4. rész

Sziasztok! :) Itt is vagyok a negyedik résszel remélem tetszeni fog nektek! Én egyre jobban szeretem írni ezt a történetet úgyhogy ha nem tetszik is ez van :D na jó nem is dumálok tovább.. Itt a rész jó olvasást hozzá! :)

Louis Tomlinson

Reggel a telefonom csörgésére ébredek, ami a szokásos hét óra helyett hatot mutat. Miközben ébredezek eszembe jut, hogy még este átállítottam, hogy felkeltsem Liam-et és még legyen ideje uli előtt hazamnni és összeszedni a holmiját. Felülök az ágyban, ásítok egyet és közben nyújtózkodom egyet. Felállok és megigazítom a csípőmön félig lecsúszott nadrágomat, miközben elindulok ki a konyhába, hogy gyorsan főzzek egy kávét Liam-nek. Miután kész vagyok vele egy bögrébe töltök és átcsuszogok vele a nappaliba, ahol Liam alszik békésen a kanapén. Lerakom a bögrét a szekrényre és megrázom a barátom vállát. Fordul egyet, de nem ébred fel.

- Liam! - szólítom. Erre már nagy nehezen kinyitja a szemét és álmosan néz körül.

- Ugye nem hánytam? - utal a tegnap esti berúgására.

- Nem azt nem, de eléggé ki voltál

- Azt tudom én nem vagyok olyan szerencsés, hogy nem emlékszem semmire abból amit csináltam - hajtja le a fejét. - És még a fejem is ketté szakad - dörzsüli meg a halántékát.

- Akkor emlékszel mindenre? - csodálkozom. Azt szokták mondani, hogy aki annyira rézegre leissza magát, mint ő tegnap az nem emlékszik, de nem tudom én még soha nem voltam részeg.

- Ja

- Ki volt az a szöke srác tegnap?

- Nem tudom a nevét, csak ő is teljesen részeg volt, beszélgettünk kicsit aztán történt amit te is láttál - tárja szét a karját.

- Értem - csapom fejbe gyengén - Legközelebb ne igyál ennyit! Barom!

- Oké, anya!

- Most pedig idd meg ezt a kávét utána menj szépen haza szedd össze magad és a suliban találkozunk - mondom neki ő pedig engedelmesen megcsinálja amit mondtam neki.

Liam távozásra után én is megpróbálom összeszedni magamat. Bemegyek a fürdőbe fogat mosok aztán a higeg víz alát tartom az arcomat miután úgy érzem, hogy teljesen észnél vagyok elzárom a vizet és megtörlöm az arcom. A tökörben megnézem magam és a szokákos reggeli képpel találom magam szemben. Lelapult haj béna haj és már friss tekintet. Sóhajtok egyet és nekiállok megcsinálni a hajamat, miután végeztem bemegyek a szobámba és felveszek egy fekete csőgatyát meg egy fekete v kivágású pólót és rá egy szürke sima kapucnis pulcsit. Mikor mindezzel kéz vagyok hallon, hogy anya berakja a zárba a kulcsot, mint minden héten reggelente, mikor éjszakás. Odamegyek, hogy köszönjek neki.

- Hé, anya!

- Szia, kicsim - lép be az ajtón fáradt mosollyal az arcán. - Mi a helyzet reggeliztél már? - ezt minden reggel megkérdezi, mert tudja, ha nem szól akkor nem fogok leülni és reggelizni, mint az oviban.

- Nem

- Tudod, hogy úgy is szólok - neveti el magát.

- Jó, na! Megyek csinálok egy szendvicset - indulok el a konyhába.

- Oké én meg bedőlök az ágyba, mert itt alzom el állva - mosolyodik el és int egyet, majd eltűnik a szobájában.

Megreggelizek ahogy kérte és rögtön ahogy végzek vele már rohanhatok is a buszhoz. Felkapom a táskám és már úton is vagyok. Pont elérem a buszt, felszállok rá és szokásosan zenét kezdek el hallgatni.

A sulinál megtorpanok, mert pont akkor érek oda, amikor Harry is. Ő vigyorogva int egyet nekem és elindul felém. Tudom, hogy valami megjegyzést akar tenni ezért én inkább gyorsan bemegyek az épületbe és a szekrényemhez sietek, ahol meglepetésemre már Liam áll.

- Hello haver! - köszönök neki.

- Hello! - modnja fáradtan.

- Ki vagy mi? - röhögök fel.

- Ja kellemes volt reggel anyával a beszélgetés

- Mit mondtál neki?

- Azt hogy elaludtam nálatok és te meg nem akartél felkelteni

- Nem volt gond?

- Nem a szüleim amúgy is bírnak téged

- Ja jó fejek! - röhögök fel megint.

Aztán elfordítom a fejem és meglátom a folyosó végén álló Harry-t, aki beszélget egy ismeretlennel sráccal. Legalábbis azt hiszem egészen addig amég meg nem fordul és rá nem ismerek a tegnap esti fiúra akivel Liam hulla részegen csókolózott. Liam-re kapom a tekintetemet és a fal fehér arcát látva ő is felismerte. Gyorsan elkapom a karját és az irodalom terem felé kezdem ráncigálni ahol az első óránk van.

- Lá-láttad? Ő-ő - ijedten tekinget vissza a válla fölött miközben én ráncigálom.

- Tudom! Láttam, csak gyere már!

- Én..

- Liam! Nyugodj le! - lököm be a padba és leülök mellé a helyemre. - Lehet, hogy ő nem emlékszik. Részeg volt meg minden. Hátha ő feledékeny

- Oké - teszi le a fejét a padra és szorosan behunnya a szemét. Nem láttam még ilyennek őt. - Hátha nem emlékszik, igazad van - próbálja magát nyugtatni.

Liam egész órán csak néz ki a fejéből és meg sem szólal. A tanár is észreveszi rajta, mert amikor már mindenki menne ki a teremből odahívja magához Liam-et és amikor oda akarnék én is menni elküld. Először meg akarom várni az ajtónál, de mikor öt perc múlva sincs ott elindulok a szekrényemhez, hogy elővegyem a matek cuccomat. Elindulok az órára, úgy is közös Liam-mel és majd akkor mesél.

Belépek a terembe és ledobom magam a helyemre az utolsó előtti padba. Elmélyülten gondolkozom azon, hogy valyon mit fog mondani mi baja volt az órán, mikor valaki belerúg a székembe és felnézve meglátom Harry elégedett fejét.

- Mi van hercegnő?

- Semmi, jó a hajad meddig csináltad reggel? - reagálom le egyszerűen és előre akarnék fordulni, amikor meglátom mellette a szőke srácot. Nagy kék szemei vannak és nem lepi meg a kis párbeszédünk Harry-vel gondolom mesélt rólam. Leülnek mindketten a mögöttem lévő padba.

Idegesen kopogtatom a tollat a padon. Liam, hogy fog reagálni, ha meglátja, hogy itt a srác tegnap estéről. Nem kell okáig várnom, hogy megtudjam. Liam lép be a terembe. Először megtorpan, de mikor elkezdik néhányan bámulni normális arckifejezést erőltet magára és elindul felém, majd elfoglalja a szokott helyét mellettem és felém fordul, mikor leül.

- Mit keres ez itt? - suttogja, hogy csak én halljam.

- Fogalmam sincs, de Harry-vel jött

Liam csak bólint egyet, mert közben belépett a matek tanár és elkezdett magyarázni valamit amire nem figyeltem és már csak azt vettem észre, hogy mindenki előtt egy lefordított dolgozat van. Liamre néztem aki csak egy "még ez is?" nézéssel válaszolt, mire bólintottam egyet jelezve, hogy segítek neki a dogában, mint mindig.

A golgozat szerencsére könnyű volt és sikerült segítenem Liam-nek is. Megkönnyebbülten sétáltunk ki a teremből, mikor csengettek, de nem tartott sokáig az én megkönnyebbülésem, mert egyzer csak egy kéz ragadta meg a csuklómat és, mikor hátra fordultam láttam meg hogy a kéz tulajdonosa persze Harry.

- Mit akarsz? - húzom ki a kezem a szorításából és közben intek Liam-nek, hogy menjen mielőtt ki jön a szöszi is.

- Megbeszélni a közös feladatot, buzika. Mi mást?

- Oh.. értem. Csinálhatnánk esetleg a könyvtárban? - mondom, hogy tudja hogy semmi eséyl rá, hogy nálunk csináljuk.

- Kizárt dolog! Majd ötre gyere át hozzánk!

- Mi van? Dehogy megyek

- Jössz vagy szar jegyet kapunk mindketten - mondja én pedig nyelek egyet. semmi kedvem nincs hozzá átmenni és eszembe is jut a tökéletes kifogás.

- Ma és holnnap nem jó. Anyám esti múszakban dolgozik és ilyenkor nem mehetk sehova sem

- Jó akkor csütörtökön öt óra. Itt a cím - nyom egy papírfecnit a kezembe és már menne is tovább, de megállítom.

- Ki az a szőke gyerek aki veled volt?

- Niall, jó haverom, miért tetszik? - húzza gúnyos vigyorra a száját.

- Nem! - tiltakozom egyből. - Miért jött ide?

- Mert a haverom és szállj már le rólam hercegnő! Semmi kedvem a meleg pofádat bámulni - mondja és elviharzik, pedig már azt hittem, hogy egy félig normális beszélgetést sikerül lefolytatnunk, de ő Harry.

El kezd rezegni a telefonom a zsebemben és, mikor előveszem látom, hogy Liam írt sms-t, hogy a szekrényemnél vár. Elraktam a telefonom és a szekrényhez siettem.

- Mi van haver? - néztem a vigyorgó képét.

- Szerintem nem emlékszik rám

- Niall?

- Ki?

- Ja tényleg te nem tudod, de Niall-nek hívják a szöszit

- Igen ő. Szerintem nem emlékszik. Elment mellettem és nem szólt semmit - meséli vigyorogva, mikor megáll mellettünk az épp említett Niall és Liam-re néz, hogy kérdezzen valamit.

3. rész

Sziasztok! :) Megérkeztem a 3. résszel egy kis késés után ( amit sajnálok ) remélem tetszeni fog a rész! Jó olvasást hozzá! :)

Rajz óra után egyszerűen csak kirohanok a teremből. Nem fogom túlélni, ha nekem Harry-vel kell együtt dolgoznom. Még akkor is tesz megjegyzést, ha csak el megy mellettem a folyosón mi lesz, ha együtt leszünk több órán keresztül? Bele se akarok inkább gondolni. A szekrényem felé veszem az irányt, hogy elpakolhassam a cuccaimat. Betuszkolom a rajzcuccot a szekrénybe és még mindig idegesen becsapom az ajtaját, ami mögött Liam néz rám aggódva.

- Minden oké, haver?

- Nem - nincs kedvem előtte megjátszani magam. - Hol voltál te egyáltalán?

- Orvosiban. Nem volt kedvem bemenni órára - húzza el a száját. Tudom, hogy ki volt akadva Zayn miatt, de most jó lett volna, ha ott van. - Mi történt veled?

- Harry

- Mit csinált megint? - szorítja ökölbe a kezét.

- Mr.Ruly egy párba rakott vele - mondom, de látom, hogy értetlenkedve néz rám. - Nyári feladat

- Ja, értem. És nem kértél másik párt?

- Nem hiszem, hogy engedné

- Akkor mi lesz? Megcsinálod vele közösen?

- Van választásom? - teszem fel a költői kérdést és elsétálok tőle.

Az utolsó két órám elég gyorsan eltelik és szinte semmit nem érzékelek belőle, mert egész végig Harry-n gondolkodom és, hogy hogy kéne túlélnem a vele való közös munkát. Még mikor a kapun sétálok kifelé az iskolából, sincs semmi ötletem. Gyorsan az órámra nézek és ahogy meglátom mennyi az idő elkezdek a buszmegálló irányába sprintelni. Nem késhetem le a buszt, mert még anyának is főznöm kell. Megkönnyebbülök, amikor odaérek a megállóba és látom, hogy még elég sokan várakoznak ami azt jelenti, hogy még nem jött a busz. Az emberek eléggé megbámulnak, mert még kicsit lihegek a futástól. Egy lány még rám is mosolyog és tesz felém egy lépést, de én gyorsan elfordulok, hogy még csak eszébe se jusson. Senkivel nincs kedvem most beszélgetni.

Elsőnek szállok fel a buszra, mikor megérkezik. Miután megvettem a jegyemet hátra megyek a busz végébe és levágódom az utolsó előtti ülésre. Előkeresem a fülhallgatómat és elkezdek max hangerőn zenét hallgatni. Kifelé bámulok az ablakon és nézem az elsuhanó tájat. Mostanában nagyon szeretek úgy utazni, hogy zenét hallgatok és közben csak bámulok kifelé az ablakon.

A busz lassít a megállónál én pedig leszállok és elindulok hazafelé. Szerencsére csak pár percre lakom. Ahogy odaérek a házhoz beírom a kódot és felsietek a lépcsőn a lakásunkig. Kis ideig kutatok a kulcsom után amit szinte sosem találok, amikor kéne. Anya meghallhatta a bénázásomat, mert egyszer csak kitárult előttem az ajtó és ott állt mosolyogva.

- Hé, szia anya!

- Hello, kicsim! Milyen napod volt? - csukja be utánam az ajtót.

- Hát nem a legjobb - húzom el a számat. - És neked?

- Nekem sem és még késésben is vagyok - rohan el mellettem a fürdőszoba irányába. - Nem tudnál esetleg..?

- De igen csinálok neked kaját - mondom, még mielőtt befejezhetné a mondatot.

Lerakom a cuccaimat és besietek a konyhába. Összedobok neki egy kis milánóit, mert másra nincs nagyon időm, de nem szeretem, ha nem főtt ételt visz enni. Még gyorsan egy edénybe is bepakolom neki és csinálok mellé termoszba kávét, hogy nehogy elaludjon, mert amilyen anya ő képes rá. Igaz, hogy még fiatal, de néha olyan mintha már elmúlt volna ötven is pedig csak harminchét éves.

Kiront a fürdőből egy törülközőben és átrohan a folyosón a szobájába. Nevetek rajta, mert mindig késésben van és ha nem segítenék neki szerintem már rég megőrült volna a kapkodástól. Kijön a szobából most már teljesen felöltözve egy kosztümben készen a melóra.

- Összekészítettem a cuccodat anya - mondom neki.

- Köszönöm, drága vagy! - ad egy puszit, miközben elmegy mellettem. - Reggel jövök te pedig tanulj és ne maradj fent túl sokáig, ha nem muszáj! Puszi! - int még egyet és kimegy az ajtón. Még hallom ahogy a lépcsőházban kopog a cipője sarka, de egy idő után az is elcsendesedik, mint ahogy az egész lakás is.

Bemegyek a szobámba és előveszem a cuccokat amiket holnapra meg kell tanulni. Eléggé sokat szoktam tanulni és nem érdekel, ha valaki e miatt strébernek tart bár nem nagyon érdekelni az osztálytáraimat, hogy én most szoktam-e tanulni vagy sem. Sosem kaptam még, ezért beszólást vagy bármit. Hamar végzek is a tanulnivalóval, mert holnap elég laza napunk lesz.

Kimegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét. Nézem egy darabig, de eszembe jut a közös munka Harry-vel. El is kéne kezdeni, de hogy beszéljem ezt meg vele? És hol fogjuk megcsinálni? A könyvtárban vagy mi? Valamelyikünknél kellene, de én nem akarom meghívni, nem akarom, hogy ide jöjjön ami az egyetlen nyugodt helyem. Nem akarom, hogy még ezt is tönkretegye. De muszáj megcsinálni, mert nem akarok rossz jegyet kapni. Na jó elegem van inkább fel kéne hívnom Will-t.

Elindulok a telefonomért amit szokás szerint a konyhában hagytam. Mikor már épp indítanám a hívást megcsörren a kezemben és Liam képe kezd el villogni a kijelzőn. Mit akarhat ilyenkor? Nézek az órára, ami már tíz órát mutat.

- Igen? - veszem fel a telefont.

- Louis? Hello haver, mi a helyzet veled? - szól bele fura hangon.

- Semmi, miért hívtál?

- Én nem hívtalak! Én éppen bulizoook! Igaz emberek? - ordít bele a telefonba, mire a háttérből nagy helyeslés hallatszik. Liam részeg ezt már biztosra tudom. Most már csak azt kell megtudom, hol van, hogy érte mehessek.

- Jó-jó! Te nem hívtál, de nekem is lenne kedvem bulizni. Merre vagy?

- Hát itt a buliban

- Jó, de hol van az a buli? - Elkezdem faggatni és tíz percig szenvedek vele, mire kinyögi végre, hogy hol van én pedig már veszem is a pulcsimat, cipőmet és rohanok a buszhoz.

Fél óra alatt ott vagyok a megadott címen, ahol egy kétemeletes ház áll nyitott ajtóval és ordít a zene. Pár teljesen részeg lány kint az udvaron táncol piával a kezükben. Undorodva elhúzom a számat és bemegyek a házba, hogy megtaláljam Liam-et. Megnézem az egész alsó szintet, de sehol nincs. Nagy küzdések árán feljutok a lépcsőn, hogy az emeletet is megnézzem, mikor fent vagyok elakad a lélegzetem, mert meglátom Liam-et egy idegen szőke hajú sráccal smárolni. Leesik az állam, de gyorsan reagálok. Odaugrom és elrángatom Liam-et aki csak engedelmesen jön utánam, mert azt sem tudja szerintem, hogy él-e egyáltalán. Mikor kiérünk a házbuli Liam-et megragadom és a kezét a vállamra rakom, hogy gyorsabban tudjunk haladni. Eldöntöm, hogy az lesz a legjobb, ha hozzánk viszem.  A szülei nem örülnének, ha így látnák őt.

Feltuszkolom a totál kiütött Liam-et a buszra és leültetem majdnem legelőre. Beülök mellé, mert félek, hogy egy kanyarnál esetleg leesik az ülésről. Pár perc múlva egyenletessé válik a légzése és elalszik aminek örülök is meg nem is. Mert így nehezebb lesz leszednem a buszról.

A szerencse az, hogy jó fej volt a buszsofőr és mivel már csak mi voltunk a buszon segített nekem leszedni ezt a részeg barmot a buszról. Felvonszoltam a lépcsőn és, mikor végre fölértünk a nappaliban lefektettem a kanapéra. Na ezzel megvagyok!

Elmegyek a konyhába inni és, mikor visszamegyek látom, hogy Liam felült a kanapén és csak sír. Gyorsan odaülök mellé.

- Haver, hé! - teszem a kezem a vállára. - Mi a baj?

- Találkoztam Perrie-vel

- És milyen? Tipikus hülye picsa?

- Nem! Annyira akartam, hogy az legyen, de nem. Teljesen értelmes és szimpatikus. Utálom, hogy semmi esélyem. Utálok így érezni! - mondja és közben belém kapaszkodva sír.

Dörzsölgetem egy ideig a hátát és egyszer csak megint azt veszem észre, hogy elaludt. Visszafektetem a kanapéra én pedig elmegyek lezuhanyozom és bedőlök az ágyba.

2. rész

Sziasztok! Meg is érkeztem a következő résszel ami szándékosan kicsit rövidebb az előzőnél, de nyugi ez nem lesz mindig így! :) Jó olvasást a részhez és kommentben vélemény is jöhet! :)

Louis Tomlinson

Vigyorral az arcomon elindulok Zayn és Liam irányába, de megtorpanok, mikor meglátom Liam arckifejezését. Elgyötört ez az első szó ami eszembe jut, mikor meglátom. Vajon mi lehet a baj? A tekintetemet róla átvezetem Zayn-re. Vidám ábrázattal mesél valamit Liam-nek, de nem veszi észre, hogy az a dolog bántja őt. Akármi is legyen az. Gyorsan odamegyek hozzájuk és megragadom Liam karját.

- Bocs, beszélnem kell vele - szólok még oda, miközben elrángatom a meglepődött Liam-et.

- Mi a baj? - térek egyből a lényegre.

- Semmi - teszi zsebre a kezét.

- Ne szórakozz! Ismerlek, mondd mi van! - mondom komolyan, mire rögtön tudja, hogy nem fog tudni ez alól kibújni el kell mesélnie vagy nem hagyom majd békén.

- Jó! - sóhajt egyet. - Zayn megismert egy lányt, akiért teljesen odavan. Valami Perrie a neve, de ez most komolyabb, mint a többi - hajtja le a fejét szomorúan.

- Haver, sosem fog úgy tekinteni rád. Kéne keresned valakit, eki eltereli a figyelmed róla meg erről a Perrie-ről - ütögetem meg a vállát. Nem kéne ezt végig néznie. Ha ő azt mondja Zayn komolyan gondolja akkor úgy van. Ismeri őt még az is lehet, hogy jobban, mint saját magát. Össze fog törni, ha nem talál sürgősen valakit. - Na gyere! Öltözzünk! - húzom magam után az öltözők felé.

A tornaórát szokáshoz híven tíz perces futással indítuttunk az udvaron a lányokkal együtt. Liam mellett kocogtam, aki most nem igazán volt formában. A lányok mellettünk futottak én egyfolytában bámultak minket és próbáltak beszélgetni. Én nem akartam bunkó lenni, de Liam-et nem igazán érdekelte egy hozzá irányuló kérdésre sem válaszolt. Inkább kicsit gyorsabbra vette a tempót és lehagyta a lányokat, na meg engem is. Elnézést kérően bólintottam egyet és utána futottam. Nem mondott semmit csak nagyon bámult előre. Követtem a tekintetét és megláttam, hogy Zayn-t nézi, aki pár méterrel előttünk fut. Elhúztam a számat, épp mondani akartam volna neki valamit, mikor az edző lefújta a tíz percet. A lányok mehettek röpizni mi pedig focizni.

Imádok focizni, teljesen lefáraszt, de a jó értelemben. Amikor focizok nem gondolok semmire csak, a focira. Nincs se szemétkedő Harry, se szomorú Liam, se otthoni gondok. Egyedül csak a játék van. Sokszor szoktam magamban köszönetet mondani, hogy Harry nem jár velem együtt tesire. Ha ő itt lenne biztos nem bírnék koncentrálni. Ha ő ott van akkor általában nem megy. Felidegesít állandóan, pedig amúgy egy nyugodt ember vagyok. Hatalmas tűrőképességgel, de Harry egyszerűen kihoz a sodromból. Nem bírom őt elviselni, mert nem hagyja, hogy elviselhető legyen. Direkt azt akarja, hogy utáljam őt, mert  élvezi, ha idegesít.

Tusolás után frissen és a focitól való jókedvvel sétálok át a szekrényemhez, hogy előkotorjam a rajzcuccomat. Aztán átmegyek Liam szekrényéhez, hogy együtt menjünk be órára, mert ez is közös. Amikor odaérek a szekrényhez nem találom ott, gondolom várok egy kicsit, mert úgy is jönnie kell a cuccáért. Mikor még csengetésre se ér oda idegesen indulok el a rajzterem felé.

Belépek és a szemem egyből Liam után kutat, de nincs sehol. Leülök az utolsó padba a szokásos helyemre és idegesen nézek a mellettem lévő üres helyre. Hova lett Liam és miért nem szólt nekem?

- Mi van buzika? Miért vagy ideges? Hiányoztam? - fordul hátra Harry az előttem lévő padból.

- Kussolj! - szólok rá.

Már nyitja a száját, hogy beszóljon megint valamit, de nem tud, mert Mr.Ruly lép be a terembe. Az egyik kedvenc tanárom a fickó és én vagyok az egyik kedvenc diákja is. Csak sajnos Harry mellett. Nem képzelné róla senki, de eszméletlenül tehetséges. Én is az vagyok, ezért vagyunk a tanár kedvencei. Ez az egyetlen olyan óra ami közös, de nem szólogat be közben Harry.

- Na gyerekek, van egy kis bejelenteni valóm. Ugye minden évben vannak évszakokkal kapcsolatos otthoni munkák amit párban végeztek el. Most is van számotokra feladatom, bár késve de van. A téma a nyár. Szabad kezet adok. Viszont a párokat szokás szerűen én választom ki. Amit meg is tettem már - mutat fel egy listát. - és mielőtt elkezdenétek gondolkodni, hogy ki került Harry-vel és ki Louis-val egy párba. Elárulom. Mivel általában ők a párjuk helyett dolgoznak most egy csapatba raktam őket és kíváncsi leszek mit hoznak össze. - mondta ki mire az osztály felsóhajtott én meg ledöbbentem. - A többiek pedig jöhetnek megnézni a listát - mondta miközben leült az asztalához.

Alig kaptam levegőt. Ezt nem hiszem el! Hogy kerülhettem egy párba vele. Utálom őt és még baszogat is. Nézem a göndör haját és a rázkódó vállát előttem. Ő biztosan élvezi a helyzetet, mert én meg beleőrülök. Bizonyosságot is ad erre, mikor hátrafordulva megszólal.

- Jó szórakozás lesz, buzika!

1. rész

Sziasztok! Meghoztam az első részt is, mert egyszerűen nem bírtam ki. :D Fel akartam rakni tehát itt van. :) Remélem tetszeni fog! jó olvasást! :)

Louis Tomlinson

Egy hét telt el azóta, hogy Harry megint nekem támadt az ebédlőben. Az igazgató leordított mindkettőnket. Engem azért mert megütöttem, őt pedig mert beszólt. Három nap büntetést kaptunk a "verekedés" miatt mindketten. Csodálatos volt Harry fejét nézni három napon át minden délután. Annyi jó volt az egészben, hogy nem szólhatott semmit, mert végig felügyelőtanár nézte minden mozdulatunkat. Csak csendben írhattuk a házinkat és miután készen lettünk vele ültünk és nem szóltunk semmit. Volt, hogy Harry bámult, mint aki bármelyik pillanatban nekem eshet. Ilyenkor kicsit tartottam tőle, de végül soha nem tett semmit csak bámult. Pedig számítottam rá. Teljesen megvadult mióta tavaly félévkor bevallottam, hogy meleg vagyok. Őrület volt, mindenki jól fogadta csak ő nem, pedig előtte nem is nagyon ismertem. Volt pár közös óránk és eléggé népszerű is volt, de ezen kívül egyáltalán nem tudtam róla semmit. Hát most már tudom, hogy egy bunkó, szemét állat, aki állandóan terrorizál. Komolyan nem értem őt, mindenki elfogadott senki nem nézett rám másként e miatt csak ő. Teljesen meghülyült még a barátai is elpártoltak mellőle, egyedül maradt, de ez sem ébresztette rá arra, hogy abba kéne hagyni ezt a viselkedést. Hát igen Harry Styles a rohadt szemétláda bemutatva, aki mint mindig most is lehajtott fejjel lép be a suli kapuján.

Páran felé fordulnak, miközben átvág a kocsik között a suli bejáratáig. Szerencsére most nem vett észre különben már tett volna valami megjegyzést, mint minden reggel, ha felfigyel rám.

- Haver? - löki meg a vállamat Liam a legjobb haverom. Ő az egyik legjobb srác, akit ismerek. Kedves mindenkihez, okos és meleg, mint én, de ezt csakis én tudom, mert tart attól, ha a szülei megtudják kirakják vagy valami. Pedig a szülei velem is teljesen rendesek és tudnak a "másságomról", de hát ő tudja én nem mondom el senkinek, ha ő nem akarja.

- Igen? Bocs nem figyeltem

- Vettem észre. Tehát lesz ma egy kis buli valami végzős csaj házában és meghívtak. Nem megyünk? - kérdezi vigyorogva. Általában együtt szoktunk bulizni, de ez most le kell mondanom, mert anya éjszakai műszakba megy dolgozni és gyorsan főznöm kell neki valamit amit el tud vinni a melóba.

- Nem megy. Segítenem kell anyámnak. Bocs haver! - rántom meg a vállam.

Elindulok be a kémiaterembe. Utálom a keddeket. Dupla kémia brr.. még a hideg is ráz tőle. Nem értek szinte semmit és ráadásul közös óra Harryvel. Mögöttem ül és, vagy a székemet rugdossa, dobál vagy beszólogat és nevet magában. Rohadtul gyűlölöm a keddeket!

Besétálok az ajtón és ledobom a táskám a második padba, a szokásos helyemre. Körülnézek, de szerencsére Harry még nincs a teremben. Köszönök Katy-nek az én drága padtársamnak és segítő angyalkámnak kémiából.

- Mi a helyzet drága?

- Semmi különös. Kibékültünk Adammel - meséli boldogan. Igen Adam az ő "se veled, se nélküled" barátja, aki szerintem csak szórakozik szegény lánnyal, de nem akarom letörni.

- Örülök neki! Remélem, most már tartós lesz!

- Én is! - bólint, majd előre fordul, hogy elmesélhesse a sztorit a barátnőinek is én meg előveszem a kémia könyvem és ellenőrzöm, hogy meg van-e a házim, mert a tanár megint ki fog akadni. Már párszor hiányzott és ráadásul még a jegyeim is rosszak. Hát ja, nem vagyok a kedvence.

- Szia, buzika! - hallom meg az ismerős hangot, mire felkapom a fejem és egyszerűen lereagálom.

- Szia Harry! Csini cipő! - mosolyogva kacsintok egyet, mire csak egy mérges grimaszt vág és leül mögém a helyére.

Jól indítunk és még csak be sem csengettek. Remek. Harry elkezdi rugdosni a székemet, de erre már nem szólok semmit csak előveszem a többi cuccomat is ami kell kémiára.

 A szórakozását végül a csengő, és Mrs.Bant a kémiatanár szakítja félbe.

- Elő a házikkal! - szólal meg bevezetés nélkül a mi kedves tanárnőnk. Szerintem ma még rossz hangulatban is van. Mindenki kezdi előpakolászni a cuccait köztük én is. Nincs kedvem pont most összebalhézni a tanárnővel.

Körbemegy és megnézi a füzeteket amik ki vannak rakva a pad szélére. Mikor elhalad a padunk mellett és nem szól semmit fellélegzem. Ezt megúsztam, én legalábbis. A mögöttünk lévő padnál megáll. Ordítás következik.

- Harold! Nem elég nekem Tomlinson, aki általában képtelen házit csinálni, még maga is kezdi?

- Elnézést. Elfelejtettem - kicsit behúzom a nyakam, mert a teremben mindenki bámulni kezd. Harry teljesen nyugodtan hangon szólal meg. Őt nem zavarja, hogy bámulnak minket.

- Nem érdekel! Többet ne legyen ilyen! - ordítja le Harry-t és visszamegy a tanári asztalhoz. - Azt terveztem, hogy diktálni fogok, de mivel már az óra első öt percében felidegesítettek, ezért ma filmet fogunk nézni.

Szinte hallani lehetett a megkönnyebbülést az osztályban. Filmnézés. Magyarul Kulturált semmittevés. Remek!

Miután végigszenvedtünk egy filmet a kémiai kísérletekről, az egész osztály elindult kifelé a teremből. Én direkt az utolsók között akartam kimenni, mert amikor a kémiaóráról van szabadulást, akkor úgy mennek ki mit egy csorda és én inkább nem akarom, hogy fellökjenek, vagy valami. Ráérősen összepakolom a könyvemet, felkapom a táskám és már indulok is ki a teremből.

Épp kilépnék az ajtón, mikor nekem jön valaki hátulról és elesek. A könyveim szanaszét hevernek a padlón és szerintem még a pólóm is elszakadt. Felállok a földről és dühösen nézek Harryre aki csak áll és nevet rajtam. Nem érdekel nem foglalkozom vele.

- Mi van buzika? Nem tudsz még menni se? -  nem szólok semmit csak a szakadt pólómat rángatom le magamról. - Fuj még vetkőzik is - szólal meg Harry a hátam mögül.

Idegesen visszafordulok és elé sétálok.

- Szállj le rólam Harry! - állok meg vele szemben, de nem szól semmit csak bámul. - Mi van? Süket vagy?

Nem válaszol semmit csak elfordul és elindul a másik irányba. Ezt nem értem. Mi a szar van ezzel a hülyével? Először beszól, aztán meg csak úgy elsétál. Nem normális, komolyan.

A könyveimet összeszedve elindulok a szekrényem felé, hogy kiszedjem a focis pólómat, a szakadt helyett. Miközben sétálok a folyosón több lány megbámul. Sőt pár lány, akivel viszonylag jóban vagyok még oda is szól.

- Hé, Louis nem akarsz a lányokra bukni? - kacsint Vik. Egy végzős lány és már nem egyszer próbálkozott nálam, de nem jön neki össze.

- Ha arra kerül a sor te tudod meg elsőnek! - nevetek és tovább megyek a szekrényem felé.

Előkeresem a focimezt és gyorsan belebújok. Nem hiszem el, hogy Harry még a pólómat is tönkretette. Elegem van belőle. Most már lenyugodhatna. Megérte, hogy zavarja, hogy meleg vagyok, de attól függetlenül ezt nem kéne ennyire durván a tudtomra adnia felfogom, ha csak simán elkerül. Semmi gond. Ő nem szereti a melegeket én meg az vagyok. Akkor kerüljön el és kész. Nem kell megkeseríteni az életemet.

Miután átvettem a pólót elindulok, hogy megkeresem Liam-et, mert a következő óránk közös. A folyosón találom meg Zayn-el beszélget egy haverunkkal, aki szintén velünk jár tesire, de nem annyira ismerem. Liam-nek tetszik Zayn, de szegénynek semmi esélye. Zayn teljes mértékben heteró. Sajnálom Liam-et, mikor látom Zayn-el beszélgetni. Tudom, hogy rossz neki, hogy csak barátok. Nem mindenki lehet, olyan szerencsés, mint én.

Will. Igen őz az, aki ráébresztet arra, hogy más vagyok.  Tizedik előtti nyáron ismertem meg. Rengeteget jártam akkoriban könyvtárba és egyik alkalommal, mikor mentem ott volt ő is. Felfigyeltem rá, mert tipikusan olyan fiúmnak tűnt, aki nem igazán jár könyvtárba. Néztem őt egy darabig aztán, mikor ráeszméltem, hogy bámulom elfordultam és elindultam a másik irányba. Bementem két könyvespolc közé és elkezdtem keresgélni a fantasy könyvek között. Hamar megtaláltam amit kerestem és elindultam ki a polcok között és akkor megint ott volt ő és csak nézett rám. Gondoltam biztosan, azért mert az előbb én bámultam. El akartam menni mellette, de megragadta a karomat. -Segíthetek?-  Kérdeztem akkor tőle, mire csak elmosolyodott és megkérdezte, hogy mit csinálok ma. Hát visszagondolva nem túl kedvesen mondtam neki, hogy épp készülnék kivenni a könyvet még meg is lóbáltam az arca előtt, de ő nem jött zavarba csak megkérdezte, hogy nincs-e kedvem meginni vele egy kávét. Annyira abszurdnak tartottam ezt az egészet, hogy végül igent mondtam neki és elmentünk egy közeli kávézóba. Beszélgettünk egy csomót és pár órával később egy számcserével váltunk el. Akkor még nem hittem, hogy meleg csak azt gondoltam, hogy haverkodni akar és mivel szimpatikus volt örültem neki. Szinte minden nap elmentünk együtt valahova és én csak annyit vettem észre ebből az egészből, hogy elkezdtem rajongani érte. Vártam, hogy mikor hív, mikor megyünk valahova, szinte csak róla beszéltem a többi ismerősömnek. Pár lány barátom még meg is jegyezte, hogy "hé mi van.. belezúgtál?" csak nevettem rajta. Egészen addig, amikor egyszer vacsorázni mentünk el és megcsókolt. Akkor jöttem rá, hogy tényleg belezúgtam. Első héten a csók után teljesen ki voltam akadva. Otthon ültem a szobámban nem ettem, nem ittam csak azon gondolkodtam, hogy mi a baj velem. Majdnem kórházba is kerültem, de eljött Will és beszélt velem. Megnyugtatott és hát elkezdtünk járni. Megkértem, hogy ne mondjuk el senkinek és ő igent mondott. Nyáron még könnyű is volt titkolni. Mikor elkezdődött a tizedik egyre nehezebb lett. Otthon leginkább. Anyával elég szoros a kapcsolatom és szoktunk beszélgetni és hát akkor is kérdezgetett, hogy hol voltam suli után, mert általában később értem haza. Először elkezdtem hazudozni. Egyszer viszont lebuktam. Elmondtam anyának mindent és ő nagyon jól fogadta. Ez volt kb. tizedik negyedévében. Utána már csak a suliban volt nehéz dolgom. Sok lány hívott randizni, de mindegyiket lekoptattam és félévkor meguntam kiakadtam és elmondtam az akkori lánynak, hogy miért nem. Elterjedt, elfogadták és azóta pedig majdnem egy év és mi jól megvagyunk Will-el.

Prológus

Halihó! Egy teljesen új Larry Stylinson történetet hoztam nektek azon belül pedig a prológusát ennek a már említett kis történetnek. Remélem tetszeni fog nektek és érdeklődéssel várjátok majd az első részt. :) Feliratkozni, kommentelni és pipálni ér! :) Jó olvasást a prológushoz!

Prológus.

Harry Styles gúnyos vigyorral vonult át az iskola ebédlőjén és, mikor Louis Tomlinson mellé ért a vállával nekiment az, épp a barátaival beszélgető fiúnak, aki nem szólt semmi, sőt még a mondatát sem szakította félbe.

- Hülye buzi! - hangzott el a sértés már nem először Harry szájából.

- Elegem van! - adja az egyik barátja kezébe a tálcáját Louis és a következő pillanatban már az ökle csattan a meglepődött Harry arcán, aki a földre is zuhan és a vérző orrához kap az egyik kezével.

- Harry Styles és Louis Tomlinson takarodjon most azonnal az igazgatóiba! - hasít bele a csendbe az edző ideges ordítása. - A többiek pedig egyenek! - nézett még vissza az ebédlő ajtajából, miközben a két balhézó fiút rángatta kifelé a karjuknál fogva őket.