14. rész

Sziasztok! Először is a Zayn-dologról mondanék pár szót. Nagyon sajnálom, hogy kilépett ( vagy kirúgták, nem tudom ) és eleinte egyszerűen csak nem fogtam fel, hogy már nem tartozik oda többé, de miután kezdett bennem tudatosulni, hogy tényleg az történt ami történt még akkor is úgy voltam/vagyok vele, hogy még meggondolhatja magát. Remélem visszakapjuk Zayn-t addig is pedig a történetben ugyan úgy megmarad a helye és még mindig ugyan úgy imádom őt i mint a többieket! A rész pedig remélem tetszeni fog nektek! Írjatok nekem pár komit, hogy tudjam tényleg tetszett-e! :) Jó olvasást! ( elnézést a kicsit hosszúra sikerült bevezetőért! )

Louis Tomlinson

Látszik az arcán, hogy teljesen össze van zavarodva, de szerencsére haragot nem láttam csak zavartságot. Nem akarom, hogy már most tönkremenjen a barátságunk, amikor még a legelején vagyunk.

- Miért mondta neki? - félve teszi fel a kérdést.

- Mert Will kérdezte, hogy ki vagy és azt akarta, hogy békén hagyjon engem. - Ahogy kimondom a szavakat látom fokozatosan elterjedni az arcán a nyugalmat.

- Rendben. - mosolyodik el kedvesen, amit még mindig fura látnom. Kedves mosoly ez igazán nem az amit a régi Harry bármikor is megtett volna, amikor a közelben voltam, de szerencsére annak az időszaknak már vége. A gondolatmenetemet Harry telefonjának a pittyegése zavarja meg, amire felkapom a fejem.

- Bocsi! - mondja, miközben felkapja a telefonját és feláll az asztaltól. Csak pár perc múlva jön vissza akkor is szomorú arckifejezéssel fordul felém. - Bocsi, de apám kérte, hogy most menjek haza. - még válaszolni sincs időm és már kint is van az ajtón.

Csak tátott szájjal bámulok utána és próbálom felfogni a kialakult helyzetet. Harry itt hagyott és még csak azt sem tudom mi történt. Remek most buszozhatok haza tök egyedül. Alig sétálok el a buszmegállóig és már rezeg a telefonom.

" Bepótoljuk! Mindenképp! " - elmosolyodom az üzenetén, bár nem tudom miért, de jobb kedvem lesz tőle és egyből eszembe jut valami amit amúgy sem szerettem volna személyesen megkérdezni tőle.

 " Elmegyünk együtt holnap Zayn bulijára? "

 " Nyolcra ott vagyok érted. " - válaszol rögtön. Nem kellett győzködnöm szerencsére.

Ez az egész helyzet annyira abszurd. Eddig, ha lehetett több méteres távolságot tartva tőle voltam a suliban meg mindenhol máshol most pedig hirtelen vele megyek bulizni és jó társaság lett. Egyre felfoghatatlanabb számomra, pedig pont fordítva kellene, hogy legyen. Mostanra már meg kellett volna szoknom, hogy ő nem a "gonosz" ellenségem, hanem Harry egy átlagos srác, aki nem akarja kivívni az emberek utálatát maga ellen.

Liam Payne

Idegesen ülök be a kocsiba majdnem egy órás készülődésen vagyok túl, mert fogalmam sem volt arról, hogy mit is kellene, hogy viseljek ma este. Végül maradtam a mellett, hogy miért gondolkozom ezen és felkaptam egy sima farmert meg egy ujjatlan pólót és most itt ülök a kocsiban Niall háza előtt és nagyon nem akaródzik csengetnem, hogy itt vagyok érte. Rászánom magam, hogy kiszálljak a kocsiból, de beleütközöm az éppen kopogni készülő Niall-be.

- Bocsi! - kezd rögtön bocsánatkérésbe. - Csak láttam az ablakból, hogy itt vagy és gondoltam, hogy lejövök. - néz fel a konyhája éppen felénk nyíló ablakára.

- Semmi baj! Menjünk, mert már várnak. - ülök vissza gyorsan a kocsiba. Már most érzem, hogy remek lesz ez az egész út.

Egymás mellett ülünk teljes csendben, miközben én vezetek ő meg a karján lévő karkötőt piszkálja kínjában. Nem igazán számítottam másra, de ez kínosabb, mint képzeltem, hogy valaha is lehetne. Még gyalog is szívesebben mennék most mint, hogy még pár percet el kelljen így töltenem.

- Az a srác...vagyis én nem tudom, hogy mi történt akkor. - dadogja vékony hangon. - Nem értem, miért haragszol rám. Ideges voltam miután elrohantál és itt volt ez a fiú aki azóta jár utánam, hogy ide költöztem, felhívtam, hogy jöjjön át. - Hallgatom ahogy össze-vissza csacsog arról a napról és megnyugtat. Akármennyire is rosszul esett ez az egész akkor és ott most megnyugtat az, hogy szeretné megmagyarázni. - Visszagondolva nem is tudom, hogy miért. Talán, csak, mert nagyon nem akartam egyedül maradni é gondolkodni. Sajnálom, ha valami rosszat tettem én..örülnék, ha megint jóban lennénk. - Fejezi be, én pedig nyelek egy hatalmasat, mert nem vagyok biztos benne, hogy van erőm megszólalni az után, hogy megtudtam: miattam hívta a fiút.

- Niall én sajnálom, hogy hülyén reagáltam. Örülnék neki, ha kibékülnénk, már hiányzik az az idő, amikor jóban voltunk. - fordulok felé kedves mosollyal az arcomon, mire látom, hogy az arca szinte örömbe borul a kijelentésemre. Szeretem benne, hogy őszinte és kimutatja az érzéseit, pont azért szeretem benn ezt többek között a legjobban, mert én néhány helyzetben képtelen vagyok kimutatni bármit is a valós érzelmeim közül. Louis társaságában leengedem a falaimat, de még a szüleimmel sem tudok már jó ideje őszinte lenni, mert félek attól, hogy csalódást okozok. Niall pedig mintha, mindig azt érezné amit kell és, ezért rendesen ki is mutatna mindent. Olyan nyugalmas a vele töltött idő.

- Annyira örülök Liam! - mondja a legnagyobb mosolyával. - Akkor ülhetek megint melléd az órákon, amikor nem vagyunk Lou-val?

- Persze! - parkolok le a kocsival, mert a nagy beszélgetés közepette megérkeztünk Zayn háza elé, ahol már hallhatóan elkezdődött a buli. - Itt vagyunk. - fordulok a szöszi felé. Akin látszik, hogy nem igazán akar kiszállni. Kiszállok a kocsiból és átmegyek az ő ajtaja elé és kinyitom. - Gyere már, jó lesz! - fogom meg a karját és rángatom befelé.

Az ajtó kinyitásakor sok dolgot látok meg egyszerre, de a legérdekesebb mégis az, hogy Louis és Harry egy-egy pohárral a kezükben egymás mellett állnak és vidáman beszélgetnek. Körülöttünk a tömeg két méteres körzetben bámulja őket és én legszívesebben odamennék és megmondanám nekik, hogy hagyják abba, de láthatóan a két fiút nem zavarja a közönségük. Biztosan fel voltak rá készülve.

- Nem meglepő - mondja átszellemülten Niall ugyan abba az irányba bámulva, amerre én is néztem az előbb, nincs időm megkérdezni, hogy mire gondol, mert előttünk terem Zayn, mire már nem is tudok másra koncentrálni csak a gyönyörű barna szemeire és az elképesztő mosolyára.

- Sziasztok! - ölel meg engem és veregeti meg Niall vállát. - Tetszik? - fordul kérdően a szöszi felé, aki csak udvariasan elmosolyodik és bólint egyet.

- Jól megszervezted haver! - mondom neki lelkesen, mire a figyelme átirányul rám.

- Köszi! Igyekeztem - mosolyog rám én meg hirtelen azt se tudom, hogy mit mondjak neki, de szerencsére nem is kell, mert észrevesz valakit a tömegben és otthagy minket.

- Tetszik neked, igaz? - kérdezi komolyan Niall.

- Hát én nem.. vagyis ő nem mi... - kezdek el dadogni.

- Szóval igen, de ő nem viszonozza? - kérdezi szomorúan.

- Nem, ő nem. - mondom letörve.

- Más biztos fogja.

- Nem hinném. - reményt egyáltalán nem hallani a hangomon, mikor kiejtem a szavakat a számon.

- Oh, pedig fogja.

Louis Tomlinson

Harry ahogy ígérte pontban nyolckor lefékezett az elképesztő kocsijával a lakásunk előtt, hogy felvegyen és átmenjünk Zayn bulijába. Egészen fél nyolc óta ültem az ablakban és vártam, hogy feltűnjön a kocsi lent az utcán és, amikor végre tényleg ő parkolt le a ház előtt, úgy rohantam le a lépcsőkön, mintha csak puskából lőttek volna ki. Nem tudom miért, de extra jókedvvel ébredtem ma reggel é egész nap megmaradt főleg délután, miután Harry felhívott és majdnem egy órát beszélgettünk telefonon a semmiről. Estére már le se lehetett lőni. Vártam, hogy milyen lesz az este és, hogy ő milyen lesz, mit fog felvenni és, hogy fogja magát érezni velem, de nem csalódtam, ahogy kiléptem az ajtón kiszállt a kocsiból egy sima farmerban és egy fekete ingben. Csak pár szót váltottunk, mielőtt beszálltunk a kocsiba és kellemes csendben végigvezetett Zayn házáig.

- Na mi legyen? - kérdezem tőle, mikor sikeresen leparkol a már őrülettel beborított ház előtt.

- Szerintem semmi. - neveti el magát lazán.

- Nem aggódsz, hogy nézni fognak? - kérdezem, cseppet sem nyugodt hangon.

- Fognak nézni, ebben nem kételkedem - neveti el magát. - De nem érdekel, majd megszokják, hogy most már le se tudsz majd magadról vakarni - nevet fel megint és kiszáll a kocsiból. - A szavai először furcsán hatnak, de ahogy eltelik pár pillanat egyre jobban örülök, hogy ezt mondta, mert az én bátortalanságom az ö nevetésével együtt elszállt és sokkal nyugodtabban sietek utána, hogy együtt menjünk be a házba.

Bent tényleg őrültek háza fogad minket. Az emberek nagy része már most matt részeg és még egy órája se megy a buli. Mi lesz itt két óra múlva, te jó ég. A szememmel megtalálom a tömegben Zayn-t és még pár ismerőst, de Liam-et és a kis Szöszit akinek a buli szervezve lett sehol sem látom. Egy kéz simít végig a hátamon, mire ijedten kapom Harry-re a tekintetem.

- Bocsi, csak az ajtóban álltál le bámészkodni és nem lehetett tőled bejönni. - nevet fel újból. Ma ahogy eddig észre vettem nagyon is jó hangulatban van ami tőle mindennél szokatlanabb. Harry egyszerűen régen, mintha soha sem lett volna boldog, de legalább most jól érzi magát.

Beljebb sétálunk és keresünk valamit inni. Egy kicsit eldugottabb saroknál megállunk beszélgetni, de még így is rendesen megbámulnak az emberek. Megértem őket, az, hogy mi ketten egy helyen legyünk és ne bántsuk egymást az ritka látvány volt. Eddig. Most minden meg fog változni végre nem lesz a suliban utálkozás és bármiféle veszekedés legalábbis kettőnk miatt biztos nem. Mi barátok lettünk.

Egy órával később Niall és Liam esik be a házba vidáman, de ez nem tart túl sokáig a szöszinél, mert megjelenik Zayn és beszélnek vele pár szót. Nem tudom mi történt ott, de majd később megkérdezem Liam-et.

- Nem megyünk ki egy kicsit? - kérdezem Harry-t.

- Kimehetünk. - bólint.

Kisétálunk a ház elé ahol már szerencsére nem olyan hangos a zene. Érzem, hogy a füleim szinte hálásak, hogy kijöttünk pár percre mert lassan már megsüketültem odabenn. Harry-vel letelepedünk a ház előtti füves részen és nézzük a ház előtt csendben parkoló kocsikat egészen addig még egy ismerős rendszámú autó le nem parkol a ház előtt nekem pedig elakad a lélegzetem, mikor Will száll ki belőle és elkezd minket bámulni. Megijedek és Harry ezt egyből észreveszi rajtam, mikor felé fordulok. Semmit nincs ideje szólni, mert a kezeimet a nyaka köré kulcsolom és megcsókolom őt. Először érzem, hogy meglepődik és nem csókol vissza, de ahogy észhez tér érzem, hogy a karjaival átölel és az ölébe húz. A csók már egyáltalán nem bátortalan és ijedt, mint az elején.

13. rész

Sziasztok! Elnézést a sok késésért először sokat kellett tanulnom a suliban aztán influenzás lettem ami átment tüdőgyulladásba. Senkinek nem kívánom, hogy valaha is tüdőgyulladása legyen, mert borzalmas. A részhez pedig jó olvasást, remélem tetszeni fog! :)

Liam Payne

Louis hívása után kicsit enyhül az idegességem és elindulok a buszmegálló felé. Alig figyelek a sofőrre miközben fizetek azon jár az eszem hogy, ha ez tényleg igaz és nem csak szórakozik velem akkor nagyon durva. Lehet, hogy régebben, mikor Niall mesélte, hogy Harry-nek is lehetnek problémái akkor valószínűleg erre gondolhatott. Nem csodálom, hogy nem mondta el, hogy pontosan mi van, de ha Harry tényleg nem utálja Louist akkor meg nem értem, hogy mik voltak azok a jelenetek meg zaklatások állandóan, ezt az egész helyzetet nem igazán értem. Az egész buszutat végigagyalom annyira, hogy majdnem elfelejtek leszállni, de szerencsére jó fej a vezető és miután szólok neki megáll és engedi, hogy leszálljak. Kicsit sietve lépkedek fel a lépcsőkön a lakásukig, mert minél jobban gondolkodok annál jobban érdekel a téma. Csengetek kétszer, de senki nem nyit ajtót, ezért benyitok és meglepetésemre nyitva van az ajtó. Körbenézek az előszobában, de nem látok semmit csak tompa hangokat hallok Louis szobája felől. Lerúgom a cipőmet és elindulok az ajtaja felé ami nyitva van és látom a legjobb barátomat az ágyon fekve sírni. Megtorpanok és nem tudom, hogy mi történt, vagy, hogy mit mondjak. Amikor beszéltünk a telefonban nagyon jó kedve volt.

- Louis? - óvatosan szólítom meg miközben teszek pár lépést az ágya felé. Felnéz rám a kisírt szemeivel.

- Will - ennyit nyög ki mielőtt újra rátörne a zokogás. Leülök mellé és megdörzsölöm a hátát. Mi lehet Will-el, valami baja lenne, vagy mi történt?

- Történt vele valami?

- Az a szeh-mé-ht - mondja küszködve, teljesen meglepődöm.

- Szakított veled? - kérdezem tőle ő pedig pár perc után kicsit megnyugodva felül mellém az ágyban.

- Megcsalt. - mondja ki. Látom rajta, hogy nagyon igyekezik nehogy megint elsírja magát.

- Mit csinált az a tetű? - nem válaszol csak a kezembe nyomja a telefonját amin egy kép látható ahol Will valami csávóval smárol. Nem tudom most mit csináljak azon kívül, hogy holnap megkeresem azt a szemétládát és kitaposom a belét. Valahogy fel kell vidítanom Lou-t.

- Nem értem - dől nekem.

- Hagyd a francba. Aki ilyet csinál amiatt nem éri meg, hogy sírj. Nem a te hibád az, hogy ő képtelen normális ember módjára viselkedni! Inkább mesélj, Harry nem meleg, ugye? Csak át akarsz verni. - bökdösöm meg az oldalát, mire felnevet és ettől nekem is jobb kedvem lesz, viszont Will holnap este nem lesz épségben.

- Harry tényleg meleg. - mondja mosolyogva. - Sírva kért bocsánatot és igazából eléggé jófej és kedves volt.

- Nem hiszek neked. - nevetek fel.

- Pedig anya is megmondja. Összevesztünk ma a suli parkolójában és kicsit elszaladt velem a ló és ő pedig itthon már várt rám és bocsánatot kér meg mindent elmondott, hogy csak haragudott rám, hogy nekem volt bátorságom elmondani, hogy meleg vagyok és mindenki jól fogadta először örült neki, hogy nincs egyedül, de aztán saját elmondása szerint kicsit bekattant és jöttek a viták. - darálja le az egészet egyben Lou.

- Nem semmi. Mindenki megőrült. - nézek rá értetlenül.

- Mindenki? Szerintem csak Harry. - veregeti meg a vállam.

- Niall is. - hajtom le a fejem.

- Mi történt, és milyen pucér csávóról beszéltél a telefonban?

- Elmentem ma Niall lakására, mert kiderült, hogy Zayn bulit rendez neki és megijedtem, hogy most mi van és mikor odaértem egy srác nyitotta ki az ajtót egy szál alsóban utána pedig megjelent mögötte a szöszi is ugyan úgy egy szál alsóban. Felidegesített.

- Nem értem. Mi idegesített fel? A buli?

- Nem az a rohadt csávó! Azt hittem én tetszem Niall-nak.

- Jó haver, de neked nem Zayn tetszik?

- De igen, ezért már nem értek semmit. Beszéljünk inkább máról. - emelem fel a kezem védekezően. Semmi kedvem tovább beszélni a szösziről meg arról a csávóról sem.

- Jó oké, de szerintem én inkább lefeküdnék és gondolkodnék ezen a Will dolgon meg ilyesmik.

- Oké értem a célzást már lépek is.

- Köszi haver! - hallom még miközben már a cipőmet veszem az előszobában és kilépek az ajtón.

A buszon most szerencsére időben eszembe jut leszállni, de még nem megyek haza inkább elmegyek a közeli parkba és hallgatok egy kis zenét. Nem akarom, hogy anya kérdezősködjön, hogy mi bajom van, mikor hazaérek, ezért le kell nyugodnom. Neki magyarázkodni most fárasztóbb lenne, mint bármi más. Fél óra alatt megnyugszom és hazasétálok, de a legnagyobb meglepetésemre nincs itthon senki.

Louis Tomlinson

Reggel a suliban az első dolgom, hogy megkeressem Harry-t, de nem találom sehol. Ma még csak közös óránk sincs, hogy tudjam egyáltalán itt van-e vagy tegnap esetleg tényleg hazudott nekem és át akart verni? Egyre idegesebb leszek minden órán. Az se a nap fénypontja mikor Monica az új lány odajön hozzám.

- Szia Lou! - köszön mosolyogva. Tipikusan az a kedves, okos és jól nevelt szép lány, aki minden normális srác álma.

- Szia - mosolygok vissza én is kedvesen. Úgy hallottam, hogy nincs gond a csajjal.

- El tudnál kísérni a biosz teremhez? Én nem találom pedig már kicsengetés óta keresem. - húzza el a száját.

- Neked is dupla biosz lesz az utolsó? - csodálkozom el. Eléggé kevés diák szívta meg ennyire, hogy pénteken utolsó két órában a  dupla bioszt kapja.

- Igen - ragyog fel az arca.

- Akkor mehetünk együtt. - remek legalább nem egyedül kell az utolsó két órát végigszenvednem. Amúgy sem tudom, hogy Harry egyáltalán itt van-e ma a suliban. Lehet, hogy be se jött vagy nem tudom, de valahol a második óra felénél már nem tudok odafigyelni Monica csacsogására és, ezért egyszer csak azt veszem észre, hogy oldalba könyököl.

- Mi az? - nézek rá.

- Semmi csak elkalandoztál és gondoltam szólok, hogy mindjárt csengetnek. - mondja kedvesen. Tényleg nincs gond ezzel a lánnyal, és igaza van már csengetnek is, mire felkapom a táskámat és már a parkoló felé tartok.

- Louis, várj! - siet utánam.

- Igen? - fordulok vissza, de nem állok meg.

- Én is arra megyek. - ér utol. Nekem mindegy csak érjek végre a parkolóba.

Monicával kilépünk az épületből és nekem földbe gyökerezik a lábam. Will ácsorog az autója mellett. Mindenki őt bámulja egy főiskolás srác ritka látvány itt. Szeretnék elbújni, hogy ne vegyen észre, de késő, mert elindul felém. Nem akarok vele beszélni. Elfordítom a fejem és pont látom, hogy egy tipikusan drága sportautó hajt be a parkolóba. Nem tudom, hogy milyen márkájú lehet, mert nem értek hozzá, de nem csak én kapom fel a fejem az érkezésére, az egész parkoló felé fordul. Pár méterre egy üres helyen leparkol és Harry száll ki belőle, de mivel az összes ember száz méteres körzetben őt figyeli, ezért eléggé filmszerűre sikeredik neki. Kiszáll beletúr a hajába és rám mosolyog, én meg önkéntelenül viszonozom a gesztust, mire még szélesebb lesz a mosolya. Will-re nézek, aki a homlokát ráncolja.

- Ki ez a srác? - hallom meg Monica hangját. Elnézek arra amerre ő bámul.

- Ő Harry. - nevetem el magam. El is felejtettem, hogy ő nem ismeri még.

Miközben nevetek Harry odaér hozzánk.

- Mehetünk?

- Persze! - kapok észbe és már a kocsija felé tartok magammal rángatva őt. Így nem kell beszélnem Will-el.

Liam Payne

Utolsó óra után a szekrényemből szedem elő az edzős cuccomat, hogy hazavigyem, mikor Zayn és a legnagyobb sajnálatomra Niall áll meg előttem. Remek már megint ez van. Lehet, hogy egyszerűen azt kéne mondanom, hogy dolgom van és itt hagyni őket a fenébe, de győz a vágyam, hogy ne okozzak csalódást Zayn-nek.

- Sziasztok! - csapom be a szekrényajtót.

- Hello haver! - ölel meg Zayn.

- Hali - szólal meg halkan a szöszi is.

- Mi a helyzet?

- Lehetne egy kérésem holnapra? - mosolyog kérlelően Zayn.

- Persze, mondd mi kéne! - nevetem el magam.

- Holnapra már mindenkinek adtam feladatot, akinek lehetett a bulival kapcsolatban, de most szólt Niall, hogy neki nincs kocsija és azt sem tudja, hogy hol lakom, ezért megtennéd, hogy elhozod őt este? - ejti ki a száján a legelkeserítőbb szavakat a világon. Ülhetek egy fél órát kettesben a szöszivel egy kocsiban, miközben tegnap láttam őt a barátjával. Remek! Tudtam, hogy el kellett volna mennem.

- Persze, simán. Nem gond! - hazudom még magamat is meglepve, hogy ilyen könnyen el bírtam mondani ezt a mondatot. - Most viszont mennem kell! Hello! - sietek el a kijárat felé.

Ahogy kilépek elcsodálkozom, mert mindenki egy kocsit bámul. Én is arra fordulok, hogy megtudjam mi ez a nagy érdeklődés. A kocsi leparkol és Harry pattan ki belőle, majd elindul. Ahogy követem a szememmel meglátom a tömegben Lou-t aki egy lánnyal áll ott egészen addig a még Harry oda nem ér. Lou szegény srácot a karjánál fogva húzza maga után az autóig. Röhögnöm kell ezen a jeleneten. Főleg az után ahogy mindenki leesett állal bámul utánuk. Ugye eddig utálták egymást most meg mintha járnának úgy viselkednek. Nem csodálom, hogy mindenkinek leesett az álla. Lassan eloszlik a tömeg és meglátom Will-t is szerencsétlenül állni a kocsija mellett. Nem bírom ki oda kell mennem hozzá. Az az utolsó szemét!

- Will!

- Liam? - lepődik meg.

- Mert mégis ki lenne? Nem látsz? - érek oda hozzá.

- Mi bajod van haver?

- Hogy mi bajom? Kurvára semmi csak, hogy megcsaltad a legjobb haveromat és nem neked kellett végignézni ahogy tegnap sírt. - látom a szemén, hogy sajnálja.

- Én nem akartam csak..

- Persze te nem akartad "csak". Inkább hagyjuk ezt! Ohh és Will eszedbe se jusson a közelébe menni mert esküszöm az Istenre, hogy nem fogsz utána már járni, ha a közelébe mész és még jobban megbántod.

- Ki az a srác akivel elment?

- Szerinted ezt még van jogod megkérdezni? - kérdezek vissza, mire lehajtja a fejét. Nekem pedig zseniális ötletem támad, hadd szenvedjen egy kicsit ez a tetű. - Egyébként az új pasija. A srác oda volt érte csak miattad nem akarta, de most igent mondott neki, és jól tette. Hagyd őket békén és takarodj haza! - mondom neki ő pedig tágra nyitott szemekkel bámul rám egy pillanatig aztán beszáll a kocsijába és elhajt. Egyből előkapom a telefonomat, hogy hívja Lou-t.

Louis Tomlinson

Ahogy Harry-vel rendelünk és leülünk a kis kávézóban már csörög is a telefonom.

- Hallo? - veszem fel egyből Liam-nek.

- Most küldtem el Will-t a picsába és remélem nem fogsz nagyon kiakadni, de azt mondtam neki, hogy Harry-vel együtt vagytok. - mondja ki, mire az említettre kapom a tekintetemet.

- Békén hagy? - kérdezem az egyetlen dolgot ami most érdekel.

- Szerintem igen. Nem finomkodtam.

- Köszi Liam! - teszem le a telefont.

Sóhajtva teszem le a telefont az asztalra és megdörzsölöm az arcomat. Mit képzelt Will, hogy csak úgy beállít a sulimba. Tudja, hogy nem akarnék ott jelenetet rendezni, de nem érdekelte mégis odajött. Még volt képe az után a fotó után. El sem hiszem! Legalább mondta volna meg, hogy már nem érdeklem és mást akar, de nem ő inkább hazudott és megcsalt. Mikor újra felnézek Harry aggódó tekintetével találom magamat szembe.

- Mi történt? - hallom a hangján, hogy tényleg érdekli, ezért belekezdek a sztoriba.

- Will a barátom, vagyis a volt barátom - korrigálok rögtön, mikor kimondom a szót. - Tegnap küldött nekem egy képet amin egy másik sráccal csókolózik és én kiakadtam tegnap este nagyon. Ma pedig Will ott volt a parkolóban, de szerencsére jöttél te, ezért nem tudott odajönni hozzám. - hajtom le a fejem, mert megint rossz kedvem lett attól, hogy a történtekre gondolok.

- Micsoda? - esik le Harry álla, mire csak bólintok egyet. - Hogy lehet valaki ilyen hülye. Komolyan vele vagy és nem becsül meg, mikor más a fél karját is odaadná érted. Az a tetű meg fájdalmat okoz. Hát ez kész? Hol lakik a srác? - kérdezi teljesen vörös fejjel. Majd szétrobban az idegtől.

- Sehol, Harry! Nyugodj meg! Liam elintézte, békén fog hagyni - szorítom meg az asztalon lévő kezét mire kicsit megnyugszik és ő is megszorítja az én kezemet. Felnézzek, hogy lássam az arcát, de csak elmélyülten bámulja a kezeinket, mire érzem, hogy a vér az arcomba áramlik. - Liam azt mondta neki, hogy mi ketten együtt vagyunk. - mondom ki, mire Harry felkapja a fejét és tátott szájjal bámul rám.