Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért, de egyszerűen nem volt időm... de most itt vagyok az új résszel ami remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
Louis Tomlinson
Liam-nek elkerekednek a szemei és csak
szótlanul bámul, én meg várakozóan nézek a Szöszire, mire végre megszólal.
- Szia nem találkoztunk már? - néz
kedvesen Liam-re ami Harry haverjától eléggé fura.
- Nem hiszem - válaszol Liam egy könnyed
mosollyal. Ügyes arra számítottam, hogy kiakad.
- Niall vagyok. Most jöttem át egy másik
suliból és fogalmam sincs hol van a fizika terem, nem segítenétek? - túr bele a
hajába.
- De nekem pont ott lesz a következő órám
- indul el Liam a Szöszi pedig követi.
Megrázom a fejem, mert nem értem igazán,
hogy tudott Liam ilyen nyugodt maradni. Eddig teljesen ki volt akadva, ha
meglátta akár csak a folyosón most meg vele megy órára? Mi van itt? Mindenki
megbolondult?
Liam Payne
Miközben sétálunk a terem felé elkezdek
beszélgetni Niall-el. Kérdezgetem, hogy miért jött át ebbe a suliba.
- Hát Harry miatt. Már kb. öt éves korunk
óta ismerjük egymást és hát sokat mesélt erről a suliról és úgy döntöttem, hogy
jobb lenne neki is, ha itt lennék meg nekem is - meséli azzal a könnyed
fesztelen mosolyával.
- Harry egy bunkó, már bocsi - húzom el a
számat, mire ő egy aprót bólint és a mosolya vigyorrá alakul.
- Harry bonyolult, de nem ismered őt
- De ismerem
- Nem úgy, mint én, de mindegy hagyjuk
ezt a témát nem akarok ezen összeveszni az első emberrel, akivel beszéltem
mióta itt vagyok. Persze Harry-n kívül. - mosolyodik el megint, mire én is
késztetést érzek, hogy visszamosolyogjak. Mit eszik ez a srác Harry-n?
- Jól van. Ez az a terem - állok meg az
ajtó előtt.
- Köszi. Ülsz már valaki mellett?
- Igen, de ha akarod ülhetek melléd is
- Jó lenne - bólint egyet.
Bemegyünk és leülünk az én szokásos
padomnál. Meglepő, hogy mennyire nyugodtnak érzem magam mellette pedig tartanom
kéne tőle, hogy esetleg emlékezni fog arra, hogy csókolóztam vele totál
részegen. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, hogy meleg vagyok.
Louis Tomlinson
Miután Liam-ék úgy elrohantak elindulok
a második emeleten lévő padokhoz, hogy végigunatkozzam a lyukasórámat. Persze
tök egyedül, mert ilyenkor kb. mindenkinek van órája rajtam kívül. Leülök és
előveszem a telefonomat, hogy játsszak rajta. Elég hamar megunom, ezért inkább
lemegyek a büfébe, hogy vegyek valami kaját.
Már visszafelé tartok a szerzeményeimmel,
mikor meglátom Harry-t felhúzott térdekkel és lehajtott fejjel ülni a padon
ahol pár perccel ez előtt még én ültem. Elhúzom a számat, mert fogalmam sincs
róla, hogy mit kéne csinálnom? Oda kéne mennem vagy inkább hagyni és keresni
egy másik helyet? Végül az első mellett döntök és odasétálok mellé. Megérintem
a vállát, mire felkapja a fejét és könnyes szemmel néz rám. Kivételesen semmi
sértőt nem mond.
- Minden oké?
- Úgy tűnik? - suttogja halk és vékony
hangon.
- Mi a gond? - ülök le mellé.
- Minden - szólal meg ugyanazon a hangon
megint.
Látom, hogy nem nekem fogja elmondani a
problémáját, ezért csak megszorítom a vállát és ülök mellette csendben. Néha
szipog egyet, de ezen kívül ő is csendben van. Nem tudom mi baja lehet. Hiszen
ő a nagy " semmi nem érdekel, mindenki elmehet a francba, bunkó Styles
" most pedig itt sír. Kíváncsi lennék mi baja van, de nem vagyok más így
sem normális, hogy idejöttem. Állandóan basztat és beszólogat én pedig itt ülök
mellette és próbálok segíteni. Mi van velem? Megőrültem én is nem csak Liam?
Miközben ezen gondolkodom Harry felém fordítja a könnyes tekintetét, mire nekem
összeszorul a szívem. Annyira ártatlannak tűnik így é hirtelen nem is jut
eszembe a sok rossz amit csinált.
- Én.. - jön egy kicsivel közelebb, mire
én is picit felé hajolok.
- Igen? - suttogom elég közelről, ahonnan
már szinte csak a hatalmas zöld szemeit látom.
- Én...csak... - a varázst a telefonom
pittyegése zavarja meg, mire kicsit megrázom a fejem és elhúzódom és ő is.
Előkapom a telefonom a zsebemből és látom, hogy Will írt, hogy ma délután
átjön.
- Ki az? - kérdezi még mindig vékonyabb
hangon a szokásosnál.
- Will, a barátom - mondom ki, mire a
szemei elkerekednek és hirtelen felpattan mellőlem és elrohan a folyosón. Most
mi van? Eszébe jutott, hogy meleg vagyok és visszajött az undor? Elegem van
belőle. Miért nem tud ő is normálisan viselkedni, mint a többiek?
Liam Payne
Niall-el nevetve indulunk ki a teremből
ahol az ideges Harry-vel találjuk szemben magunkat.
- Mi a baj? - néz aggódva Niall.
- Az a kis utolsó....!
- Jól van, gyere - ragadja meg a barátja
karját és elvonszolja, de még mielőtt eltűnne a szemem elől egy bocsánatkérő
mosolyt küld felém amit viszonozok. Nem ő tehet róla, hogy Harry egy idegbeteg
barom.
Elindulok megkeresni Louis-t, hogy
elmeséljem neki mi volt Niall-el. A szekrényénél találom meg ahol épp keres
valamit.
- Hello, haver!
- Szia! Na mi volt? - kérdezi egyből
idegesen.
- Niall nagyon aranyos és jó fej. Délután
beülünk valahová, hogy dumáljunk egy kicsit. Sokat mesélt magáról és kiderült,
hogy Harry miatt jött át ebbe az iskolába... - mesélem izgatottan
Louis Tomlinson
Liam elragadtatva mesél a szöszivel
töltött egy óráról, mire én csak mosolygok.
- És emlékszik rád?
- Nem hiszem - bólint egyet vigyorogva.
- Örülök, haver!
- Én is, veled mi a helyzet? -
elgondolkodom, hogy elmeséljem-e mi volt Harry-vel, de végül úgy döntök, hogy
inkább nem.
- Délután átjön Will - mondom boldogan.
- Király! Mondd neki, hogy üdvözlöm!
- Oké átadom, de most rohanok órára.
