Sziasztok! Itt is vagyok a következő résszel. Kicsit most el vagyok bizonytalanodva, hogy tetszik-e nektek a történet vagy nem, mert egy komi se jött az előzőhöz. :/ Írnátok nekem pár sort, hogy jó-e vagy nem? Eléggé sokat jelentene, mert így nem tudom, hogy jó-e amit csinálok és tetszik-e nektek. Remélem, hogy igen! Jó olvasást a részhez!
Louis Tomlinson
- Figyelj! - emeli fel mindkét kezét. -
Mielőtt elküldesz a francba hallgass meg, kérlek! - Elgyötörtnek tűnik és
őszintén szólva mára nekem is elegem van a veszekedésből úgyhogy bólintok neki
egyet jelezve, hogy maradhat és akkor beszélgethetünk.
- Lerakom a cuccaimat meg átöltözök -
sóhajtok egyet és elindulok a szobámba. Nem tudom, hogy jó vége lesz-e annak, ha
mi most beszélünk, de nincs semmi erőm ordibálni vele, hogy menjen el é
ráadásul anya is itthon van. Nem szeretném, ha idegeskedne.
Előkapok egy fekete melegítőnadrágot és
egy fekete rövid ujjút és már megyek is vissza a konyhába.
- Nem mennénk inkább be a szobámba? Nem
akarom, hogy anya felébredjen. - mondom viszonylag halkan, de ő már az első
szavamnál felkapja a fejét és csak bámul rám.
- De. - bólint egyet.
Utánam sétál a szobám irányába. Minden
egyes lépéssel idegesebb vagyok. Kíváncsi vagyok mit akarhat nekem mondani a
mai kiakadásom után. Lehet, hogy csak vissza akarja adni, vagy esetleg
sajnálja? Nem, az kizárt. Erre jutok, miközben leülök az ágyamra és velem
szemben helyet foglal Harry.
- Figyelj Louis. Én már nem bírom ezt
tovább. Komolyan, belefáradtam. - néz rám könnyes szemmel. Nem igazán értem,
hogy miről beszél, ezért csak kíváncsian bámulok rá. - Tudom, hogy hülyeségnek
tűnik, de én nem utállak téged. - Amikor kimondja az utolsó három szót átfut
rajtam egy örömhullám majd rögtön utána eszembe jut, hogy ez hazugság. Ő maga
mondta, hogy utál és még bizonyította is.
- Nem hiszek neked! Ennyit akartál
mondani? Mert akkor akár el is mehetsz. - fordítom el tőle a fejem. Nem akarom,
hogy lássa, hogy mennyire vörösek a szemeim, nem akarom, hogy lásson sírni.
- Louis! Legalább hallgass végig! - ordít
rám, mire kicsit megszeppenek és bólintok egyet.
- Minden akkor kezdődött amikor
bevallottad, hogy meleg vagy. - szipog egyet. - Addig egészen jól elvoltam,
éltem a kis világomat rengeteg barátom volt - a "barátom" szónál
gúnyt érzek a hangjában. - minden rendben ment. Tudtam előlük titkolni, hogy
mit érzek vagy éppen mit gondolok és csak megjátszottam a nagymenőt aki minden
csajjal jól kijön és akármelyiket megkaphatja, közben minden este mikor
hazamentem ideges voltam néha összetörtem dolgokat annyira. Nem bírtam kezelni.
Nem bírtam elviselni, hogy egy ember sincs a közelemben akinek elmondhatnék
bármit. Senki! És akkor jött a vallomásod. Elmondtad az embereknek és téged
akit amúgy is mindenki kedvelt még akkor sem utáltak meg mikor elmondtad, sőt.
Mindenki veled akart beszélgetni, veled akart lenni én pedig először
csodáltalak téged, de aztán iszonyatosan idegesített, hogy neked sikerült és
akkor volt az első amikor beléd kötöttem. Aznap abban a pillanatban egy kicsit
jobban éreztem magam. Viszont azt az érzést ami rám tört mikor egyedül maradtam
senkinek nem kívánnám. - Abbahagyja egy pillanatra és a könnyek csak úgy
folynak az arcán. Zokog, én pedig nem tudom, hogy mit kéne tegyek. Felemelem
mindkét kezem és a vállaira teszem a kezeimet. Felnéz rám a könnyes szemeivel
nekem pedig elszorul a szívem. Sajnálom őt. - U-utána rendszeresen
beléd kötöttem csak azért mert én képtelen voltam elmondani. Rosszul éreztem
magam. Borzasztó volt! - Az utolsó mondata után hozzám bújik én pedig szorosan
megölelem. Amikor kb egy órával ez előtt megláttam a konyhában sohasem
gondoltam volna, hogy ezt fogja nekem elmondani. Harry meleg. Ezt nem hiszem
el! Miközben a gondolataimba merülök halk szuszogásra leszek figyelmes és mikor
lenézek látom, hogy Harry elaludt a karomban. A következő pillanatban pedig
nyílik az ajtóm és anya kukucskál be rajta. Először elkerekedik a szeme aztán
mikor mutatom neki, hogy ne szólaljon meg bólint egyet és kimegy a szobából én
pedig újra Harryt kezdem el bámulni. Soha nem láttam még ilyen nyugodtnak.
Kicsusszanok a karjai közül és őt pedig lefektetem az ágyra, majd kimegyek anyához
a konyhába.
- Kisfiam? - néz rám kérdőn.
- Hát ez nem volt semmi! - fújom ki a
levegőt.
- Mi történt? És ki ez a fiú?
- Harry, ő egy osztálytáram. Aki utált
engem vagyis eddig azt hittem.
- Szeret téged?
- Mi? Dehogy! Nem! - kezdek heves
tiltakozásba, mire anya összehúzza a szemöldökét.
- Nekem úgy tűnt. - vont vállat végül.
- Tényleg? - kerekednek el a szemeim.
- Igen, de biztos tévedtem. Miért van
itt?
-
Eddig azt hittem, hogy azért utál, mert meleg vagyok és hát voltak
vitáink. Tegnap pedig eléggé összevesztünk és mondtam neki dolgokat - húzom el
a számat. - és most jött bocsánatot kérni és elmondta, hogy..
- Meleg. - fejezi be helyettem anya a
mondatot.
- Honnan tudtad?
- Látszik rajta.
- Ezt hogy érted?
- Majd megérted. - kacsint egyet majd
elnéz a fejem felett. - Amúgy is felébredt. Én elmegyek boltba, jó? - kérdezi,
de már nem figyelek rá mert a konyhaajtóban álló vörösre sírt szemű Harry-t
figyelem és elindulok felé. Megfogom a karját és visszamegyünk a szobámba.
- Bocsi az előbbiért! - kezd el rögtön
mentegetőzni.
- Semmi gond! Remélem ezek utána barátok
leszünk! - mosolygok rá. Mire egy olyan mosolyt kapok válaszul amitől megremeg
a lábam és fura érzés kerít hatalmába.
Liam Payne
Suli után egyszerűen nem lehet lelőni.
Elképesztően boldog vagyok. Végre egy kis időt tölthetek el vele. Imádom őt.
Mikor kicsengettek az utolsó órámról ami sajnos nem közös volt, már rohantam is
a szekrényemhez, hogy kivegyem a szükséges cuccokat majd a parkolóba, hogy
végre indulhassunk. Szerencsére Zayn már ott volt ezért nem kellett várnom.
Rögtön bepattantam mellé a kocsiba és vidáman köszöntem.
- Szia!
- Hali, bocsi, de tudsz itt várni egy
percet rám? Bent felejtettem valamit és vissza kéne mennem érte.
- Oké. - bólintok. Még ez sem tudja
elvenni a kedvem.
Mikor kiszáll a kocsiból egész végig
utána nézek. Nézem ahogy bemegy a suliba. Rögtön utána, hogy belép az ajtón
viszont lehervad a mosoly az arcomról. Niall-t látom meg kb. egy méterre Zayn
kocsijától. Könnyek csillognak a szemében és egy ideig csak bámuljuk egymást. Ki
akarok szállni az autóból, hogy megkérdezzem minden oké-e vele, de nincs rá
időm, mert közben visszaért Zayn és már indítja is a kocsit. A következő
pillanatban pedig már nem is látom a Szöszit.
- Na haver, akkor hozzátok először, ugye?
- mosolyog rám, mire rögtön körülötte kezdenek el járni a gondolataim.
- Ja. - bólintok.
- Ismered Niall-t? - meglep a kérdése,
ezért rögtön felé kapom a fejem. Én igen, de ő honnan?
- Aha - válaszolok végül.
- Jó fej srác. Barátnőmmel beszélgetett
és ezért ismerem. Beszélgettünk kicsit és mondta, hogy ismer téged meg azt a
tapló Harry-t és itt ki is fújt. Felajánlottam neki, hogy tartok egy
üdvözlőbulit. Segítesz megszervezni? - megfeszülök a kérdésére. Ezt nem hiszem
el.
- Persze - válaszolom kínlódva, de
szerencsére ő nem veszi észre a változást.
- Na itt vagyunk. Akkor ledobod a cuccod
és mehetünk?
- Ja, mindjárt jövök. - kiszállok és
besietek a házba.
