Halloween

Sziasztok! :) Nem tudom, hogy ti hogy vagytok a Halloween-nel, de én nem annyira szeretem, viszont most ihletet kaptam egy ilyen kis one shot megírásához! :) Remélem nem haragszotok érte és szeretni fogjátok ezt a kis különálló történetet is! :) Jó olvasást! ( és örülnék pár kommentnek, hogy hogy tetszett :) és bocsi a helyesírás miatt nem volt időm leellenőrizni! :/ )

Halloween. Az egyetlen olyan dolog amit Louis is ugyanannyira szeret, mint én. Legalábbis ez az egyetlen olyan amit fel is vállal. Minden egyes rohadt évben törekszem arra, hogy végre sikerüljön lenyűgöznöm őt legalább a jelmezemmel, de valahogy minden alkalommal elkerül. Én vagyok az idegesítő tetovált "rossz" csávó, aki ráadásul az öccse legjobb haverja. Nem titkolja, hogy mennyire utál én viszont titkolom, hogy ez mennyire fáj. Csak bántó megjegyzéssekkel reagálok minden sértésére. De a ma este más lesz! Liamnek sikerült meggyőznie Louist, hogy eljöjjön a mi Halloween-i bulinkra. Ez afféle hagyomány lett nálunk mióta betöltöttük a tizenhatot. Liaméknél egy hatalmas bulit tartunk, rengeteg emberrel, de Louis még sohasem jött el rá. Nem tudom, hogy most miért is mondott végül igent, de nem is érdekel csak, hogy sikerüljön lenyűgöznöm őt.

- Zayn! Igyekezz már! - kiabálok fel az emeletre.

- Csini vagy már fiam, csak siess! - csatlakozik hozzám Zayn anyukája. Imádom őt, a legkedvesebb nő akivel valaha találkoztam.

- Kösz, anya! - méltatlankodik Zayn, de végre leszökdécsel a lépcsőn. Persze tökéletes a haja meg a ruhája, mint mindig.

- Szeretlek! - nyom egy csuppanós puszit a fia arcára majd visszasiet a konyhába.

- Én is! - kiabál még utána. - Te meg mit vagy bezsongva? Már megvan a jelmezed, nem?

- De-de! Viszont kellenek kiegészítők! Tökéletesnek kell lennie!

- Őrült vagy! - neveti el magát, de felveszi végre a kabátját és indulhatunk. - Elmentünk!

- Szasztok! - érkezik a válasz, mi pedig már ki is sétálunk az utcára.

Igaza van Zaynnek talán kicsit tényleg túlreagálom, de most tényleg nem ronthatom el! Ez nem az az alkalom. Louisnak tátva kell maradnia a szájának. Ez az én bulim lesz.

Zaynnel ki-be járkálunk az üzletekből. Közben ő is vásárolgat. Gondoltam most, hogy itt vagyunk a vásárlásmániásnak is megjött a kedve.

Az egyik üzletben kicsit leragadunk. Zayn a próbafülkében van már vagy negyed órája és kb. ötpercenként kijön valami új cuccban, hogy én azt mondjam jól néz ki. Már egyik lábamról a másikra állva unatkozom, mikor meglátok egy kicsit koptatott farmeringet. Egyből odamegyek és keresek egyet a méretemben és már próbálom is fel.

A próbafülkében állva rájövök, hogy beleszerettem. Egy egyszerű hosszú ujjú kicsit koptatott ing, de én mégis imádom. Kicsit feltűröm az ujját és még jobban tetszik. Kisétálok és bekopogok Zayn ajtaján.

- Milyen szerinted?

- Rajtad jól áll - vigyorog rögtön. Ebből tudom, hogy ő sohasem venné fel, de nekem tényleg jól áll. Remek akkor azt hiszem ez jön velem haza.

Miután fizettünk a boltban még beugrunk egy sminkes üzletbe, mert az egyik lány haverom megígérte, hogy megcsinálja az arcomat, ha megveszem hozzá a cuccokat. Miután ott is végeztünk mindketten igyekszünk haza készülődni.

Otthon még jobban felpörögök, ha ez még lehetséges. Magamra rángatom az extra feszes és több helyen kiszaggatot fekete farmeromat és egy szintén kiszaggatott fekete pólót, majd a fejem hátulján kis copfba fogom a göndör fürtjeimet és már hívom is Bellát, hogy megcsinálja a sminket. Szerencsére tíz percre sem lakik tőlünk így hamar itt is van.

- Na mi van Styles? Aranyos kis copf! - neveti el magát, miközben besétál a szobámba.

- Te csak ne röhögj! Inkább csináld amiért itt vagy! - vigyorgok rá. Nem most még az ő beszólásai sem ronthatják el a kedvem.

- Jól van Harry! - emeli fel védekezően a karjait. - Tudod, hogy imádlak!

- Persze-persze, csak csináld!

Az alatt a két óra alatt a még ő a " mesterművet " készíti végig izgatottan rángatom a lábamat, mikor végre elkészül felállok a székből és mielőtt még megnézném magam a tükörben nyújtózom egyet, és az egész hátam recseg-ropog.

Ahogy meglátom magam elakad a szavam. Nem, nem egy nagyon bonyolult smink. Csak egy sima zombi, de az olyan élethű, hogy egyből vigyorognom kell. Nem hiszem el! Tudtam, hogy ügyes na, de ennyire?

Ahogy látja hogy elakad a szavam és csak mosolygok odajön és megölel.

- Egy zseni vagy!

- Tudom, de mennem kell nekem is el kell készülni!

- Szia! - adok még neki két puszit, hogy megköszönjem majd csinálok pár képet a telefonommal. Már biztos, hogy nem ronthatja el semmi az estét!

Még gyorsan felkapom a ma vett farmeringet és Zayn már itt is van értem, hogy együtt átmenjünk segíteni Niallnek és Liamnek az utolsó imításokban. Eddig hagytuk a szerelmes párt, legyenek csak magunkban, de most jön a könyörtelen utolsó ellenőrzés. Mindketten tudják milyen fontos nekem a Halloween úgyhogy remélem nem egymással foglalkoztak egész idő alatt, hanem összehoztak egy jó kis dekorációt.

Csengetünk és, mikor végre ajtót nyitnak nem is köszönök csak ellenőrizni akarom, hogy minden oké-e, de szerencsére kitettek magukért a fiúk. Mintha csak egy film Halloween-i díszletét látnám. Van istt minden, pókok, hálók, szellemek, puncs és minden ami kell. Vállonveregetem Liaméket akik egymást atölelve örülnek, hogy nem lettek lecseszve. Megmondtam nekik ezt most nehogy elrontsák. Úgy látszik vették a lapot.

- Oké mikorra jönnek az emberek?

- Louis mindjárt lejön az emeletről csak készülődik a többiek meg nyolcra várhatóak. Szóval pár perc és buliiiiii van! - üvölti el magát Liam. Felkapcsolja a zenét és az egész hely életre kel. Még jobb így, mint az előtt. A vendégek is kezdenek szállíngózni, de hol van Louis? Mikor már idegesen levágom magam a kanapéra kész tömeg van körülöttem, de Louis még mindig sehol nincsen. Éppen a kezembe veszek valami piát amikor meglátom lesétálni a lépcsőn. Elakad a lélegzetem. Feszülős fekete nadrág és egy szintén tökéletesen rásimuló fekete póló. Az arca teljesen fehér, de az egyik szemét fekete csillag veszi körül. Az ő jelmeze sem túl bonyolult, de rám hatással van. Igaz, hogy annyira oda vagyok érte, hogy az már az őrültség határait feszegeti, de akkor is gyönyörű. Csak bámulom, de ő nem vesz észre. Látszik, hogy nem igazán találja a helyét és észre sem vesz, pedig most kéne itt lennie a pillanatnak, hogy végre életében először megdicsér. Végül erőt veszek magamon, - na meg jól meghúzok egy üveg valamit, kell a bátorság - és elindulok felé a tömegen keresztül és megállok vele szemben. Rám néz majd megszólal. Végre a dícséret pillanata.

- Na mi van Harry? Hol hagytad a kis picsáidat? Egyáltalán minek jöttél ide? - ahogy hallgatom a szavait egyre inkább sírhatnékom van. Nagyon közel állok hozzá, hogy elbőgjem magam. Én csak annyit akartam, hogy megdícsérjen, de helyette mintha csak belém rúgott volna.

- És drága te hol hagytad az egyetemi haverjaidat? Vagy már ők se elég jók hozzád? Te utolsó rohadt paraszt! - nem bírom megállni szétvet az ideg és a szomorúság. Berohanok a konyhába és magamhoz kapok mindent amiben alkohol van és elfér a kezemben. Kb. egy óra múlva már nem fáj, már csak a düh marad.

A táncsparkett előtti kanapén ülök és nézem, ahogy a barátaim jól szórakoznak. Zayn Perri társaságát élvezi és szinte olyan közel táncolnak egymáshoz, hogy egy tű sem férne el közöttük. Liam és Niall az egyik sarokban smárolnak és beszélgetnek egymással. Louis pedig a velem szemben lévő kanapén ül vagy négy lánnyal és szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát.

Egy szőke lány már vagy fél órája próbálja felkelteni a figyelmem és most jutok el arra a pontra, hogy Louis rohadjon meg a csajaival együtt. Odamegyek a lányhoz és hátulról hozzádörgölőzöm amit csak mosolyogva fogad és szembefordul velem. Egyre inkább felveszem a zene ritmusát és együtt mozgok a szőkeséggel. Közben lekerül róla a szuperkivággot felsője és már csak egy kis toppban táncol velem. A kezem mindenhol rajta van és csak próbálok mindent kiverni a fejemből. Nem akarok semmire gondolni, de leginkább senkire.

Az egyik pillanatban valaki kirángat onnan fel egyenesen az emeletre. Nem látom tisztán, hogy ki az és, hogy hova is rángat. Csak megyek utána, mert nincs erőm ellenkezni vele. Végül a kéz elenged én pedig egy ismeretlen ágyon találom magam és, mikor felnézek meglátom Louis dühös tekintetét.

- Mi van veled te var? Ha? - egyre közelebbről ordít velem. - Nem tánc közben kéne lefektetned az aktuális kis kúrvádat. Vidd haza vagy szobára, de könyörgöm bírjál már magaddal!

- Csak táncoltunk te seggfej! Nincs hozzá semmi közöd!

- Mi az, hogy nincs közöm hozzá? Az én nappalim!

- Nem érdekel - dünnyögöm magamban és lehajtom a fejem. Nem akarom ezt a beszélgetést! Nem akarom ezt az egészet, most hogy itt vagyunk megint eszembe jutnak a szavai é nem bírom ki, elsírom magam.

Csak elkerekedett szemekkel néz rám és látszik rajta, hogy nem tud mit mondani. Egyszer csak érzem a hosszú ujjait az államon, majd a tökéletes puha ajkait az enyémeken. Végighúzza a nyelvét a számon, mire annyira meglepődöm, hogy ösztönösen visszacsókolok. Erre vártam már mióta. Biztos csak álmodom. A selymes barna halyába túrok, majd levezetem a kezeimet a hátán és benyúlok a póloja alá. Egy rövid időre elszakad tőlem, de csak annyira, hogy ledöntsön az ágyra és rám feküdjön és máris tovább csókol én pedig felfedezem az izmos hasát és hátát, aztán amikor megunom, hogy ő irányít, akkor fordítok a helyzeten. Most ő van alul én pedig rámosolygok fentről, mire csak egy szexi vigyort kapok és máris leránt magához mégegy csókra. Elkezdi lehúzni rólam az inget.

- Imádom ezt. - suttogja két csók között. Büszkeséggel tölt el és már örülök neki, hogy végül megvettem.

Lerángatja rólam a  szaggatott pólómat és végigsimít a felsőtestemen. Nem bírok magammal így, egy határozott muzdulattal kettétépem a vékony pólóját majd végigcsókolom a melkasát. Ő pedig halkan suttogja a nevemet. Elmosolyodom és elkezdem kigombolni a nadrágját.

- Várj! Nem hagyjatjuk most itt abba? - olyan fiatalnak és ártatlannak tűnik és én nem bírok neki nemet mondani, ezért csak bólintok és mellé fekszem, mire hozzámbújik. Észreveszem, hogy didereg ezért felé nyújtom a farmeringet. Rám néz majd felveszi és vagy két számmal nagyobb, mint ő. Egyszerűen késztetét érzek, hogy azt is leszaggassam róla, mint a pólóját.

- Louis? - kérdezem, de észreveszem, hogy elaludt. Te jó ég, ő elaludt a karomban! Ennél jobb már nem is lehetne. Mosolyogva alszom el mellette.

Reggel, mikor felkelek az első dolgom, hogy Louis után nyúljak, de nem találom sehol. Körbenézek a szobában, de nincs ott. lerohanok a konyhába, ahol az éberedező Liammel találom szemben magamat.

- Louis?

- Visszament az egyetemre. - von vállat. Mi? Mi az, hogy visszament? - Baj van?

- Nem - válaszolom végül, nem hinném, hogy mondott volna valamit is neki a tegnapról és nem én akarok lenni aki beavatja.

- Ki bánt el veled ennyire?

- Ööö.. már nem tudom - vörösödöm el azonnal majd, kirohanok. Félmeztelenül. Az utcára. Én is okos vagyok.

* Másnap *

Alig várom, hogy Louis hazajöjjön az egyetemről és megcsókolhassam. Ahogy kopogok az ajtajukon egyre jobban izgulok. Végül ajtót nyit és az én ingem van rajta, amitő mosolyognom kell. Ő viszont inkább rémült arcot vág.

- Ki az édes? - kukucskál ki mögüle egy barna hajú lány és átkarolja a derekát.

Mi van? Barátnője van? De akkor mi volt ez az egész? Nem bírom érzem, hogy könnyes lesz a szemem. Sarkon fordulok és hazáig rohanok.

A szobámban ülök két napon keresztül és csak sírok. Nem eszek és senkivel nem beszélgetek. Egész álló nap üvölt a zene és be vagyok zárkózva. Nem hiszem el, hogy ezt tette velem. Hogy gondolta? Barátnő? Te jó ég.

Valaki belép a szobába. Hallom, de csak a fejemre húzom a takarót.

- Harry? - szóllít meg egy ismerős hang. Mire elkerekednek a szemeim és hátra fordulok. Tényleg ő az Louis ül az ágyamnál.

- Te mit akarsz? Takarodj innen! - mondom halk és erőtlen hangon. Mintha fájna neki amit mondok.

- Valmit el kell mondanom! - próbálkozik.

- Mégis mit, hogy miért gázoltál át rajtam? Vagy hogy miért nem mondtad, hogy barátnőd van?

- Figyelj. Ami a bulin történt kiakasztott. Ezt akartam mióta megismertelek. Nagyon is és mikor valóra vált boldog voltam, de reggel mikor felkeltem féltem ,hogy mit fogsz mondani, mert utáltál engem. Ezért elrohantam az egyetemre és igent mondtam Reachelnek, de csak mert féltem. Egész azóta a hülye ingedet szorongatom és még abban is alszom. Nem tudok szabadulni tőled! Mikor mondta az öcsém, hogy mi történt egyből szakítottam vele és idejöttem, hogy megtudjam utálsz-e. - nem tudok semmit mondani csak a nyakába ugrom.

- Nem tudlak! - suttogom a nyakába mire még erősebben magához szorít.

-Szeretlek!

- Szeretlek!

7. rész

Sziasztok!!! Végre annyi kiesés után itt vagyok egy új résszel és tűrhető a hossza is. :) Remélem örültök neki és azért vagytok még akik olvastok és érdekel titeket! :) ( ezen túl rendszeresebben jönnek majd a részek! ) Lehet hogy lesz pár helyesírási hiba, mert nem tudtam átnézni.. remélem nem haragszotok nagyon! :)

Liam Payne

A kávézóba vezető út meglepően barátias hangulatban telik. Nem is emlékszem, hogy volt-e már valaha olyan ember akivel ennyire kevés idő alatt ilyen jól kijöttem volna. Szerintem képtelenség, sőt ez az egész helyzet képtelenség! Eddig azon rettegtem, hogy tud-e valamit arról, hogy részegen egy bulin csókolóztunk, de nem sejt semmit. Tehát minden a legnagyobb rendben van pedig nem kéne így lennie. A helyzetnek kínosnak kéne lennie és rosszul kéne éreznem magam. Általában mikor elhibázok valamit annak meg is iszom a levét, de életem legnagyobb baklövését a részegen fiúkkal való csókolózást mégis ilyen könnyen megúszom. El sem hiszem!

- Liam?! - áll meg út közben Niall.

- Ja igen, bocs! Mi van? - nevetem el magam, mire ő is elmosolyodik.

- Ennyire nem lehetek unalmas! - rázza meg a fejét. - Csak annyit kérdeztem, hogy mi a hobbid. Tudod próbálom oldani a hangulatot és elkerülni a kínos csendet.

- Ne haragudj! A hobbim? Nem is tudom, szeretek focizni, filmeket nézni csak a szokásos sablon dolgok - vonok vállat.

- Ne mondd már! Tuti van valami amit szeretsz csinálni, csak nem mondod el mert nem illene bele a rólad alkotott képbe. - mind ezt mosolyogva mondja, de látom rajta, hogy komolyan is gondolja amit mond.

- Na jól van, de csak neked Szöszi! Imádok fotózni! - felcsillan a szeme és érdeklődve felém fordul séta közben.

- Művészlélek. Tetszik! És mesélj, milyen képeket szoktál csinálni?

- Tényleg érdekel?

- Persze! Ha azt kérdeztem volna, hogy mióta focizol és milyen filmeket szeretsz akkor azt elhitted volna, hogy érdekel ezt miért nem hiszed, hogy érdekelhet?

- Mert eddig egy embert érdekelt azok közül akiknek elmeséltem. - gondolok vissza arra az esetre amikor Louis-nak áradoztam a fotózással kapcsolatos dolgaimról és ő érdeklődve végighallgatott, de ezen felül egy esetet sem tudnék mondani, hogy valakit is érdekelt volna.

- Mert eddig nem találkoztál velem! - neveti el magát. - Na gyerünk! Milyen képek?

- Leginkább a hangulatomat éppen kifejezők. Szoktam például Louis-ról is képeket csinálni. Rengeteg olyan képem van amin nevet vagy épp együttérzően néz rám. Tájképekből is egy rakás van, de vannak saját magamról készített képek is meg rajzok.

- Rajzolsz is? - áhitattal néz rám. Nem gondoltam, hogy valaki a fényképeim vagy esetleg a rajzaim miatt fog áhitattal nézni rám, de ez a srác akit alig ismerek oda-vissza van. Örömmel tölt el, hogy érdekli.

- Igen. - mosolyodom el.

- Megnézhetem őket? Meg persze a képeidet is?

- Megnézheted. - egyezek bele, de aztán meggondolom magam. - Kivéve amiken én vagyok azokat nem szeretném megmutatni. - mondom ki a számat húzva. Belegyezően bólint egyet, de rögtön utána meg is szólal.

- De úgyis rá foglak venni, hogy megmutasd nekem őket! - vág elszánt képet, én pedig csak nevetek rajta és előre engedem az ajtóban, mert közben már oda is értünk a kávézóhoz.

- Nem hiszem! - vágok vissza neki mikor már az asztalnál ülünk egy-egy kávéval és sütivel.

- Meglátjuk! - kacsint rám amitől mosolyognom kell.

- Jó most beszéljünk rólad! Mi is az pontosan, hogy Harry miatt jöttél át ebbe a suliba?

- Harry jó fej. Tudom, hogy valószinűleg nem értesz velem ebben egyet, de nem ismered úgy őt ahogy én. Van egy problémája amit elejinte nem tudott hova tenni aztán kicsit lenyugodott és végül megint elő tört és nem tudja már kezelni, ebbe teljesen beleőrül. Azért jöttem át, hogy segítsek neki egy kicsit önmaga maradni, mert már így sem olyan, mint régen volt. Feltételezem nem hiszed el nekem, ha azt mondom ő volt az egyik legkedvesebb és legegyüttérzőbb ember akit valaha ismertem.

- Nem, tényleg nem. - értek rögtön egyet vele.

- De kicsit megérthetnéd! Neked is biztosan vannak problémáid és te is kezeled őket valahogyan ő az ővét így tudja úgymond elviselhetőbbé tenni - próbálja védeni Harry-t és ahogyan érvel egyre inkább kezdem azt hinni, hogy igaza van. Eszembe jut, hogy én pontosan miért is voltam berúgva azon az estén mikor megcsókoltam. Mindenkinek vannak problémái és mindenki kezeli őket valahogyan, de ettől nem kedveltem meg Harry-t csak kicsit megértem, hogyan is érezhet.

- Bántja Louis-t. - jelentem ki. - Ezt nem tudom elnézni neki! Lou olyan nekem mintha a testvérem lenne! Nagyon szeretem és ő nem érdemli meg, hogy így bánjon vele!

- Nem, egyikük sem érdemli meg - hajtja le a fejét.

- Ezt meg, hogy érted? - kérdőn felhúzom a szemöldököm, ő pedig csak megrázza fejét.

- Ne beszéljünk most erről! Inkább érezzük magunkat jól!

- Jól van akkor mesélj te is a titkos hobbidról! - hagyom végül annyiban.

- Nincs olyanom

- Hogy érted?

- Én nem titkolom a hobbimat. - vigyorog. - Sütök. Általában édességet. - mondja nekem meg elkerekedik a szemem és nevetnem kell.

- Kis köténykében meg minden?

- Aha - vigyorog látom rajta, hogy nem sértettem meg. Eszméletlen mennyi önbizalma van. Ha nekem röhögték volna ki az elfoglaltságomat biztos, hogy kicsit összetörtem volna és elbizonytalanodtam volna. Rám hatással van mások véleménye, de ő mintha csak immunis lenne rá.

- Egyszer sütsz nekem valamit? - mire befejezem a kérdést rájövök, hogy talán nem kellett volna ezt kérdeznem. Olyan mintha próbálkoznék nála. Ijedten várom a válaszát.

- Oké! Tartunk egy délutánt, mikor én sütök neked valamit te meg megmutatod nekem a fotóidat és rajzaidat meg a kedvenc helyeidet a városban!

- Nem gondolod, hogy ez kicsit igazságtalan? - nevetem el magam.

- Nem, dehogy!

Nevetek. Jól érzem magam.

Louis Tomlinson

Harmadik óra után már kicsit kezdek bekómálni és rossz hangulatba kerülni. Mindig ez van, mikor nem alzom ki magam rendesen. Elvielhetetlenné válok néha még saját magam számára is. Végül sóhajtok egyet és bemegyek a mosdóba, hogy arcot mossak és kicsit felébredjek. Mikor felemelem a fejemet a tükörben meglátom magam mögött Harry-t. A szokásosnál nyugodtabb, ez meglep a tegnapi eset után.

- Mit akarsz? - kérdezem, de közben tovább folytatom az arcmosást.

- Hogy ma végre elkezdjük a közös feladatot! Gyere át iskola után! - Idegesít, hogy parancsolgatni akar nekem! Idegesít ő maga!

Felé fordulok é hátul mindkét karommal megtámaszkodok a mosdókagylón és nekidőlök. Ördögi vigyorral a képemen mondom a következőket:

- Jaj, Harry! Ennyire szeretnél velem kettesben lenni? - kérdezem és közben ellököm magamat és felé lépek egyet ő pedig hátrál. - Ezt szeretnéd? - kérdezem tőle egyre közelebb érve hozzá. Már teljesen a falnak szorítom. A kezemet a feje mellett két oldalt a hideg csempére teszem és egyre közelebb hajolok hozzá. Nagy és az ijedtségtől kitágult szemekkel bámul rám, de meg sem moccan. Kb. két centivel az arcától leállok, mert én is megijedek saját magamtól. Szeretném őt megcsókolni. Ahogy ez a gondolat kirajzolódik a fejemben rögtön elkapom a kezemet és kirohanok a folyosóra. Mi a büdös franc van velem? És vele mi a büdös franc van?

Nem hiszem el az előbb történteket, de mikor Harry is kijön a folyosóra már nem látszik rajta a rémület. Odasétál hozzám és csak annyit mond, hogy legyek ott nála ma suli után. Én pedig csak bólintok egyet.

Nem hiszem el! Nem hiszem el! Kántálom magamban egészen addig amég a szekrényemhez nem érek.

- Szia! - köszön Liam.

- Szia..sztok! - moslygok rá és Niall-re. - Mi a helyzet? - magamat is meglepem, hogy ilyen jól álcázom a zavartságomat.

- Semmi! Ő itt jó fej! - mutat maga mellé mire a szőke elneveti magát.

- Ő meg nem normális! - viszonozza a bókot.

- Örülök, hogy egymásra találtatok, de engem már rögtön le is cserélsz? Milyen barát vagy te?

Mindhárman nevetünk és elindulunk a közös óránkra.

Később ki kell faggatnom őt, hogy mondott-e valamit Harry-vel kapcsolatban az új srác.

Délután teljesen meglepődöm Harry címére érve. Ugyanis egy hatalmas keríté előtt találom magamat mögötte pedig egy hatalmas ház hatalmas kertel. Nem hiszem el, hogy itt lakik. Nézem a magas és elegáns vas kaput és csak tátom a számat. Nem illik hozzá! Egyáltalán nem! Megnyomo a csengőt, mire egy idős férfihang szól bele.

- Harry Styles-t keresem egy csoportása vagyok. Közös feladatot kaptunk. - pár pillanatig reménykedem benne, hogy csak megszívatott és rossz címet adott meg, de a hang azt mondja várjak, azonnal szól neki. Kb negyed órát várakozom, mikor kezdem feladni és azon gondolkodni, hogy hazamegyek, de akkor meglátom Harry-t kocogni a kapu felé.

- Hello! - köszön.

- Szia, nem mondtad, hogy ilyen helyen laksz!

- Számít ez? - tárja ki előttem a kaput. Belépek és hitetlenül elnevetem magam.

- Nem - mondom végül.

- Akkor gyere be! - gyorsan előre siet én pedig követem. Túl hosszúak a lába hatalmasakat lép, ezért kicsit sietősre kell vennem ,hogyy utolérjem és egyszer csak azt veszem észre, hogy megbotlom. Egy kis sikkantás hagyja el a számat, mire kérdőn fordul hátra és mikor látja, hogy éppen a füld felé zuhanok ijedt arcot vág és felém kap. Nem sikerül teljesen elkapnia, ezért mindketten a földre zuhanok. Várom, hogy fájjon valamim, de akkor rájövök, hogy Harry fölfogta az esésemet. Ijedten nézek rá. Csukva van a szeme.

- Harry! - szólítom és szerencsére kinyitja a szemét. Nem értem miért csinálta.

6. rész

Halihó! Itt a mára beígért rész ami tudom, hogy nem túl hosszú, de igyekszem visszatérni a megszokott rendszerembe ami nem túl könnyű ennyi kihagyás után, de remélem azért tetszeni fog nektek a rész! :)

Louis Tomlinson

Alig bírom kivárni, hogy kicsengessenek az utolsó órámról és végre láthassam Will-t, mert mostanában nem nagyon sikerült összehoznunk egyetlen találkozót sem. Túl sűrű mindkettőnk időbeosztása. Ő elfoglalt az egyetem miatt én meg amúgy vagyok elfoglalt és valahogy nehezebb összeegyeztetni a dolgokat mint eddig volt, de megéri, mert mikor látom tökéletesen boldognak érzem magam és nem hiányzik abban az időben semmi, minden tökéletes. Annyira elmerülök a rózsaszín gondolataim között, hogy majdnem elfelejtek leszállni a buszról és az utolsó pillanatban rohanok le róla. Mikor a busz elhajt engem elkap a röhögőgörcs és egyszerűen nem vagyok képes abbahagyni. Csak én lehetek képes fiú létemre elgondolkodni azon, hogy mennyire boldog is vagyok amikor a barátommal találkozom és együtt vagyunk. Miután abbahagyom a hisztérikus nevetést elindulok hazafelé.
Ledobom a táskámat az ágyamra és elindulok, hogy vegyek egy zuhanyt mielőtt neki állok összedobni valami kaját. Will imádja, ha főzök neki. Mikor tizenhárom éves volt meghalt az anyukája akivel borzasztóan jó volt a kapcsolata és azután egyedül maradt az apjával aki nagyon szerette Will-t és mindent meg akart neki adni, de az anyukáját nem képes visszahozni akármennyire is jó ember és akármennyire is szereti a fiát. Will pedig valahogy megbékélt a dologgal igaz, hogy rengeteg idejébe került, de már jobban van. Amikor én találkoztam vele akkor már nem látszott rajta az a nagy fájdalom amit átélt. Egyik alkalommal mikor már anya is tudott rólunk átjött és én főztem. Teljesen meghatódott és elkezdett sírni. Először azt sem tudtam mit kéne tennem addig még egyetlen egyszer sem láttam őt még egy fél könnycseppet sem ejteni és mégis sírt. Két órámba tellett megnyugtatnom és utána elmesélte, hogy mi történt az anyukájával és elmondása szerint az, hogy főztem neki az anyukájára emlékeztette és ezért kezdett el sírni. Akkor bocsánatot kértem és elmondtam neki hogy ha tudtam volna akkor rendeltem volna valamit, de azt felelte, hogy apukájával folyton ezt csinálják és ő örült annak, hogy főztem neki, csak hirtelen minden a felszínre tört és nem bírta magában tartani.
Azon az estén feküdtünk le először. Minden tökéletes volt, ahogy az egész kapcsolatunk is mintha semmi nem ronthatná el.


Liam Payne

 

Utolsó óra után időm sincs elköszönni Louis-tól, mert rohan is haza. Hát igen aki szerelmes. -Nevetek egy kicsit magamba a hülye gondolatomon és elindulok megkeresni Niall-t, hogy elmenjünk a megbeszélt kajálásra.
A Szöszit végül Harry társaságában találom meg. A folyosón beszélgetnek, látom, hogy Harry nagyon magyaráz valamit és Niall pedig próbálja lebeszélni a dologról sok fejrázás kíséretében. Kíváncsi lennék, hogy mi lehet a vita tárgya, de inkább nem kérdezem meg csak odasétálok, hogy végre elindulhassunk.
- Hello! - nézek a Szöszire.
- Oh, szia Liam mindjárt mehetünk, csak egy pillanat.
- Oké, rendben az iskola előtt megvárlak, jó?
- Igen-igen. - mosolyogva bólint én pedig elindulok a suli elé.
Biztos valami fontos lehet amiről beszélnek, mert amúgy Harry-t nem nagyon láttam még ilyennek pedig eléggé régóta ismerem.
Tíz percet várok, mire Niall megjelenik a suli ajtajában nagy vigyorral a képén és elindulunk egy kávézó felé.

Louis Tomlinon


A fürdőből kilépve egy törülközőt csavarok a derekamra és egyet pedig a vizes hajamra dobok és elkezdem vele dörzsölni, de közben csengetnek és én már rohanok is az ajtóhoz, hogy kinyissam. Már köszönnék, Willnek, mikor meglátom, hogy Harry áll az ajtóban és tátott szájjal bámul rám. Nekem meg eszembe jut, hogy egy szál törülközőben vagyok és teljesen zavarba jövök. Harry feje teljesen piros és csak bámul.
- Izé... én csak a ... - Nyel egyet. - mai nap miatt.. - Megrázza a fejét. - Mindegy felejtsd el! - és ezzel elrohan.
Tátott szájjal bámulok utána. Ezzel mg mi van? Te jó és ma mindenki megőrült. Egyáltalán honnan tudja a címemet? - gondolkodom el miközben becsukom az ajtót.

Egy órával később teljesen készen várom, hogy Will megérkezzen. Nem is kell sokat várnom, mert csak pár percre ülök le a tv elé és már csengetnek is és ezúttal tényleg ő az. Mosolyog és köszön mire a karjaiba vetem magam és szorosan megölelem, amit ő is viszonoz. Már elképzelhetetlenül hiányzott, hogy hozzáérhessek, hogy beszélhessek vele, hogy megcsókolhassam és a hajába túrhassak. Az utolsó kívánságom hamar valóra is válik, mert lehajtja a fejét és megcsókol én pedig a hajába túrok. Csodálatos haja van. Az egyik kedvenc dolog a külsejében. Pont annyira hosszú és puha, hogy imádok beletúrni és ezt ő is nagyon jól tudja, ezért nem vágatja sosem rövidebbre, pedig már annyiszor akarta, de a kedvemért mindig megmaradt a hossza csak a fazonja változott az évek során.
Olyan jó, hogy végre itt van.
- Szia, hogy telt a napod? - simít végig az arcélemen.
- Lassan. - válaszolok neki. - Alig bírtam kivárni, hogy ideérj. Neked?
- Nekem az egész hetem mióta nem láttalak így telt. - csókol meg megint.
Az este nagyon jól telik és eléggé hamar az ágyban kötünk ki és Will kivételesen egész éjjel marad.

Híradás

Sziasztok! 

Ne haragudjatok, hogy mostanában nincsenek részek csak az iskola miatt eléggé sok dolgom van, ezért csúszom, de nagyon köszönöm annak a hat embernek aki feliratkozott miközben nem voltam itt. ( Persze az előtte levő öt embert is imádom érte, hogy érdekli őket a történetem. ) Na, de a lényeg, hogy reményeim szerint még ma lesz egy új rész a blogon ( mivel itthon vagyok ) és utána is igyekszem rendszeresebben hozni. Legalább egy részt vagy kettőt hetente, amelyiket meg tudom oldani! :) Remélem nem pártoltok el és továbbra is fogjátok olvasni ezt a blogot! :)