Best Friend

Sziasztok! Itt is vagyok a már említett One Shottal. Remélem tetszeni fog nektek és megdobtok pár kommentel! :) Jó olvasást! :) ( hamarosan jön a 10. rész is )

Best Friend

Egyesek szerint nincs azzal gond, ha az ember beleszeret a legjobb barátjába. Na igen, de mi van akkor, ha a legjobb barátod fiú és történetesen te is az vagy, de erre még az is tehet egy hangyányit ,  ha mindketten a világ leghíresebb fiúbandájának tagjai vagytok.

Ma megint ott tartok, hogy nem bírom elviselni ezt az egészet. Harry megint arról mesélt nekem, hogy milyen jó csajt szedett fel és legnagyobb sajnálatomra megosztotta velem az este tartalmasabb részét is, miközben én csak kínlódva hallgattam végig a mondanivalóját , de mégis megtettem, mert ő a barátom és szeretem. Jobban szeretem saját magamnál, és éppen ez az én gondom. Beleszerettem a legjobb haveromba. Semmi esélyem nincs arra, hogy mi valaha is együtt legyünk és ezt jól tudom, de mégis egyre csak jobban és jobban szeretem. Mindennél jobban. Szeretem a hangját, szeretem a göndör haját, szeretem a mosolyát és minden mást is. Eddig szerencsére sikerült titkolnom előtte, de már egyre nehezebben megy az is hogy csak a közelében legyek. Állandóan csak az jár a fejemben, hogy meg akarom csókolni és le akarom rángatni róla a ruháit. Az egyetlen ember akiben megbízom annyira, hogy elmondtam neki mi a helyzet az Niall. Ő egyszerűen egy tökéletes barát meghallgat, ha arra van szükségem leordít ha éppen arra, de bármit megtenne értem és én is ő érte. Még arra is mindig vállalkozik, hogy meghallgassa egy-egy nyavalygásomat miután Harry csinál valamit, ezért is igyekszem most is hozzá.

- Niall! - kopogok be a Liam-mel közös öltözőjükbe.

- Gyere haver! - kiabál ki vidám hangon, de amikor belépek az ajtón és meglát egyből lehervad a vigyor az arcáról. Útálom tönkretenni a jókedvét, de muszáj megbeszélnem ezt valakivel különben felrobbanok. – Mi történt már megint?

- Egy újabb hülye picsát dugott meg. - vonok vállat és leülök a bőrkanapéra amin ő is terpeszkedik.

- Figyelj, én tudom, hogy nem könnyű, de megpróbálhatnál túllépni valahogy rajta. Nem kéne olyan emberért törnöd magad, aki nem veszi észre mit veszít. - Sóhajt egyet. - Harry jó barátnak, de neked nem tesz jót, ha másfajta érzéseid vannak iránta. Nem fogja viszonozni. Szeret téged, mint a barátját vagy az öccsét.

- Köszi szépen, most tényleg erre volt szükségem. - húzom szomorú vigyorra a számat.

- Tudom, hogy azt szeretnéd hallani, hogy mindennél jobban szeret és te vagy az álmai pasija, de nem akarlak olyan dolgokkal hitegetni amire kicsi az esély. Ő nem játszik egy csapatban veled.

- A vicc az, hogy mielőtt megismertem én sem voltam meleg! Elérte, hogy meghülyüljek, de komolyan. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer beleszeretek egy fiúba. Voltak barátnőim, sőt komoly barátnőm is volt akit szerettem. Ő csak a legjobb barátom volt és most nézz rám. Teljesen becsavarodtam és beleszerettem. Eleinte azt hittem, hogy majd elmúlik, biztos csak az összezártság miatt van meg, hogy olyan jól kijövünk, de azóta már eltelt majdnem három év és egyre csak jobban szeretem. – Fújtatok ahogy egyre jobban felidegesítem magam a szerencsétlenségemen, de szerencsére Niall közbeszól.

- Louis! Komolyan nem akarom, hogy rosszul érezd magad! Fel kellene szedned valakit! Próbálj meg valaki mással lenni!

- Nekem csak be kell rúgnom! - osztom meg vele a tervemet. - Este elmegyünk bulizni és én leiszom magam a tudatlanság határáig. Nem akarok semmit érezni!

- Ha ez segít - von vállat szomorú arckifejezéssel, látom, hogy aggódik értem, de most ez sem tud megvigasztalni.

A délután többi része kikészített. Készülődtünk a koncertre ami amúgy nem is lenne nagy probléma, de Harry és én egy öltözőbe kerültünk. Csodálatos! Nézhetem ahogyan öltözik, hallgathatom a hangját és közben bennem lehet a tudat, hogy ő nem lehet az enyém.

- Mi van veled Lou? - levágódik mellém. - Egész nap mintha kerülnél. Haragszol rám?

- Nem, nem haragszom! - Magamra haragszom, mert most is legszívesebben a nyakába ugranék.

- Gyere már és ölelj meg! - Na igen, nem véletlen van olyan sok Larry Stylinson pletyka és nem véletlen reménykedem még én is. Mikor nagyon nem bírom már a helyzetet akkor bezárkózom és Larry-s videókat nézek. Lehet, hogy ez beteges vagy elszomorító, de engem képesek megnyugtatni.

Harry végül nem várja meg a válaszom hanem a nyakamba ugrik, mire nem bírok ellenállni és rögtön visszaölelem, de ez nem olyan, mint máskor most nem tölt el boldogsággal, hogy éppen az összes figyelmét nekem szenteli. Most csak arra tudok gondolni, hogy nem lehet az enyém és ez csak rosszabb lesz, mikor egy puszit nyom az arcomra.

A készülődés további részében szinte egy szót sem szólok úgy kiborított ez az ölelkezős dolog, Harry-t pedig zavarja a hallgatásom, erre a színpadon jövök rá. Egyszerűen kerül, ha én a jobb oldalon vagyok akkor ő a tőlem legtávolabbra eső ponton. Nem látszik rajta, hogy nincs jó kedve, olyant mint mindig. Semmi erőfeszítésébe nem kerül, hogy tökélete legyen persze nekem azért kell küzdenem, hogy el ne sírjam magamat. Niall jön oda hozzám és próbál feldobni ami csak részben sikerül neki, de tudom, hogy nem mehet a banda kárára a hülyeségem, ezért mindent beleadok, hogy a legjobb formámat hozzam. Teljes erőmből énekelek és táncolok a szólóim talán jobbak, mint bármikor életemben és a közönség imád. Egyetlen egyszer nézek Harry-re és akkor azt látom, hogy dühös amitől megint elmegy a kedvem mindentől. Nem hiszem el.

A koncert vége után csak úgy rohanok az öltözőbe, majd be a zuhanyzókhoz. Gyorsan letusolok és egy törülközőt a derekamra csavarva visszamegyek az öltözőbe. Harry-t ott találom, de próbálok nem törődni vele. Ő sem szól semmit amin viszont meglepődöm, ezért ránézek, de ő csak bámul vissza rám. Na! Erről beszéltem, néha úgy érzem, hogy bámul és tetszem neki, de ezt is csak beképzelem magamnak. Felkapom a fekete csőnadrágomat és egy fekete ujjatlant és már úton is vagyon Niall öltözője felé.

Náluk más a hangulat jól elvan Liam-mel és éppen beszélgetnek, mikor benyitok.

- Na? Akkor buli?

- Jól van. - egyeznek bele fülig érő mosollyal. Úgy látszik Niall is kedvet kapott az estéhez.

Olyan szórakozóhelyre megyünk amit nem ismerek, de nem is baj. Csak totálkár részegre akarom magamat inni és egy kis ideig nem emlékezni Harry-re és a problémákra. Csak ennyit szeretnék

Az este jó ütemben halad, hogy reggelre már ne legyek magamnál. Mindenféle piát kipróbálok és egyre jobban érzem, hogy a gátlásaim is oldódnak. Táncolok és élvezem az édes gondtalanságot. Liam és Niall is kellően részeg már. Legalábbis ahhoz biztosan, hogy egymással csókolózzanak. Szólni akarok, hogy mi ez az egész, de valami csaj hozzám dörgöli magát, mire neki szentelem a figyelmemet. Mi a szart akar?

- Táncoljunk! - mondja csábítóan, de nincs rám hatással tudom, hogy csak egy kis ribi akit ha akarnék akár le is fektethetnék, de undorodom.

- Hogy hívnak?

- Emily. - mondja mosolyogva. Azt hiszi nyert ugye van, de nagyot téved.

- Na, Emily drága, takarodj innen mert nekem nincs semmi kedvem valaki hozzád hasonlóhoz - mielőtt még egy szót is szólhatna egy kéz ragadja meg és viszi arrébb majd meglátom magam előtt Harry ideges arcát. Elkapja a karomat és megállít a mozgásban.

- Mi van édes? Én csak bulizok egyet!

- Aha bulizol. Valami kis…

- Nem, nem vele! Egyedül!

- Egyedül nem kéne!

- Akkor gyere! Táncolj velem! – megfogom a karját és közelebb húzódom hozzá.

- Nem akarok! – próbál távolodni, de nem hagyom magam.

- Addig nem hagylak!

- Jól van egyezik bele – mire hozzádörgölöm magam és táncolni kezdek.

- Most hazamegyünk!

Haza. Ami egy hotelt jelent, ahol közös a szobánk. Remek!

Harry Styles

Nem tehetek róla, de amikor megláttam azt a kis kurvát Lou-val táncolni elpattant bennem valami. Semmi nem érdekelt csak, hogy Lou-t minél távolabb tudjam tőle, ezért a részegesen tántorgó haveromat betessékeltem egy taxiba és visszacipeltem a hotelhez. Felrángattam a szobába, miközben már mélyen aludt. El sem hiszem, hogy ezt csinálta ő nem ilyen. Mindig is én voltam kettőnk közül a meggondolatlan. Én feküdtem le fűvel, fával, de neki ha néha volt egy-egy barátnője már azzal is túloztam. Mindig is megfontolt volt. A zenére koncentrált dalokat írt és nem piált vagy csajozott mindig csak a banda volt az első. Többek között, ezért is lettünk legjobb haverok, mert kiegészítjük egymást és egyszerűen jól kijövünk egymással. Nem akartam valami hülye picsával látni egy szórakozóhelyen segg részegen. Nem akartam semmilyen lánnyal látni! Nem akartam, hogy kapcsolata legyen és a haverságunk közé álljon. Tetszett, hogy már annyira jó barátok voltunk, hogy Larry Stylinson-nak hívtak minket. Nem volt semmi úgy közöttünk, de mégis örültem neki.

Lefektetem az ágyra és lehúzom róla a cipőjét. Utána pedig csak állok fölötte és nézem. Olyan gyönyörű. Tudom, hogy lányokra szokás azt mondani, hogy gyönyörűek, de Louis csodálatos és gyönyörű. A barna mindig tökéletesen beállított haja, a gyönyörű kék szeme amit most a tökéletes hosszú szempillái takarnak és akkor az alakjáról még nem is mondtam semmit. Meg akarom csókolni, pedig én nem vagyok meleg, de egyszerűen meg akarom tenni. Holnap úgy sem fog emlékezni rá, totál részeg.

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben hajolok közel hozzá. Nem bírom megállni egy csókot nyomok a szájára, de mikor elhúzódnék átkarolja a nyakam és visszahúz. Olyan intenzíven kezd el csókolni, hogy hirtelen levegőt sem kapok csak megfogom a csípőjét és közelebb húzom magamhoz, mire felnyög.

Leránt magához az ágyra és már rajta fekszem. Beletúrok abba a tökéletes hajába, mire ő végigsimít a pólóm alatt, bizsergető érzést hagyva maga után. Egy pillanatra elszakadok tőle, hogy a szemébe nézhessek, de csak a vágyat látom benne. Elkezdi leszedni rólam a pólómat, mire készségesen feltartom a karomat, hagyva hogy megszabadítson a ruhadarabtól. Végigsimít a mellkasomon, majd apró csókokat lehet fel egészen a nyakamig, majd gyengéden beleharap. Felnyögök, ezért csak folytatja és szívni kezdi én csak a hajába kapaszkodom és élvezem. Pár perc múlva már nem bírok magammal, ezért letépem róla a fekete ujjatlanját és végighúzom a számat a felsőtestén, mire csak a nevemet nyögdécseli. Elveszítem az összes önuralmamat és vadul megcsókolom, mikor elválok tőle suttog valamit, de nem hallom jól mi az, ezért közelebb hajolok.

- Szeretlek... - nyögi, teljesen át van szellemülve. Most meg fogom tudni kibe szerelmes, még soha sem beszélt nekem arról, hogy kit szeret, ezért minden mást abbahagyok és csak arra figyelek, hogy mit mond. Várom, hogy kinyögje a nevet. - Harry

Leesik az állam. Nem hiszem el. Gyorsan lemászom róla, ő pedig csak bámul rám hatalmas ártatlansággal telt szemekkel. Nem lehet, hogy ő szerelmes belém!

- Hová..? - de nem várom meg a mondata végét, csak kiviharzom a szobából és átrohanok Zayn-hez tudom, hogy ma este nem használja a szobát ezért benyitok é levágódom az ágyra. Vajon tényleg szerelmes belém, vagy csak azért mondta, mert én voltam ott vele? Nem, nem azt láttam a szemében. Miért nem vettem ezt eddig észre, és miért örülök neki, hogy szeret? Te jó ég...én? Szerelmes vagyok belé?

Louis Tomlinson

Szörnyű fejfájással ébredek. Mi történt velem? Felülök és megdörzsölöm az eszméletlenül hasogató fejemet. Kezdenek derengeni az emlékek. Tegnap elmentem bulizni, mert ki voltam akadva. Teljesen berúgtam és táncoltam valami ribanccal. Láttam Liam-et és Niall-t csókolózni. Várjunk! Mi van? Liam és Niall? Ezt meg kell kérdeznem tőlük. De hogy jutottam haza? Arra még emlékszem, hogy eltűnik a csaj aki rázta nekem magát és akkor hirtelen beugrik. Harry, Harry hozott haza. Te jó ég! Remélem nem látott hányni vagy ilyenek. Az lenne már csak az utolsó csepp. Gyorsan elindulok, hogy megkeresem Harry-t mert a közös szobánkban nincs. Végül Zayn helyén találom meg. Egyedül üldögél az ágyon, mire odamegyek hozzá.

- Lou? - olyan, mintha kicsit tartana tőlem.

- Aha én vagyok

- Én gondolkodtam a tegnapon és én is.

-  A tegnapon? Te is mit? - kérdezem értetlenül, mire elkerekedik a szeme.

- Nem emlékszel? - könnyeket látok csillogni a szemében.

- Csak arra, hogy hazahozol, de ennyi az egész. Nem csináltam semmi cikit? - nevetem el magam kínosan.

- Nem! Azt pont nem! - mondja és kirohan. Ezzel meg mi a szar van? Lehet hogy mégis csináltam valamit? Mindegy.

Meg akarom keresni Liam-et és Niall-t, hogy megkérdezzem őket a tegnapról. Kopogok az ajtajukon, de nem várom meg a választ csak belépek. Egymást átölelve fekszenek az ágyban és alszanak.

- Niall! - mondom hangosan, mire kinyílik a szeme és ijedten néz maga mellé.

- Lou é-én..

- Akkor jól láttam tegnap! - ezt nem hiszem el. - Miért nem mondtad el?

- Mert ott van neked Harry. Nem akartam semmilyen terhet még rád rakni, de mi együtt vagyunk kb. egy éve.

- MI VAN?

- Jó haver nyugi! - mondja a még álmos Liam.

- Nem hiszem el, hogy pont nekem nem mondtátok el! Tudja valaki?

- Nem. Csak mi és most már te, de ugye nem mondod el senkinek?

- Nem dehogy.

Harry Styles.

Nem hiszem el, hogy nem emlékszik! Nem mondhatja csak úgy, hogy szeret és utána felejtheti el! Egész éjjel ezen agyaltam és arra jutottam, hogy mióta megláttam oda vagyok érte, csak elnyomtam, mert tudtam, hogy ő a barátom és nem lehet több, de most.. felcsillant a remény és erre nem emlékszik. Elegem van! Idegesen felpattanok és elindulok, hogy megkeresem. Éppen zuhanyozik, de ez sem érdekel csak berohanok.

- Louis!

- Jézusom, Harry! Várj egy kicsit! – paradicsom piros arccal magára teker egy törülközőt és elém áll.

- Akarod tudni, hogy tegnap mi történt?

- Hát én..

- Majdnem lefeküdtünk! Érted? Basszus majdnem..

- Mi van? - sápad el teljesen.

- Tudom, hogy most undorodsz, de tegnap - már könnyek folynak végig az arcomon.

- Harry! - próbál félbeszakítani, de nem hagyom

- Tegnap azt mondtad, hogy szeretsz - felnézek a gyönyörű kék szempárba és letörlöm a könnyeimet. Nem mond semmit csak bámul rám.

- É-én.. nem tudom. Szórakozol velem?

- Nem!

- És most, hogy tudod...

- Mi?

- Utálsz engem? - írja most ő el magát, mire tátva marad a szám és köpni-nyelni nem tudok. Miről beszél?

- Már hogy utálnálak, te barom? Szeretlek! Tudom, hogy undorodsz, de ez van én SZERETLEK!

- Nem undorodom..

- Nem? - nem válaszol csak átkarolja a nyakamat és megcsókol. Hiába idősebb nálam akkor is lábujjhegyre kell állnia, hogy felérjen. Egy pillanatba telik, hogy reagálja és máris a térde alá nyúlok és felkapom. Hevesen csókolózunk magunk körül mindent a földre lökve. Egy pillanatra elhúzódik, hogy mondjon valamit:

- Szeretlek!

- Én is! - és újra megcsókolom.

9. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most hozom a részt, de sajnos semmi időm nem volt a héten és hát csak most sikerült kiraknom. :/ Viszont lenne egy olyan kérdésem, hogy szívesen olvasnátok-e egy újabb one shot-ot? Előre is köszi a válaszokat! :) Jó olvasást!

Liam Payne

Úgy érzem magam mintha egy kislány lennék, aki már várja a legjobb barátnőjével megbeszélt pizsipartit. Már alig bírok magammal annyira várom, hogy délután legyen. Nem is hiszem el, hogy Niall-el ilyen jó viszony alakult ki közöttünk. Olyan hamar jött létre hogy szinte pislogni se tudtam és máris az egyik legjobb barátom lett. Csak azt vettem észre, hogy egyre kevesebb időt töltök Louis-val és egyre többet vele. Nem mintha az utóbbi időben Lou olyan sokat kereste volna a társaságomat. Megcsörren a telefonomon az emlékeztető, mire elnevetem magam. Annyira nem akarok elkésni, hogy még ezt is beállítottam, hogy készülődnöm kell. Gyorsan vetek még egy utolsó pillantást a rajzokkal és fényképekkel tele lévő mappára amit már kikészítettem az ágyamra. Minden oké vele úgyhogy mehetek is zuhanyozni.

Egy a derekam köré csavart törülközővel lépek ki a fürdőből és a szekrényemhez lépek. Kiveszek egy fekete csőnadrágot egy egyszerű fehér pólót és még magamra kapok egy hosszú ujjú farmeringet, mert kicsit hideg van. A kezembe kapom a mappát és már rohanok is ki az ajtón.

Szerencsére Niall jól elmagyarázta, hogy merre kell mennem, ezért nem tévedtem el pedig hajlamos vagyok órákat kóborolni, még akkor is ha csak sima bevásárlásra indulok. Már egészen kicsi korom óta egy rossz szokásomnak tekintem a rossz tájékozódó képességemet.

Felmegyek a harmadikra és bekopogok azon az ajtón amin meglátom a Horan nevet. Pár pillanat múlva már nyílik is az ajtó és szemben találom magam a tetőtől talpig lisztes és köténykében feszítő Niall-el.

- Szia! - köszönök a nevetésemet visszafojtva.

- Hello! - köszön, de látja rajtam, hogy jól szórakozom a kinézetén. - Egy ölelést esetleg? - indul el felém, mire én becsusszanok a mellette levő kis résen, hogy nehogy összekenjen, de nem jön be mert elkezd utánam futni.

- Ne máár! Hány éves vagy? - rohanok előle hangosan nevetve. Nem hiszem el, hogy lisztesen kerget és azt se, hogy én meg menekülök előle.

- Ehhez sosem leszek eléggé öreg! - nevet ő is. - Állj meg úgy könnyebb lesz!

- Persze! Még csak az kéne!

- Te  tudod! - még megvonja a vállát, de utána egyből rám veti magát és mindketten a földre esünk én háttal ő pedig rajtam landol. Ráül a csípőmre és leszorít, majd a lisztes kezével összeborzolja a hajamat és az arcomra rázza a saját hajában lévő összes lisztet. Köhögök, de közben nem bírom abbahagyni a nevetést. Lefogom a karjait és fordítok a helyzetünkön. Most én ülök rajta és csikizem ahol érem, mire ő visít és könyörög, hogy hagyjam abba, de nem jön neki össze.

- Feladom! Nem mááár! Hagyj! Feladtam!

Abbahagyom a csikizést és a feje fölött leszorítom a karjait, majd közelebb hajolok hozzá. Az arcunk csak két centire van egymástól és a hatalmas kék szemek a nevetés után maradt könnyektől csillognak. Hirtelen elfelejtem, hogy mit is akartam mondani és még közelebb hajolok hozzá. Ő csak néz rám, de nem húzódik el. Hirtelen eszembe jut, hogy milyen jó volt őt megcsókolni abban a buliban. Mi lenne, ha megint...? Nem! Meghülyültem vagy mi van? Gyorsan elengedem és lemászok róla.

- Ó basszus! A süti! - gyorsan felpattan és a konyhába rohan. Kikapja sütőből a szerencsére még ép sütiket. Nagyon nagy szerencsém van, hogy eszébe jutott vagy különben jöhetett volna a kínos csend közöttünk és azt nem akarom. - Túlélték! - nevet fel.

- És finomak is?  incselkedem vele.

- Majd te megmondod! - a számba nyom egy már kihűlt csokis sütit, először elkerekedik a szemem, de utána beleharapok és te jó ég...! Nem semmi!

- Ez rohadt finom! - bólogatok ő pedig mosolyogva fogadja a bókot. - Nem hazudtál te tényleg sütsz és tényleg van kötényed! - röhögöm el magam és megráncigálom az említett ruhadarabot.

- Szállj le rólam! Szeretem a kötényemet! - nevet fel ő is.

- A szüleid? - kérdezem meg hirtelen. Csak most jutott az eszembe, hogy egyiküket sem láttam itt. Lehet, hogy dolgoztak, de jobban körülnézve elég kicsi volt a lakás és csak egy szobaajtót láttam.

- Egyedül költöztem ide. - mosolyodik el.

- Komolyan? - tátva marad a szám. Saját lakás? Engem a szüleim még, ha befejeztem a sulit se akarnak majd elengedni én vagyok még most is a pici fiacskájuk.

- Igen. Nem akartam anyáékat iderángatni ők pedig belementek. - von vállat, de látom rajta, hogy hiányoznak neki a szülei és szereti őket.

- De azért mész majd látogatóba?

- Nem. Ők fognak majd valamikor jönni egy hétvégére.

- Biztos várod már!

- O, de még mennyire! Na, de muti csak azt a nagy mappát! Mik is vannak benne?

Magamhoz szorítom a mappát amég bevezet a szobájába és leülünk az ágyára. Ami meglepő módon eléggé hatalmas.

- Mire fel ekkora ágy?

- Leesnék annyit forgolódom. - neveti el magát szégyenlősen.

- Én is akarok egy ilyet!

- El a kezekkel ez az enyém! Nem adom, de mutasd már azokat a képeket!

Bólintok egyet és kinyitom a mappát. Nem hoztam el az összes fotót és rajzot csak azokat amiket úgy gondoltam, hogy láthat. Az első képen Louis nevet és egy csapat lány veszi körül. A háttérben pedig még Harry néz pont bele a kamerába. Szomorú a tekintete pedig ez még akkor volt amikor rengeteg barátja volt és a képen is épp az ő társaságukban van, de mégis a kamerába néz. A következő képen Louis ül a szekrénye előtt a földön és eléggé szomorú. A folyosó túloldalán Harry épp egy lánnyal beszélget, de a szemét Lou-n tartja. A következő kép egy fekete-fehér kép Lou-ról amikor éppen alszik. Ez már az után volt, hogy bevallotta meleg. Azért fotóztam le, mert olyan boldog ábrázattal aludt még az után is, hogy bevallott mindent. Féltékeny voltam. Ezt a képet sokszor nézegettem és kívántam, hogy nekem is legyen elég bátorságom bevallani az érzéseimet és miután ez megtörtént én is ilyen nyugodtan tudjak majd aludni. A következő pár képe egy lányról készült. Tündérsminket viselt emlékszem hetekig könyörögtem neki, hogy álljon modellt olyan gyönyörű volt. A következő képen én vagyok. Olyan szögből készült fotó, ahol majdnem az egész arcomat eltakarja a hajam. Befordult időszakomban készült ez a kép. Innentől kezdve rajzok voltak. Volt egy pár Lou-ról. Pár tájkép. Egy-kettő rólam és a legvégén egy fekete-fehér rajz ami Niall-t ábrázolja egyik órán. Éppen mosolyog és feltartja a kezét. Mögötte az ablakon besüt a nap és egyszerűen csak gyönyörű. Hallom ahogy elakad a lélegzete, ahogy meglátja saját magát.

- Ezek elképesztőek! - végigsimít a papíron az egyik ujjával és utána rá néz. - Megtarthatom ezt?

- Meg. - bólintok egyet, majd csak csendben nézzük egymást.

Louis Tomlinson

Én..nem akartam otthagyni Harry-t és ez összezavart. Mi volt ma vele? Nem utál engem, vagy most mi történt és nekem nem kellene örülnöm, hogy a barátom átjön és együtt lehetünk? Mert nem vagyok az! Legszívesebben visszamennék, de én sem tudom, hogy igazából miért is. Harry utál engem és én is őt. Mégis olyan jól éreztem magam abban a kis időben, hogy bárcsak még most is ott lehetnék, de ehelyett sétálok hazafelé és azon gondolkodom, hogy mi van velem. Nem értem ezt az egészet. Megbolondultam volna?

Még mindig zavartan tekerem el a kulcsot a zárban. Mikor kinyitom az ajtót Will áll előttem teljes gyönyörében, de én csak le akarok ülni. Rám mosolyog és beránt a lakásba. Becsukja mögöttem az ajtót és megcsókol. Egy pillanatra ledöbbenek, de aztán visszacsókolok. Fokozatosan elfelejtem a délután történteket és belefeledkezem a csókba. A hajába csúsztatom a kezeimet és mint mindig most is olyan tökéletes érintésű.

- Hogy vagy édes?

- Most már jól! - ölelem meg. Ez igaz is, most már kitisztultak a gondolataim és tudok rá koncentrálni. - Hogy, hogy itt vagy?

- Hiányoztál és meg akartalak lepni! - simít végig gyengéden a hátamon, majd újra megcsókol én pedig kezdek mindent elfelejteni és csak ő marad. Csókolózás közben betántorgunk a szobámba és ő az ágyra lök, majd rám fekszik és újra összeér a szánk.

Liam Payne

- És ezeket nem akartad te megmutatni nekem? - kérdezi csodálattal a szemében.

- Nem, azok otthon maradtak. Sokkal személyesebbek. - Eszembe jut a rengeteg Zayn-ről készített képem. Vannak olyanok is amikről tudott, de van pár olyan amit akkor készítettem, amikor nem figyelt oda meg persze az a tömérdek rajz amit róla készítettem. Már annyira megszállott voltam egy időben, hogy ha csak unatkoztam és elkezdtem egy papír szélére rajzolgatni akkor is az ő arca volt az első amit lerajzoltam. Rengeteg fotó van még rólam amiket végképp nem akarok neki megmutatni.

- Egyszer remélem megmutatod őket! - fogja meg a kezemet és megszorítja. Én csak nézem egy darabig majd körkörösen simogatni kezdem a kézfejét. Látom, hogy mosolyogva nézi a kezeinket és közelebb csúszik. Már majdnem hozzáér a szája az enyémhez.

8. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most érkezik a rész és ráadásul rövidre is sikeredett, de már régebben megírtam egyszer ezt a részt rendesen, de elveszett nem mentette el jól a gépem vagy nem tudom, de eltűnt. Eléggé elkeseredtem és ezért jön csak most és ezért lett ilyen.. Remélem nem haragszotok! :) Jó olvasást! ( és pár véleményt, hogy örülhessek! :)) )

Louis Tomlinson

 

Miután Harry kinyitja a szemét csak zavartan bámul rám, miközben feltápászkodom. Leporolom magam és miután végeztem vele felrángatom a földről Harry-t aki még mindig csak bámul.

- Minden oké?

- Hülye vagy? Nem tudsz a lábad elé nézni? Komolyan, nem hiszem el! - Akad ki egy pillanat alatt.

- Már ne is haragudj, de..

- Miért nem figyelsz jobban? Lehetett volna nagyobb gond is! Akkor mit csinálok? Hm? Mi a szart csinálok nélküled? - visszaül a földre, a kezei közé temeti az arcát és csak sír.

- Mi van veled? - Ereszkedem térdere mellette. Szipog még párat aztán összeszedi magát és feláll.

- Semmi, bocs! Nem tudom mi van velem. Menjünk be! - indul befelé, de közben még csak rám sem néz.

A szobája hatalmas, de nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Harry vagy rendmániás vagy csak megcsinálja valaki helyette. A falak egyszerű fehér színűek. Csak egyetlen egy kép van az íróasztala felett amin a régi haverjaival van. A kép még akkor készült amikor nem mondtam el, hogy meleg vagyok, mert a kép sarkában én is ott vagyok Liam-mel együtt és önfeledten nevetünk. Elcsodálkozom rajta, hogy az egyetlen képen ami a szobájában van azon rajta vagyok én is. Lejjebb nézek az íróasztalra és látom, hogy az tele van mindenféle könyvekkel és mellettük pedig a laptopja áll. Oldalra nézve meglátom az ablak alatt a hatalmas ágyát ami persze tökéletesen be van vetve és egy hatalmas fekete ágytakaró borítja be. Az ággyal szemben egy hatalmas tévé terpeszkedik a falon és mellette egy gitár.

- Te gitározol?

- Néha. - mosolyodik el amin meglepődöm.

- Játszol valamit? - félve kérdezem meg, mert igaz, hogy most épp normális, de ki tudja mikor tér vissza a régi Harry.

- Oké. -Leül az ágyra és a kezébe veszi a gitárt, de mielőtt elkezdené megszólal. - Nyugodtan leülhetsz! Nem kell ott álldogállnod! - Röhögi el magát.

- Jól van, oké! - tartom fel a kezem és lehuppanok az egyik fekete extra kényelmes székébe és elhelyezkedem ő pedig játszani kezd. John Legend-től az All of me-t. Imádom ezt a számot, de meglep, hogy Harry még énekelni is tud. Nem is akárhogy. Csak hallgatom a számot és közben becsukom a szemem. Tökéletes, mint ő.

- Még valamit? - szólal meg én pedig rögtön kinyitom a szemem. Észre sem vettem, hogy végzett annyira belemerültem a gondolataimba.

- Igen, de valami pörgőebbet.

- Oké - von vállat.

Máris játsza a Sing-et. Imádom ezt a számot. Nem is gondoltam volna, hogy egyezhet az ízlésünk.

Az eléggé fura összhangot közöttünk a telefonom csörgése szakítja meg. Bocsánatkérő tekintettel nézek Harry-re, mire csak bólint egyet én pedig ránézek a kijelzőre és felveszem a telefont.

- Hallo?

- Szia! Haza kéne jönnöd! Itt várlak.

- Pont most? - nézek Harry felé és látom, hogy kiváncsian néz rám. - Jó, mindegy megyek akkor. - lecsapom a telefont.

- Mennem kell. - húzom el a számat és felkászálódom.

- Máris? Még el se kezdtük a feladatot..

- Sajnálom! Majd a suliban megbeszéljük, mikor kéne csinálni - közben egyre jobban kapkodok, ami ahhoz vezet, hogy megint megbotlom, de Harry még időben elkapja a kezem. Érzem az erős szorítást a csuklómon, majd lejjebb csúsztatja a kezét és az ujjaink összekulcsolódnak. Csak bámulom a kezünket. Most mi van?

- Mi történt Louis? - felkapom a fejemet és a kérdő tekintetével találom szemben magam.

- Sajnálom, semmi én csak..béna vagyok. - kirántom a kezemet az ővéből és elindulok lefelé, hogy kijuthassak végre innen. Zavarban vagyok.

- Ki telefonált? Miért hagysz itt? - hallom meg nagyon halkan a hangját. Csak még jobban igyekszem kijutni.

Szerencsére Harry nem ér utól és miután már két saroknyira elhagytam a házukat csak akkor állok meg pihenni egy kicsit. Nem tudom miért nem akartam elmondani neki, hogy Will hívott, de nem akartam. Amúgysem értem, hogy mi volt ma.

Én...