nem kellene egy apró pillanat miatt tönkre tennem. Harry nem szeret, sőt utál és ezt már annyiszor bizonyította is. Lehet hogy most is csak szórakozott velem. Nem akarom elveszíteni Will-t. Beszélnem kell holnap Harry-vel!

- Louis! Louis! - szólongat Will, mire felkapom a fejem. Meg is feledkeztem magamról. - Én most megyek. Hagylak titeket beszélgetni.

- Oké, jól van! Majd beszélünk. - de nem megyek oda, hogy megcsókoljam csak bemegyek a szobába, hogy felkapjak egy pólót. Csak akkor megyek vissza amikor hallom Will után csukódni az ajtót.

- Na! Valami film? - kérdezem Liam-et, mire csak bólint. Ismerem őt, tudom, hogy most erre van szüksége. Nyugalomra és nekem is jót fog tenni.

Másnap ideges vagyok, mikor beérek a suliba. Tördelem az ujjaimat és minden percben az ajtót lesem és várom, hogy Harry megérkezzen. Muszáj beszélnem vele. Ez nem mehet így tovább. Mikor már a csengő után tíz perccel sem érkezik meg elindulok a padokhoz ahol általában lenni szokott, meglepetésemre most is ott van. Ezek szerint sikerült előttem beérnie.

- Szia! - ülök le mellé, mire kicsit furán néz rám, de visszaköszön.

- Hello, mit akarsz?

- Most mi bajod van? - lepődök meg a bunkó válaszán.

- Semmi, buzika. Mondjad mit akarsz!

- Már megint itt tartunk? Azt hittem jól kijöttünk – Kicsit csalódott vagyok, igaz, hogy gondoltam rá, hogy csak egy gyenge pillanatában volt velem olyan kedves, de nem igazán akartam elhinni, de ő mégis csak Harry és az is marad.

- Ja, persze - húzza gúnyos vigyorra a száját. Rosszabbul esik, mint bármikor máskor eddig.

- Én csak beszélni akartam volna veled, te bunkó! - Nem tudom mi történik velem hirtelen, de elpattan bennem valami és nem tudom megállni, hogy ne mondjam el mit gondolok és mit érzek. - Csak mindössze beszélni, érted? Nem tudom felfogni, hogy mi a jó büdös szart csináltam, hogy ennyire utálsz engem. Fogalmam sincs, de nem bírom ezt tovább! Értem, hogy zavar téged, hogy én nem vagyok átlagos, de kontrolállhatnd magad vagy akármi. Egy pillanatig azt hittem te is egy normális és rendes srác vagy, de tévedtem. Mekkorát tévedtem! - emelem a kezem a magasba és csak folynak a könnyek az arcomról. Nem bírok leállni pedig látom, hogy Harry arcán is folynak a könnyek, nem tudom ugyan hova tenni, de felbosszant. - Ne te akadj már ki! Könyörgöm amikor csak tudsz bántasz és nem csak szavakkal, te erőszakos bunkó állat! És még te utálsz engem? Semmit nem csináltam! Ellenben veled! - Az utolsó mondatot egészen közelről mondom az arcába és miután látom, hogy felfogta miről beszéltem arkon fordulok és elindulok a fiú mosdó irányába.  Sírni akarok és fogok is!

Beérek a teljesen üresen álló helyiségbe és leereszkedem a földre. A vállaim rázkódnak a sírástól, de semmi hang nem jön ki a torkomon. Csendben szenvedő típus, na igen. Főleg, hogy az előbb mennyit ordibáltam. Lehet, hogy gonosz dolog, de jól esett Harry-t sírni látni. Szemét vagyok, de elegem van, hogy a bántásait kell tűrnöm!

Kicsit sikerül összeszednem magam, mire kicsengetnek az első óráról még szerencse, mert lelket kell öntenem Li haveromba. Találkozni fog a Szöszivel és, hát nem lennék a helyébe ez tuti egy kínos helyzet lesz. Rohanok is a szekrényéhez, ahol már ott áll ideges ábrázattal. Nem tehetek róla, de mikor ilyen arcot vág mindig nevetnem kell rajta. Mikor odaérek megölelem és ő egyből viszonozza.

- Nyugi.. - kicsit rekedt a hangom az előbbi sírástól - haver! - Legnagyobb elkeseredésemre Liam észreveszi a kis affért és egyből rákérdez.

- Valami történt?

- Nem, dehogy

- Mit szórakozok? - néz fel. - Tudom, hogy történt valami! - mutat rám vádlóan.

- Jó-jó! - tartom fel a kezem. - De most veled kell foglalkoznunk. Találkoztál már vele? - kérdezek rá, mire egyből elfelejti, hogy éppen engem vallatott az előbb.

- Nem, de a következő óra közös és mellette ülök. - húzza el a száját.

- Figyelj, próbáld valahogy kimagyarázni. Szerintem megérti főleg, hogy ezek szerint ős is a mi csapatunkban játszik. - kacsintok rá, mire egy kicsit elmosolyodik.

- Lehet igazad van, de nem akarom! Nem akarok most mellette ülni! - A mondat végére lehalkítja a hangját ugyanis Zayn jön felénk.

- Hello! - köszön. Először Liamet öleli meg majd engem is. - Mi a helyzet? - kérdezi vidáman.

- Tervezgetjük a délutánt. - improvizál a legjobb haverom rögtön, mire kicsit mérgesen nézek rá, de ő csak vállat von.

- Jaj, de cukiii! - magas hangon és vigyorogva mondja, miközben rám néz. Veszem a célzást, de azt is, hogy csak viccel. - Mindegy, Li nincs kedved ma mellettem ülni? - kérdezi a haveromat, mire annak elkerekedik a szeme. Azt hiszem megoldódott a problémája egy időre.

- D-de - bólint rá végül.

- Oké, akkor ott találkozunk - búcsúzik a sötét hajú egy-egy öklössel tőlünk és már ott sincs.

- Na haver! Szerencsés vagy, a problémáid csak úgy megoldódnak. - mondom neki, mire elröhögi magát. Na! Végre ez az én Liam-em.

Liam Payne

Miután Zayn megoldotta a "nemakarokaSzöszimellettülni" problémámat kicsit nyugodtabban indultam az osztályterem felé az angol órára. Szerencsére nem kellett azon gondolkodnom, hogy melyik padot foglaljam be, mert Zayn már ott ült vigyorogva és helyet foglalva nekünk. Nem véletlen imádom ezt a srácot. Tökéletes. Tökéletes ahogyan kinéz és ráadásul még remek barát és csodálatra méltó ember is, és az se véletlen, hogy neki nem én kellek. Én nem vagyok különleges csak egy átlagos gyerek, sőt még az se, mert minden tetejébe még meleg is vagyok, de jó nekem! Nevetek a saját baromságomon, miközben odasétálok a padhoz. A Szöszi pont azt a pillanatot választja az érkezésére, mikor én helyet foglalok Zayn mellett és boldogan nevetek. Hát ez biztosan nagyon jól jött le a szemében. Látom, hogy egy apró könny gyűlik a szemeibe és megrázza kicit a fejét. Leül a mi helyünkre. Egyedül.

- Hé! Hahó! Liam! - hallom meg Zayn hangját.

- Mi..hm? - fordulok felé.

- Mi van? Kin jár a pici agyacskád? - mosolyog.

- Senkin. Mit akartál? - kérdezem komoran, ami meglepetés ként éri és ő is rögtön elkomolyodik.

- Csak meg akartalak kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni velem ruhát venni? Egyedül utálok menni, mert unalmas. - Leesik az állam. Egy álmom válik valóra, ha vele tölthetek el egy napot.

- De, persze. Ráérek. Mikor? - rohamozom meg a gyors válaszommal, mire megint megjön a jókedve.

- Mondjuk ma délután?

- Jól van, de előtte hazamennék ledobni a cuccomat. - húzom el a számat.

- Nem gond. Kocsival jöttem útközben beugrunk, oké?

- Oké. - bólintok rá és úgy érzem boldogabb már ne is lehetnék egészen addig a még meg nem látom Niall ábrázatát. szomorú, tőle nem megszokottan.

Louis Tomlinson.

A nap végén idegbetegen megyek ki a buszmegállóba. Egész nap hozzám se lehetett szólni. Mindenkinek paraszt módon válaszoltam, mert állandóan a Harry-vel való veszekedésen járt az agyam. Mi a szar? Miért sajnálom, hogy úgy beszéltem vele? Még ennyit se érdemelt volna. Rohadtul semmit! Nem hiszem el, hogy lehet valaki ennyire utálatos. Mikor épp idegesen rúgok el egy követ az utamból egy kocsi fékez le mellettem és legnagyobb meglepetésemre Harry-t látom meg az ablakában.

- Louis! - szólít meg, de inkább nem is válaszolok. - Figyelj, gyere hazaviszlek.

- Miért vinnél haza? Hogy megint lebuzizhass? Vagy egyéb sértés?

- Nem! Én csak beszélni akarok veled!

- Én meg rohadtul nem akarok beszélgetni! Veled meg aztán annyira se! Hagyjál békén! - Végszóra megérkezik a busz én meg úgy ugrom fel rá, mintha csak az életem múlna rajta. Talán így is van. Harry egyszer még meföl engem!

Egész buszút alatt csak ülök és nézek ki a fejemből. Próbálok lenyugodni, mert ma délután végre péntek és otthon lesz anya. Nem akarom tönkretenni a közös délutánt főleg nem Harry miatt. Csak próbálok nagy levegőket venni és nem gondolni semmire ami azzal a hülyével kapcsolatos. Semmire! Na igen még ha sikerülne, de egyfolytában csak a könnyes szemei vannak az eszemben, az amúgy gyönyörű zöld szemei. Elegem van magamból. Megy minden másból is!

- Megjöttem! - lépek be az ajtón, majd csapom be magam után. Miután végeztem a dühöngéssel lerángatom magamról a cipőt. - Anya! Hallod?

- Hallak, kisfiam! - A kicsit ideges hang a konyha felől jön, ezért elindulok arra. - Vendéged van. - jön velem szembe a folyosón, mire leesik az állam.

- Vendég?

- Igen. Menj és beszélj vele addig én lepihenek, mert fáradt vagyok, jó? - ad egy puszit, amit kábán ugyan, de viszonozok.

- Pihenj, szeretlek! - simítok végig a karján, é türelmetlenül indulok el a konyhába, hogy megtudja ki jött át.

Mikor belépek szembetalálom magam Harry-vel. Mi a szar? Csak ennyi jár a fejemben.

Best Friend

Sziasztok! Itt is vagyok a már említett One Shottal. Remélem tetszeni fog nektek és megdobtok pár kommentel! :) Jó olvasást! :) ( hamarosan jön a 10. rész is )

Best Friend

Egyesek szerint nincs azzal gond, ha az ember beleszeret a legjobb barátjába. Na igen, de mi van akkor, ha a legjobb barátod fiú és történetesen te is az vagy, de erre még az is tehet egy hangyányit ,  ha mindketten a világ leghíresebb fiúbandájának tagjai vagytok.

Ma megint ott tartok, hogy nem bírom elviselni ezt az egészet. Harry megint arról mesélt nekem, hogy milyen jó csajt szedett fel és legnagyobb sajnálatomra megosztotta velem az este tartalmasabb részét is, miközben én csak kínlódva hallgattam végig a mondanivalóját , de mégis megtettem, mert ő a barátom és szeretem. Jobban szeretem saját magamnál, és éppen ez az én gondom. Beleszerettem a legjobb haveromba. Semmi esélyem nincs arra, hogy mi valaha is együtt legyünk és ezt jól tudom, de mégis egyre csak jobban és jobban szeretem. Mindennél jobban. Szeretem a hangját, szeretem a göndör haját, szeretem a mosolyát és minden mást is. Eddig szerencsére sikerült titkolnom előtte, de már egyre nehezebben megy az is hogy csak a közelében legyek. Állandóan csak az jár a fejemben, hogy meg akarom csókolni és le akarom rángatni róla a ruháit. Az egyetlen ember akiben megbízom annyira, hogy elmondtam neki mi a helyzet az Niall. Ő egyszerűen egy tökéletes barát meghallgat, ha arra van szükségem leordít ha éppen arra, de bármit megtenne értem és én is ő érte. Még arra is mindig vállalkozik, hogy meghallgassa egy-egy nyavalygásomat miután Harry csinál valamit, ezért is igyekszem most is hozzá.

- Niall! - kopogok be a Liam-mel közös öltözőjükbe.

- Gyere haver! - kiabál ki vidám hangon, de amikor belépek az ajtón és meglát egyből lehervad a vigyor az arcáról. Útálom tönkretenni a jókedvét, de muszáj megbeszélnem ezt valakivel különben felrobbanok. – Mi történt már megint?

- Egy újabb hülye picsát dugott meg. - vonok vállat és leülök a bőrkanapéra amin ő is terpeszkedik.

- Figyelj, én tudom, hogy nem könnyű, de megpróbálhatnál túllépni valahogy rajta. Nem kéne olyan emberért törnöd magad, aki nem veszi észre mit veszít. - Sóhajt egyet. - Harry jó barátnak, de neked nem tesz jót, ha másfajta érzéseid vannak iránta. Nem fogja viszonozni. Szeret téged, mint a barátját vagy az öccsét.

- Köszi szépen, most tényleg erre volt szükségem. - húzom szomorú vigyorra a számat.

- Tudom, hogy azt szeretnéd hallani, hogy mindennél jobban szeret és te vagy az álmai pasija, de nem akarlak olyan dolgokkal hitegetni amire kicsi az esély. Ő nem játszik egy csapatban veled.

- A vicc az, hogy mielőtt megismertem én sem voltam meleg! Elérte, hogy meghülyüljek, de komolyan. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer beleszeretek egy fiúba. Voltak barátnőim, sőt komoly barátnőm is volt akit szerettem. Ő csak a legjobb barátom volt és most nézz rám. Teljesen becsavarodtam és beleszerettem. Eleinte azt hittem, hogy majd elmúlik, biztos csak az összezártság miatt van meg, hogy olyan jól kijövünk, de azóta már eltelt majdnem három év és egyre csak jobban szeretem. – Fújtatok ahogy egyre jobban felidegesítem magam a szerencsétlenségemen, de szerencsére Niall közbeszól.

- Louis! Komolyan nem akarom, hogy rosszul érezd magad! Fel kellene szedned valakit! Próbálj meg valaki mással lenni!

- Nekem csak be kell rúgnom! - osztom meg vele a tervemet. - Este elmegyünk bulizni és én leiszom magam a tudatlanság határáig. Nem akarok semmit érezni!

- Ha ez segít - von vállat szomorú arckifejezéssel, látom, hogy aggódik értem, de most ez sem tud megvigasztalni.

A délután többi része kikészített. Készülődtünk a koncertre ami amúgy nem is lenne nagy probléma, de Harry és én egy öltözőbe kerültünk. Csodálatos! Nézhetem ahogyan öltözik, hallgathatom a hangját és közben bennem lehet a tudat, hogy ő nem lehet az enyém.

- Mi van veled Lou? - levágódik mellém. - Egész nap mintha kerülnél. Haragszol rám?

- Nem, nem haragszom! - Magamra haragszom, mert most is legszívesebben a nyakába ugranék.

- Gyere már és ölelj meg! - Na igen, nem véletlen van olyan sok Larry Stylinson pletyka és nem véletlen reménykedem még én is. Mikor nagyon nem bírom már a helyzetet akkor bezárkózom és Larry-s videókat nézek. Lehet, hogy ez beteges vagy elszomorító, de engem képesek megnyugtatni.

Harry végül nem várja meg a válaszom hanem a nyakamba ugrik, mire nem bírok ellenállni és rögtön visszaölelem, de ez nem olyan, mint máskor most nem tölt el boldogsággal, hogy éppen az összes figyelmét nekem szenteli. Most csak arra tudok gondolni, hogy nem lehet az enyém és ez csak rosszabb lesz, mikor egy puszit nyom az arcomra.

A készülődés további részében szinte egy szót sem szólok úgy kiborított ez az ölelkezős dolog, Harry-t pedig zavarja a hallgatásom, erre a színpadon jövök rá. Egyszerűen kerül, ha én a jobb oldalon vagyok akkor ő a tőlem legtávolabbra eső ponton. Nem látszik rajta, hogy nincs jó kedve, olyant mint mindig. Semmi erőfeszítésébe nem kerül, hogy tökélete legyen persze nekem azért kell küzdenem, hogy el ne sírjam magamat. Niall jön oda hozzám és próbál feldobni ami csak részben sikerül neki, de tudom, hogy nem mehet a banda kárára a hülyeségem, ezért mindent beleadok, hogy a legjobb formámat hozzam. Teljes erőmből énekelek és táncolok a szólóim talán jobbak, mint bármikor életemben és a közönség imád. Egyetlen egyszer nézek Harry-re és akkor azt látom, hogy dühös amitől megint elmegy a kedvem mindentől. Nem hiszem el.

A koncert vége után csak úgy rohanok az öltözőbe, majd be a zuhanyzókhoz. Gyorsan letusolok és egy törülközőt a derekamra csavarva visszamegyek az öltözőbe. Harry-t ott találom, de próbálok nem törődni vele. Ő sem szól semmit amin viszont meglepődöm, ezért ránézek, de ő csak bámul vissza rám. Na! Erről beszéltem, néha úgy érzem, hogy bámul és tetszem neki, de ezt is csak beképzelem magamnak. Felkapom a fekete csőnadrágomat és egy fekete ujjatlant és már úton is vagyon Niall öltözője felé.

Náluk más a hangulat jól elvan Liam-mel és éppen beszélgetnek, mikor benyitok.

- Na? Akkor buli?

- Jól van. - egyeznek bele fülig érő mosollyal. Úgy látszik Niall is kedvet kapott az estéhez.

Olyan szórakozóhelyre megyünk amit nem ismerek, de nem is baj. Csak totálkár részegre akarom magamat inni és egy kis ideig nem emlékezni Harry-re és a problémákra. Csak ennyit szeretnék

Az este jó ütemben halad, hogy reggelre már ne legyek magamnál. Mindenféle piát kipróbálok és egyre jobban érzem, hogy a gátlásaim is oldódnak. Táncolok és élvezem az édes gondtalanságot. Liam és Niall is kellően részeg már. Legalábbis ahhoz biztosan, hogy egymással csókolózzanak. Szólni akarok, hogy mi ez az egész, de valami csaj hozzám dörgöli magát, mire neki szentelem a figyelmemet. Mi a szart akar?

- Táncoljunk! - mondja csábítóan, de nincs rám hatással tudom, hogy csak egy kis ribi akit ha akarnék akár le is fektethetnék, de undorodom.

- Hogy hívnak?

- Emily. - mondja mosolyogva. Azt hiszi nyert ugye van, de nagyot téved.

- Na, Emily drága, takarodj innen mert nekem nincs semmi kedvem valaki hozzád hasonlóhoz - mielőtt még egy szót is szólhatna egy kéz ragadja meg és viszi arrébb majd meglátom magam előtt Harry ideges arcát. Elkapja a karomat és megállít a mozgásban.

- Mi van édes? Én csak bulizok egyet!

- Aha bulizol. Valami kis…

- Nem, nem vele! Egyedül!

- Egyedül nem kéne!

- Akkor gyere! Táncolj velem! – megfogom a karját és közelebb húzódom hozzá.

- Nem akarok! – próbál távolodni, de nem hagyom magam.

- Addig nem hagylak!

- Jól van egyezik bele – mire hozzádörgölöm magam és táncolni kezdek.

- Most hazamegyünk!

Haza. Ami egy hotelt jelent, ahol közös a szobánk. Remek!

Harry Styles

Nem tehetek róla, de amikor megláttam azt a kis kurvát Lou-val táncolni elpattant bennem valami. Semmi nem érdekelt csak, hogy Lou-t minél távolabb tudjam tőle, ezért a részegesen tántorgó haveromat betessékeltem egy taxiba és visszacipeltem a hotelhez. Felrángattam a szobába, miközben már mélyen aludt. El sem hiszem, hogy ezt csinálta ő nem ilyen. Mindig is én voltam kettőnk közül a meggondolatlan. Én feküdtem le fűvel, fával, de neki ha néha volt egy-egy barátnője már azzal is túloztam. Mindig is megfontolt volt. A zenére koncentrált dalokat írt és nem piált vagy csajozott mindig csak a banda volt az első. Többek között, ezért is lettünk legjobb haverok, mert kiegészítjük egymást és egyszerűen jól kijövünk egymással. Nem akartam valami hülye picsával látni egy szórakozóhelyen segg részegen. Nem akartam semmilyen lánnyal látni! Nem akartam, hogy kapcsolata legyen és a haverságunk közé álljon. Tetszett, hogy már annyira jó barátok voltunk, hogy Larry Stylinson-nak hívtak minket. Nem volt semmi úgy közöttünk, de mégis örültem neki.

Lefektetem az ágyra és lehúzom róla a cipőjét. Utána pedig csak állok fölötte és nézem. Olyan gyönyörű. Tudom, hogy lányokra szokás azt mondani, hogy gyönyörűek, de Louis csodálatos és gyönyörű. A barna mindig tökéletesen beállított haja, a gyönyörű kék szeme amit most a tökéletes hosszú szempillái takarnak és akkor az alakjáról még nem is mondtam semmit. Meg akarom csókolni, pedig én nem vagyok meleg, de egyszerűen meg akarom tenni. Holnap úgy sem fog emlékezni rá, totál részeg.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben hajolok közel hozzá. Nem bírom megállni egy csókot nyomok a szájára, de mikor elhúzódnék átkarolja a nyakam és visszahúz. Olyan intenzíven kezd el csókolni, hogy hirtelen levegőt sem kapok csak megfogom a csípőjét és közelebb húzom magamhoz, mire felnyög.

Leránt magához az ágyra és már rajta fekszem. Beletúrok abba a tökéletes hajába, mire ő végigsimít a pólóm alatt, bizsergető érzést hagyva maga után. Egy pillanatra elszakadok tőle, hogy a szemébe nézhessek, de csak a vágyat látom benne. Elkezdi leszedni rólam a pólómat, mire készségesen feltartom a karomat, hagyva hogy megszabadítson a ruhadarabtól. Végigsimít a mellkasomon, majd apró csókokat lehet fel egészen a nyakamig, majd gyengéden beleharap. Felnyögök, ezért csak folytatja és szívni kezdi én csak a hajába kapaszkodom és élvezem. Pár perc múlva már nem bírok magammal, ezért letépem róla a fekete ujjatlanját és végighúzom a számat a felsőtestén, mire csak a nevemet nyögdécseli. Elveszítem az összes önuralmamat és vadul megcsókolom, mikor elválok tőle suttog valamit, de nem hallom jól mi az, ezért közelebb hajolok.

- Szeretlek... - nyögi, teljesen át van szellemülve. Most meg fogom tudni kibe szerelmes, még soha sem beszélt nekem arról, hogy kit szeret, ezért minden mást abbahagyok és csak arra figyelek, hogy mit mond. Várom, hogy kinyögje a nevet. - Harry

Leesik az állam. Nem hiszem el. Gyorsan lemászom róla, ő pedig csak bámul rám hatalmas ártatlansággal telt szemekkel. Nem lehet, hogy ő szerelmes belém!

- Hová..? - de nem várom meg a mondata végét, csak kiviharzom a szobából és átrohanok Zayn-hez tudom, hogy ma este nem használja a szobát ezért benyitok é levágódom az ágyra. Vajon tényleg szerelmes belém, vagy csak azért mondta, mert én voltam ott vele? Nem, nem azt láttam a szemében. Miért nem vettem ezt eddig észre, és miért örülök neki, hogy szeret? Te jó ég...én? Szerelmes vagyok belé?

Louis Tomlinson

Szörnyű fejfájással ébredek. Mi történt velem? Felülök és megdörzsölöm az eszméletlenül hasogató fejemet. Kezdenek derengeni az emlékek. Tegnap elmentem bulizni, mert ki voltam akadva. Teljesen berúgtam és táncoltam valami ribanccal. Láttam Liam-et és Niall-t csókolózni. Várjunk! Mi van? Liam és Niall? Ezt meg kell kérdeznem tőlük. De hogy jutottam haza? Arra még emlékszem, hogy eltűnik a csaj aki rázta nekem magát és akkor hirtelen beugrik. Harry, Harry hozott haza. Te jó ég! Remélem nem látott hányni vagy ilyenek. Az lenne már csak az utolsó csepp. Gyorsan elindulok, hogy megkeresem Harry-t mert a közös szobánkban nincs. Végül Zayn helyén találom meg. Egyedül üldögél az ágyon, mire odamegyek hozzá.

- Lou? - olyan, mintha kicsit tartana tőlem.

- Aha én vagyok

- Én gondolkodtam a tegnapon és én is.

-  A tegnapon? Te is mit? - kérdezem értetlenül, mire elkerekedik a szeme.

- Nem emlékszel? - könnyeket látok csillogni a szemében.

- Csak arra, hogy hazahozol, de ennyi az egész. Nem csináltam semmi cikit? - nevetem el magam kínosan.

- Nem! Azt pont nem! - mondja és kirohan. Ezzel meg mi a szar van? Lehet hogy mégis csináltam valamit? Mindegy.

Meg akarom keresni Liam-et és Niall-t, hogy megkérdezzem őket a tegnapról. Kopogok az ajtajukon, de nem várom meg a választ csak belépek. Egymást átölelve fekszenek az ágyban és alszanak.

- Niall! - mondom hangosan, mire kinyílik a szeme és ijedten néz maga mellé.

- Lou é-én..

- Akkor jól láttam tegnap! - ezt nem hiszem el. - Miért nem mondtad el?

- Mert ott van neked Harry. Nem akartam semmilyen terhet még rád rakni, de mi együtt vagyunk kb. egy éve.

- MI VAN?

- Jó haver nyugi! - mondja a még álmos Liam.

- Nem hiszem el, hogy pont nekem nem mondtátok el! Tudja valaki?

- Nem. Csak mi és most már te, de ugye nem mondod el senkinek?

- Nem dehogy.

Harry Styles.

Nem hiszem el, hogy nem emlékszik! Nem mondhatja csak úgy, hogy szeret és utána felejtheti el! Egész éjjel ezen agyaltam és arra jutottam, hogy mióta megláttam oda vagyok érte, csak elnyomtam, mert tudtam, hogy ő a barátom és nem lehet több, de most.. felcsillant a remény és erre nem emlékszik. Elegem van! Idegesen felpattanok és elindulok, hogy megkeresem. Éppen zuhanyozik, de ez sem érdekel csak berohanok.

- Louis!

- Jézusom, Harry! Várj egy kicsit! – paradicsom piros arccal magára teker egy törülközőt és elém áll.

- Akarod tudni, hogy tegnap mi történt?

- Hát én..

- Majdnem lefeküdtünk! Érted? Basszus majdnem..

- Mi van? - sápad el teljesen.

- Tudom, hogy most undorodsz, de tegnap - már könnyek folynak végig az arcomon.

- Harry! - próbál félbeszakítani, de nem hagyom

- Tegnap azt mondtad, hogy szeretsz - felnézek a gyönyörű kék szempárba és letörlöm a könnyeimet. Nem mond semmit csak bámul rám.

- É-én.. nem tudom. Szórakozol velem?

- Nem!

- És most, hogy tudod...

- Mi?

- Utálsz engem? - írja most ő el magát, mire tátva marad a szám és köpni-nyelni nem tudok. Miről beszél?

- Már hogy utálnálak, te barom? Szeretlek! Tudom, hogy undorodsz, de ez van én SZERETLEK!

- Nem undorodom..

- Nem? - nem válaszol csak átkarolja a nyakamat és megcsókol. Hiába idősebb nálam akkor is lábujjhegyre kell állnia, hogy felérjen. Egy pillanatba telik, hogy reagálja és máris a térde alá nyúlok és felkapom. Hevesen csókolózunk magunk körül mindent a földre lökve. Egy pillanatra elhúzódik, hogy mondjon valamit:

- Szeretlek!

- Én is! - és újra megcsókolom.

9. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom a részt, de sajnos semmi időm nem volt a héten és hát csak most sikerült kiraknom. :/ Viszont lenne egy olyan kérdésem, hogy szívesen olvasnátok-e egy újabb one shot-ot? Előre is köszi a válaszokat! :) Jó olvasást!

Liam Payne

Úgy érzem magam mintha egy kislány lennék, aki már várja a legjobb barátnőjével megbeszélt pizsipartit. Már alig bírok magammal annyira várom, hogy délután legyen. Nem is hiszem el, hogy Niall-el ilyen jó viszony alakult ki közöttünk. Olyan hamar jött létre hogy szinte pislogni se tudtam és máris az egyik legjobb barátom lett. Csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb időt töltök Louis-val és egyre többet vele. Nem mintha az utóbbi időben Lou olyan sokat kereste volna a társaságomat. Megcsörren a telefonomon az emlékeztető, mire elnevetem magam. Annyira nem akarok elkésni, hogy még ezt is beállítottam, hogy készülődnöm kell. Gyorsan vetek még egy utolsó pillantást a rajzokkal és fényképekkel tele lévő mappára amit már kikészítettem az ágyamra. Minden oké vele úgyhogy mehetek is zuhanyozni.

Egy a derekam köré csavart törülközővel lépek ki a fürdőből és a szekrényemhez lépek. Kiveszek egy fekete csőnadrágot egy egyszerű fehér pólót és még magamra kapok egy hosszú ujjú farmeringet, mert kicsit hideg van. A kezembe kapom a mappát és már rohanok is ki az ajtón.

Szerencsére Niall jól elmagyarázta, hogy merre kell mennem, ezért nem tévedtem el pedig hajlamos vagyok órákat kóborolni, még akkor is ha csak sima bevásárlásra indulok. Már egészen kicsi korom óta egy rossz szokásomnak tekintem a rossz tájékozódó képességemet.

Felmegyek a harmadikra és bekopogok azon az ajtón amin meglátom a Horan nevet. Pár pillanat múlva már nyílik is az ajtó és szemben találom magam a tetőtől talpig lisztes és köténykében feszítő Niall-el.

- Szia! - köszönök a nevetésemet visszafojtva.

- Hello! - köszön, de látja rajtam, hogy jól szórakozom a kinézetén. - Egy ölelést esetleg? - indul el felém, mire én becsusszanok a mellette levő kis résen, hogy nehogy összekenjen, de nem jön be mert elkezd utánam futni.

- Ne máár! Hány éves vagy? - rohanok előle hangosan nevetve. Nem hiszem el, hogy lisztesen kerget és azt se, hogy én meg menekülök előle.

- Ehhez sosem leszek eléggé öreg! - nevet ő is. - Állj meg úgy könnyebb lesz!

- Persze! Még csak az kéne!

- Te  tudod! - még megvonja a vállát, de utána egyből rám veti magát és mindketten a földre esünk én háttal ő pedig rajtam landol. Ráül a csípőmre és leszorít, majd a lisztes kezével összeborzolja a hajamat és az arcomra rázza a saját hajában lévő összes lisztet. Köhögök, de közben nem bírom abbahagyni a nevetést. Lefogom a karjait és fordítok a helyzetünkön. Most én ülök rajta és csikizem ahol érem, mire ő visít és könyörög, hogy hagyjam abba, de nem jön neki össze.

- Feladom! Nem mááár! Hagyj! Feladtam!

Abbahagyom a csikizést és a feje fölött leszorítom a karjait, majd közelebb hajolok hozzá. Az arcunk csak két centire van egymástól és a hatalmas kék szemek a nevetés után maradt könnyektől csillognak. Hirtelen elfelejtem, hogy mit is akartam mondani és még közelebb hajolok hozzá. Ő csak néz rám, de nem húzódik el. Hirtelen eszembe jut, hogy milyen jó volt őt megcsókolni abban a buliban. Mi lenne, ha megint...? Nem! Meghülyültem vagy mi van? Gyorsan elengedem és lemászok róla.

- Ó basszus! A süti! - gyorsan felpattan és a konyhába rohan. Kikapja sütőből a szerencsére még ép sütiket. Nagyon nagy szerencsém van, hogy eszébe jutott vagy különben jöhetett volna a kínos csend közöttünk és azt nem akarom. - Túlélték! - nevet fel.

- És finomak is?  incselkedem vele.

- Majd te megmondod! - a számba nyom egy már kihűlt csokis sütit, először elkerekedik a szemem, de utána beleharapok és te jó ég...! Nem semmi!

- Ez rohadt finom! - bólogatok ő pedig mosolyogva fogadja a bókot. - Nem hazudtál te tényleg sütsz és tényleg van kötényed! - röhögöm el magam és megráncigálom az említett ruhadarabot.

- Szállj le rólam! Szeretem a kötényemet! - nevet fel ő is.

- A szüleid? - kérdezem meg hirtelen. Csak most jutott az eszembe, hogy egyiküket sem láttam itt. Lehet, hogy dolgoztak, de jobban körülnézve elég kicsi volt a lakás és csak egy szobaajtót láttam.

- Egyedül költöztem ide. - mosolyodik el.

- Komolyan? - tátva marad a szám. Saját lakás? Engem a szüleim még, ha befejeztem a sulit se akarnak majd elengedni én vagyok még most is a pici fiacskájuk.

- Igen. Nem akartam anyáékat iderángatni ők pedig belementek. - von vállat, de látom rajta, hogy hiányoznak neki a szülei és szereti őket.

- De azért mész majd látogatóba?

- Nem. Ők fognak majd valamikor jönni egy hétvégére.

- Biztos várod már!

- O, de még mennyire! Na, de muti csak azt a nagy mappát! Mik is vannak benne?

Magamhoz szorítom a mappát amég bevezet a szobájába és leülünk az ágyára. Ami meglepő módon eléggé hatalmas.

- Mire fel ekkora ágy?

- Leesnék annyit forgolódom. - neveti el magát szégyenlősen.

- Én is akarok egy ilyet!

- El a kezekkel ez az enyém! Nem adom, de mutasd már azokat a képeket!

Bólintok egyet és kinyitom a mappát. Nem hoztam el az összes fotót és rajzot csak azokat amiket úgy gondoltam, hogy láthat. Az első képen Louis nevet és egy csapat lány veszi körül. A háttérben pedig még Harry néz pont bele a kamerába. Szomorú a tekintete pedig ez még akkor volt amikor rengeteg barátja volt és a képen is épp az ő társaságukban van, de mégis a kamerába néz. A következő képen Louis ül a szekrénye előtt a földön és eléggé szomorú. A folyosó túloldalán Harry épp egy lánnyal beszélget, de a szemét Lou-n tartja. A következő kép egy fekete-fehér kép Lou-ról amikor éppen alszik. Ez már az után volt, hogy bevallotta meleg. Azért fotóztam le, mert olyan boldog ábrázattal aludt még az után is, hogy bevallott mindent. Féltékeny voltam. Ezt a képet sokszor nézegettem és kívántam, hogy nekem is legyen elég bátorságom bevallani az érzéseimet és miután ez megtörtént én is ilyen nyugodtan tudjak majd aludni. A következő pár képe egy lányról készült. Tündérsminket viselt emlékszem hetekig könyörögtem neki, hogy álljon modellt olyan gyönyörű volt. A következő képen én vagyok. Olyan szögből készült fotó, ahol majdnem az egész arcomat eltakarja a hajam. Befordult időszakomban készült ez a kép. Innentől kezdve rajzok voltak. Volt egy pár Lou-ról. Pár tájkép. Egy-kettő rólam és a legvégén egy fekete-fehér rajz ami Niall-t ábrázolja egyik órán. Éppen mosolyog és feltartja a kezét. Mögötte az ablakon besüt a nap és egyszerűen csak gyönyörű. Hallom ahogy elakad a lélegzete, ahogy meglátja saját magát.

- Ezek elképesztőek! - végigsimít a papíron az egyik ujjával és utána rá néz. - Megtarthatom ezt?

- Meg. - bólintok egyet, majd csak csendben nézzük egymást.

Louis Tomlinson

Én..nem akartam otthagyni Harry-t és ez összezavart. Mi volt ma vele? Nem utál engem, vagy most mi történt és nekem nem kellene örülnöm, hogy a barátom átjön és együtt lehetünk? Mert nem vagyok az! Legszívesebben visszamennék, de én sem tudom, hogy igazából miért is. Harry utál engem és én is őt. Mégis olyan jól éreztem magam abban a kis időben, hogy bárcsak még most is ott lehetnék, de ehelyett sétálok hazafelé és azon gondolkodom, hogy mi van velem. Nem értem ezt az egészet. Megbolondultam volna?

Még mindig zavartan tekerem el a kulcsot a zárban. Mikor kinyitom az ajtót Will áll előttem teljes gyönyörében, de én csak le akarok ülni. Rám mosolyog és beránt a lakásba. Becsukja mögöttem az ajtót és megcsókol. Egy pillanatra ledöbbenek, de aztán visszacsókolok. Fokozatosan elfelejtem a délután történteket és belefeledkezem a csókba. A hajába csúsztatom a kezeimet és mint mindig most is olyan tökéletes érintésű.

- Hogy vagy édes?

- Most már jól! - ölelem meg. Ez igaz is, most már kitisztultak a gondolataim és tudok rá koncentrálni. - Hogy, hogy itt vagy?

- Hiányoztál és meg akartalak lepni! - simít végig gyengéden a hátamon, majd újra megcsókol én pedig kezdek mindent elfelejteni és csak ő marad. Csókolózás közben betántorgunk a szobámba és ő az ágyra lök, majd rám fekszik és újra összeér a szánk.

Liam Payne

- És ezeket nem akartad te megmutatni nekem? - kérdezi csodálattal a szemében.

- Nem, azok otthon maradtak. Sokkal személyesebbek. - Eszembe jut a rengeteg Zayn-ről készített képem. Vannak olyanok is amikről tudott, de van pár olyan amit akkor készítettem, amikor nem figyelt oda meg persze az a tömérdek rajz amit róla készítettem. Már annyira megszállott voltam egy időben, hogy ha csak unatkoztam és elkezdtem egy papír szélére rajzolgatni akkor is az ő arca volt az első amit lerajzoltam. Rengeteg fotó van még rólam amiket végképp nem akarok neki megmutatni.

- Egyszer remélem megmutatod őket! - fogja meg a kezemet és megszorítja. Én csak nézem egy darabig majd körkörösen simogatni kezdem a kézfejét. Látom, hogy mosolyogva nézi a kezeinket és közelebb csúszik. Már majdnem hozzáér a szája az enyémhez.