13. rész

Sziasztok! Elnézést a sok késésért először sokat kellett tanulnom a suliban aztán influenzás lettem ami átment tüdőgyulladásba. Senkinek nem kívánom, hogy valaha is tüdőgyulladása legyen, mert borzalmas. A részhez pedig jó olvasást, remélem tetszeni fog! :)

Liam Payne

Louis hívása után kicsit enyhül az idegességem és elindulok a buszmegálló felé. Alig figyelek a sofőrre miközben fizetek azon jár az eszem hogy, ha ez tényleg igaz és nem csak szórakozik velem akkor nagyon durva. Lehet, hogy régebben, mikor Niall mesélte, hogy Harry-nek is lehetnek problémái akkor valószínűleg erre gondolhatott. Nem csodálom, hogy nem mondta el, hogy pontosan mi van, de ha Harry tényleg nem utálja Louist akkor meg nem értem, hogy mik voltak azok a jelenetek meg zaklatások állandóan, ezt az egész helyzetet nem igazán értem. Az egész buszutat végigagyalom annyira, hogy majdnem elfelejtek leszállni, de szerencsére jó fej a vezető és miután szólok neki megáll és engedi, hogy leszálljak. Kicsit sietve lépkedek fel a lépcsőkön a lakásukig, mert minél jobban gondolkodok annál jobban érdekel a téma. Csengetek kétszer, de senki nem nyit ajtót, ezért benyitok és meglepetésemre nyitva van az ajtó. Körbenézek az előszobában, de nem látok semmit csak tompa hangokat hallok Louis szobája felől. Lerúgom a cipőmet és elindulok az ajtaja felé ami nyitva van és látom a legjobb barátomat az ágyon fekve sírni. Megtorpanok és nem tudom, hogy mi történt, vagy, hogy mit mondjak. Amikor beszéltünk a telefonban nagyon jó kedve volt.

- Louis? - óvatosan szólítom meg miközben teszek pár lépést az ágya felé. Felnéz rám a kisírt szemeivel.

- Will - ennyit nyög ki mielőtt újra rátörne a zokogás. Leülök mellé és megdörzsölöm a hátát. Mi lehet Will-el, valami baja lenne, vagy mi történt?

- Történt vele valami?

- Az a szeh-mé-ht - mondja küszködve, teljesen meglepődöm.

- Szakított veled? - kérdezem tőle ő pedig pár perc után kicsit megnyugodva felül mellém az ágyban.

- Megcsalt. - mondja ki. Látom rajta, hogy nagyon igyekezik nehogy megint elsírja magát.

- Mit csinált az a tetű? - nem válaszol csak a kezembe nyomja a telefonját amin egy kép látható ahol Will valami csávóval smárol. Nem tudom most mit csináljak azon kívül, hogy holnap megkeresem azt a szemétládát és kitaposom a belét. Valahogy fel kell vidítanom Lou-t.

- Nem értem - dől nekem.

- Hagyd a francba. Aki ilyet csinál amiatt nem éri meg, hogy sírj. Nem a te hibád az, hogy ő képtelen normális ember módjára viselkedni! Inkább mesélj, Harry nem meleg, ugye? Csak át akarsz verni. - bökdösöm meg az oldalát, mire felnevet és ettől nekem is jobb kedvem lesz, viszont Will holnap este nem lesz épségben.

- Harry tényleg meleg. - mondja mosolyogva. - Sírva kért bocsánatot és igazából eléggé jófej és kedves volt.

- Nem hiszek neked. - nevetek fel.

- Pedig anya is megmondja. Összevesztünk ma a suli parkolójában és kicsit elszaladt velem a ló és ő pedig itthon már várt rám és bocsánatot kér meg mindent elmondott, hogy csak haragudott rám, hogy nekem volt bátorságom elmondani, hogy meleg vagyok és mindenki jól fogadta először örült neki, hogy nincs egyedül, de aztán saját elmondása szerint kicsit bekattant és jöttek a viták. - darálja le az egészet egyben Lou.

- Nem semmi. Mindenki megőrült. - nézek rá értetlenül.

- Mindenki? Szerintem csak Harry. - veregeti meg a vállam.

- Niall is. - hajtom le a fejem.

- Mi történt, és milyen pucér csávóról beszéltél a telefonban?

- Elmentem ma Niall lakására, mert kiderült, hogy Zayn bulit rendez neki és megijedtem, hogy most mi van és mikor odaértem egy srác nyitotta ki az ajtót egy szál alsóban utána pedig megjelent mögötte a szöszi is ugyan úgy egy szál alsóban. Felidegesített.

- Nem értem. Mi idegesített fel? A buli?

- Nem az a rohadt csávó! Azt hittem én tetszem Niall-nak.

- Jó haver, de neked nem Zayn tetszik?

- De igen, ezért már nem értek semmit. Beszéljünk inkább máról. - emelem fel a kezem védekezően. Semmi kedvem tovább beszélni a szösziről meg arról a csávóról sem.

- Jó oké, de szerintem én inkább lefeküdnék és gondolkodnék ezen a Will dolgon meg ilyesmik.

- Oké értem a célzást már lépek is.

- Köszi haver! - hallom még miközben már a cipőmet veszem az előszobában és kilépek az ajtón.

A buszon most szerencsére időben eszembe jut leszállni, de még nem megyek haza inkább elmegyek a közeli parkba és hallgatok egy kis zenét. Nem akarom, hogy anya kérdezősködjön, hogy mi bajom van, mikor hazaérek, ezért le kell nyugodnom. Neki magyarázkodni most fárasztóbb lenne, mint bármi más. Fél óra alatt megnyugszom és hazasétálok, de a legnagyobb meglepetésemre nincs itthon senki.

Louis Tomlinson

Reggel a suliban az első dolgom, hogy megkeressem Harry-t, de nem találom sehol. Ma még csak közös óránk sincs, hogy tudjam egyáltalán itt van-e vagy tegnap esetleg tényleg hazudott nekem és át akart verni? Egyre idegesebb leszek minden órán. Az se a nap fénypontja mikor Monica az új lány odajön hozzám.

- Szia Lou! - köszön mosolyogva. Tipikusan az a kedves, okos és jól nevelt szép lány, aki minden normális srác álma.

- Szia - mosolygok vissza én is kedvesen. Úgy hallottam, hogy nincs gond a csajjal.

- El tudnál kísérni a biosz teremhez? Én nem találom pedig már kicsengetés óta keresem. - húzza el a száját.

- Neked is dupla biosz lesz az utolsó? - csodálkozom el. Eléggé kevés diák szívta meg ennyire, hogy pénteken utolsó két órában a  dupla bioszt kapja.

- Igen - ragyog fel az arca.

- Akkor mehetünk együtt. - remek legalább nem egyedül kell az utolsó két órát végigszenvednem. Amúgy sem tudom, hogy Harry egyáltalán itt van-e ma a suliban. Lehet, hogy be se jött vagy nem tudom, de valahol a második óra felénél már nem tudok odafigyelni Monica csacsogására és, ezért egyszer csak azt veszem észre, hogy oldalba könyököl.

- Mi az? - nézek rá.

- Semmi csak elkalandoztál és gondoltam szólok, hogy mindjárt csengetnek. - mondja kedvesen. Tényleg nincs gond ezzel a lánnyal, és igaza van már csengetnek is, mire felkapom a táskámat és már a parkoló felé tartok.

- Louis, várj! - siet utánam.

- Igen? - fordulok vissza, de nem állok meg.

- Én is arra megyek. - ér utol. Nekem mindegy csak érjek végre a parkolóba.

Monicával kilépünk az épületből és nekem földbe gyökerezik a lábam. Will ácsorog az autója mellett. Mindenki őt bámulja egy főiskolás srác ritka látvány itt. Szeretnék elbújni, hogy ne vegyen észre, de késő, mert elindul felém. Nem akarok vele beszélni. Elfordítom a fejem és pont látom, hogy egy tipikusan drága sportautó hajt be a parkolóba. Nem tudom, hogy milyen márkájú lehet, mert nem értek hozzá, de nem csak én kapom fel a fejem az érkezésére, az egész parkoló felé fordul. Pár méterre egy üres helyen leparkol és Harry száll ki belőle, de mivel az összes ember száz méteres körzetben őt figyeli, ezért eléggé filmszerűre sikeredik neki. Kiszáll beletúr a hajába és rám mosolyog, én meg önkéntelenül viszonozom a gesztust, mire még szélesebb lesz a mosolya. Will-re nézek, aki a homlokát ráncolja.

- Ki ez a srác? - hallom meg Monica hangját. Elnézek arra amerre ő bámul.

- Ő Harry. - nevetem el magam. El is felejtettem, hogy ő nem ismeri még.

Miközben nevetek Harry odaér hozzánk.

- Mehetünk?

- Persze! - kapok észbe és már a kocsija felé tartok magammal rángatva őt. Így nem kell beszélnem Will-el.

Liam Payne

Utolsó óra után a szekrényemből szedem elő az edzős cuccomat, hogy hazavigyem, mikor Zayn és a legnagyobb sajnálatomra Niall áll meg előttem. Remek már megint ez van. Lehet, hogy egyszerűen azt kéne mondanom, hogy dolgom van és itt hagyni őket a fenébe, de győz a vágyam, hogy ne okozzak csalódást Zayn-nek.

- Sziasztok! - csapom be a szekrényajtót.

- Hello haver! - ölel meg Zayn.

- Hali - szólal meg halkan a szöszi is.

- Mi a helyzet?

- Lehetne egy kérésem holnapra? - mosolyog kérlelően Zayn.

- Persze, mondd mi kéne! - nevetem el magam.

- Holnapra már mindenkinek adtam feladatot, akinek lehetett a bulival kapcsolatban, de most szólt Niall, hogy neki nincs kocsija és azt sem tudja, hogy hol lakom, ezért megtennéd, hogy elhozod őt este? - ejti ki a száján a legelkeserítőbb szavakat a világon. Ülhetek egy fél órát kettesben a szöszivel egy kocsiban, miközben tegnap láttam őt a barátjával. Remek! Tudtam, hogy el kellett volna mennem.

- Persze, simán. Nem gond! - hazudom még magamat is meglepve, hogy ilyen könnyen el bírtam mondani ezt a mondatot. - Most viszont mennem kell! Hello! - sietek el a kijárat felé.

Ahogy kilépek elcsodálkozom, mert mindenki egy kocsit bámul. Én is arra fordulok, hogy megtudjam mi ez a nagy érdeklődés. A kocsi leparkol és Harry pattan ki belőle, majd elindul. Ahogy követem a szememmel meglátom a tömegben Lou-t aki egy lánnyal áll ott egészen addig a még Harry oda nem ér. Lou szegény srácot a karjánál fogva húzza maga után az autóig. Röhögnöm kell ezen a jeleneten. Főleg az után ahogy mindenki leesett állal bámul utánuk. Ugye eddig utálták egymást most meg mintha járnának úgy viselkednek. Nem csodálom, hogy mindenkinek leesett az álla. Lassan eloszlik a tömeg és meglátom Will-t is szerencsétlenül állni a kocsija mellett. Nem bírom ki oda kell mennem hozzá. Az az utolsó szemét!

- Will!

- Liam? - lepődik meg.

- Mert mégis ki lenne? Nem látsz? - érek oda hozzá.

- Mi bajod van haver?

- Hogy mi bajom? Kurvára semmi csak, hogy megcsaltad a legjobb haveromat és nem neked kellett végignézni ahogy tegnap sírt. - látom a szemén, hogy sajnálja.

- Én nem akartam csak..

- Persze te nem akartad "csak". Inkább hagyjuk ezt! Ohh és Will eszedbe se jusson a közelébe menni mert esküszöm az Istenre, hogy nem fogsz utána már járni, ha a közelébe mész és még jobban megbántod.

- Ki az a srác akivel elment?

- Szerinted ezt még van jogod megkérdezni? - kérdezek vissza, mire lehajtja a fejét. Nekem pedig zseniális ötletem támad, hadd szenvedjen egy kicsit ez a tetű. - Egyébként az új pasija. A srác oda volt érte csak miattad nem akarta, de most igent mondott neki, és jól tette. Hagyd őket békén és takarodj haza! - mondom neki ő pedig tágra nyitott szemekkel bámul rám egy pillanatig aztán beszáll a kocsijába és elhajt. Egyből előkapom a telefonomat, hogy hívja Lou-t.

Louis Tomlinson

Ahogy Harry-vel rendelünk és leülünk a kis kávézóban már csörög is a telefonom.

- Hallo? - veszem fel egyből Liam-nek.

- Most küldtem el Will-t a picsába és remélem nem fogsz nagyon kiakadni, de azt mondtam neki, hogy Harry-vel együtt vagytok. - mondja ki, mire az említettre kapom a tekintetemet.

- Békén hagy? - kérdezem az egyetlen dolgot ami most érdekel.

- Szerintem igen. Nem finomkodtam.

- Köszi Liam! - teszem le a telefont.

Sóhajtva teszem le a telefont az asztalra és megdörzsölöm az arcomat. Mit képzelt Will, hogy csak úgy beállít a sulimba. Tudja, hogy nem akarnék ott jelenetet rendezni, de nem érdekelte mégis odajött. Még volt képe az után a fotó után. El sem hiszem! Legalább mondta volna meg, hogy már nem érdeklem és mást akar, de nem ő inkább hazudott és megcsalt. Mikor újra felnézek Harry aggódó tekintetével találom magamat szembe.

- Mi történt? - hallom a hangján, hogy tényleg érdekli, ezért belekezdek a sztoriba.

- Will a barátom, vagyis a volt barátom - korrigálok rögtön, mikor kimondom a szót. - Tegnap küldött nekem egy képet amin egy másik sráccal csókolózik és én kiakadtam tegnap este nagyon. Ma pedig Will ott volt a parkolóban, de szerencsére jöttél te, ezért nem tudott odajönni hozzám. - hajtom le a fejem, mert megint rossz kedvem lett attól, hogy a történtekre gondolok.

- Micsoda? - esik le Harry álla, mire csak bólintok egyet. - Hogy lehet valaki ilyen hülye. Komolyan vele vagy és nem becsül meg, mikor más a fél karját is odaadná érted. Az a tetű meg fájdalmat okoz. Hát ez kész? Hol lakik a srác? - kérdezi teljesen vörös fejjel. Majd szétrobban az idegtől.

- Sehol, Harry! Nyugodj meg! Liam elintézte, békén fog hagyni - szorítom meg az asztalon lévő kezét mire kicsit megnyugszik és ő is megszorítja az én kezemet. Felnézzek, hogy lássam az arcát, de csak elmélyülten bámulja a kezeinket, mire érzem, hogy a vér az arcomba áramlik. - Liam azt mondta neki, hogy mi ketten együtt vagyunk. - mondom ki, mire Harry felkapja a fejét és tátott szájjal bámul rám.