Miracle

Sziasztok! Ma már hoztam egy rész a Reason-ból, de egy ideje a fejemben van egy történet amit már nagyon meg akartam írni és hát ma leültem és kb. három óra alatt megírtam ezt a kis szösszenetet ( potom 16 oldal word-ben tényleg szösszenet :D ) remélem, hogy fog tetszeni nektek. Kommentben írjatok majd véleményt és esetleg, ha tetszik nektek akkor írhatok belőle még egy részt. :) Jó olvasást, várom a véleményeket!

Louis Tomlinson

Idegesen szorítom a telefont a kezemben. Egy pillanatig azt hiszem, hogy el fogom törni, de lazítok a szorításomon és újra elolvasom a cikket ami ennyire felidegesített. ' A tinisztár Harry Styles azt hiszi magáról, hogy bármit megtehet. A minap egy étteremben vacsorázott egy lánnyal, de mindketten teljesen részeg állapotban voltak. Harry ordibált az egyik pincérlánnyal miután a lány nem hagyta neki, hogy fogdossa. A történtek után Mr.Részeg Elkényeztetett Popsztárocska vidáman hagyta el a helyet a lánnyal akivel érkezett. Botrányos! Valaki igazán helyretehetné már, mert ő mutat példát a mai fiatalságnak '

Egy hónap telt el azóta, hogy elvállaltam Mr.Styles ajánlatát, hogy dolgozzam a fiának és próbáljam meg helyretenni a sajtó róla kialakított képét. Az alatt az egy hónap alatt vért izzadok, hogy legalább minimalizáljam a róla megjelenő cikkeket, de semennyit nem segít nekem. Továbbra is csinálja a cirkuszt, minden nap más lányt szed fel és a címlapon parádézik. Az első két hétben még elviselhető volt, de utána már nem tudtam kordában tartani és annyit veszekedtünk, mint még sohasem. Őt nem érdekelte a dolog engem teljesen kihozott a sodromból. Rászoktam arra, hogy az asszisztensemet küldtem oda hozzá beszélni minden egyes ilyen cikk megjelenése után, mert nekem már nem volt erőm veszekedni vele és féltem, hogy esetleg valami olyasmit mondanék amit megbánnék. Mégis csak húsz éve ismerem már ezt a barmot, de most túlságosan felhúztam magam. Elrakom a telefont a zsebembe és elindulok a hotelszobája felé. A folyosón végighaladva halkan szitkozódom. Ahogy odaérek az ajtaja elé próbálok benyitni, de zárva van. Annyira ideges vagyok, hogy előkeresem a kulcsot amit soha nem terveztem használni, de most mégis fogom és kinyitom az ajtót. Amikor belépek olyan látvány fogad, hogy először azt sem tudom, hogy most forduljak sarkon és menjek ki vagy őrült nagy ordibálást rendezzek itt és most. Végül a második lehetőség mellett döntök.

- Mi a faszt képzelsz te? - nem bírom visszafogni magam, ezért olyan hangosan szólalok meg, hogy Harry és a vele lévő kis lotyó is felém kapja a tekintetét. A lány megijed Harry pedig elvigyorodik.

- Hé Louis! Nem jössz te is? - kacsint egyet. Kész ez volt az utolsó csepp a pohárban.

- Na jó Harry! Most kibaszod ezt a ribancot innen és tíz perc múlva az irodámba tolod a képedet! - mutatok a nyomaték kedvéért az ajtóra, amit az imént csaptam be magam mögött.

- Hagyjál már békén! - mondja. Azt hiszi, hogy ő fogja megnyerni ezt a kis vitát, de nagyon is téved.

- Utoljára mondom, hogy csináld vagy kilépek a faszomba és kerítek egy olyat a helyemre akinél még azt is megbánod, hogy megszülettél. Nem érdekel, hogy az apád kért meg rá és az sem túlzottan, hogy már két éve korod óta ismerlek esküszöm az Istenre, hogy itt hagylak. Dobd ki ezt itt és indulj meg a szobámba - mutatok a szőke lányra és mielőtt kilépek az ajtón még látom a szemében a rémületet. Nem érdekel ezt most le fogjuk rendezni. Ahogy becsukom az ajtót szembe találom magam El-el az asszisztensemmel, aki aggódva néz rám.

- Az egyik alkalmazott szólt, hogy ordítást hallott ki Mr.Styles szobájából. Minden rendben?

- Nem semmi sincs rendben. Most szerintem inkább menj haza a mai napot megoldom egyedül. - Nem akarom, hogy maradjon, mert a mai vita elég csúnya lesz és eddig ő az egyetlen olyan aki kibírt két napnál többet nem akarok megint mást keresni a helyére.

- Biztos uram?

- Persze menj csak! - már sokkal nyugodtabb hangon sikerül neki válaszolnom. Egy intés után ott hagyom és visszaindulok a szobám felé.

Nem hiszem el, hogy itt tartunk. Öt éves kora óta ismerem. A szüleink együtt dolgoztak és ez által mi is megismertük egymást és jól kijöttünk. Pár évvel azután, hogy megismertem a szüleim meghaltak autóbalesetben. Mr.Styles magához vett és felnevelt amit sosem fogok neki elfelejteni. Harryvel megmaradt a barátság egészen addig a még én el nem kezdtem az egyetemet ő pedig be nem futott attól kezdve kicsit eltávolodtunk egymástól. Amikor az apja előállt azzal, hogy dolgozzak neki nem tudtam nemet mondani. Az öreg aggódott Harry-ért, ezért én is aggódtam. Mindig is nagyon szerettem őt és abban a két évben a még nem annyira találkoztunk végig hiányzott. Most pedig egyszerűen egy paraszt lett aki kihasználja a lányokat, iszik és teljesen kifordult magából. Valahogy helyre kell őt hoznom. Halk kopogás jött az ajtó felől.

- Gyere! - szólok ki erélyes hangon. Harry lehajtott fejjel besétál. Nem néz rám, remélem legalább kicsit szégyenli magát.

- Louis én..

- Nem érdekel! Figyelj ide, ha nem szeded össze magad akkor én tényleg ki fogok lépni! Azért jöttem ide, mert az apád aggódott érted és én is aggódtam! Nem csinálhatod ezt nem csak azért, mert minden amit csinálsz benne van egy újságban, hanem azért sem mert te nem vagy ilyen! Legalábbis én nem ilyennek ismerlek! Rohadt nagy csalódás számomra ahogy viselkedsz helyetted is szégyenlem magam az apád előtt kicsit gondolkodhatnál ahelyett, hogy egy idióta ként viselkedsz! - ordítok vele, mire könnyek csorognak le az arcán.

- Sa-sajnálom Lou én csak... - szipogva mondja ki a becenevemet, amit már vagy öt éve nem hallottam tőle. Nem bírom tovább az utálatost játszani, ezért magamhoz húzom és megölelem. Egyből visszaölel és felzokog. Nem akartam ennyire megbántani, de le kell állnia ezzel a viselkedéssel!

Harry Styles

Miközben szorosan magamhoz szorítom beszívom a már jól ismert imádott illatot. Kiskorunkban mikor hozzánk költözött rengetegszer gyötörték rémálmok, mindig átjött a szobámba és velem aludt. Olyankor mindig ő aludt el előbb, mert addig sírt, hogy a kimerültségtől végül elnyomta az álom én pedig bámultam őt órákon keresztül akkor voltunk még csak tíz évesek, de ő már kicsinek is gyönyörű volt. Reggelente mindig megköszönte, hogy beengedtem aztán kiment a szobából. Nem igazán tudtam még akkor ezt, hogyan lereagálni, mert nem is értettem, hogy ezt miért köszöni meg. Természetes volt, hogy átjött hozzám. Szerettem, ha ott volt. Őt szerettem, de ezt már csak középsuliban fogtam fel. Tizenhat voltam ő pedig akkor volt végzős és, láttam az akkori barátnőjével csókolózni. Eszméletlen féltékeny lettem és rádöbbentem, hogy szerelmes vagyok belé. Elkezdtem kerülni őt, de nem bírtam túl sokáig, aztán mikor elment az egyetemre én pedig maradtam a középiskolában kicsit jobb lett, de megint minden megváltozott mikor elkezdett itt dolgozni. Ő is sokat változott az alatt az idő alatt a még nem láttuk egymást, de én is. Eléggé rossz időszak volt. Azzal próbáltam elfelejteni az érzéseimet, hogy minden csajjal ágyba bújtam akivel csak lehetett.

- Eszedbe se jusson felmondani! Ezentúl majd jó kisfiú leszek. - mondom játékosan, hogy oldjam kicsit a hangulatot. Szerencsére beválik, mert elneveti magát.

- Jól van Harry, de segíts egy kicsit nekem! Helyre kell, hozni azt ahogy lefestenek a sajtóban.

- Jó-jó - emelem fel a karomat védekezően. Már csak azért is meg fogom csinálni, hogy ő büszke lehessen rám. - Csinálunk valamit? - kérdezem vigyorogva. Kicsit megenyhülve bólint egyet.

- Főzzek valamit? - kérdezi, nekem meg felragyognak a szemeim. Ő a legtökéletesebb szakács akit csak ismerek.

- Igen!

Louis Tomlinson

Megnyugvással tölt el, hogy végre komolyan veszi a munkámat és, hogy miért vagyok itt, remélem ezután könnyebb lesz őt kordában tartani. Már annak is örülök, hogy ő hozta fel, hogy csináljunk együtt valamit. Hiányzott, hogy vele legyek.

- Esetleg egy kis csirkét? Az jó lesz? - kérdezem meg tőle, bár tudom, hogy akármit mondanék annak örülne. Imádja ahogyan főzök már régen is odavolt. Egy időben csak azt volt hajlandó megenni amit én készítettem neki.

- Persze! - mosolyog.

Miközben csinálom a kaját elgondolkozom azon, hogy tényleg mennyire aggódott az apukája. Lehet, hogy megnyugtatná, ha elmennénk meglátogatni ketten és Harry neki is elmondaná, hogy megpróbál normálisan viselkedni. Az öreggel biztosan madarakat lehet majd fogatni.

- Elmehetnénk meglátogatni apádat, hogy őt is megnyugtathasd - vetem fel neki az ötletem, mire nem túl lelkesen ugyan, de bólint. Tényleg remélem, hogy ikerül majd helyrehozni ezt az egészet.

Miután Harryvel megvacsoráztunk mondom neki, hogy menjen és feküdjön le, mert holnap koncert és hulla lesz a színpadon, ha nem piheni ki magát. Félórás győzködés után sikerül csak rávennem, de csak sikerül. Amikor elhagyja a szobát én elindulok zuhanyozni, mert rám fér a mai nap után valami pihentető. Régen nem voltam olyan ideges, mint ma délután és az még csak tett rá egy lapáttal, hogy Harry-t egy lánnyal találtam meg. Nem is értem, hogy miért idegesít ez annyira, de azóta se megy ki a fejemből az a kép ahogyan megláttam őket. Annál a csajnál ő sokkal jobbat érdemel, de mégis ilyen kis ribancokra pazarolja az idejét ahelyett, hogy ő is találna magának egy állandó barátnőt. Brook-al már egy éve együtt vagyunk és nagyon is jól kijövünk egymással. Holnap talán már Harry-nek is sikerül bemutatnom. A zuhany után magamra kapok egy kényelmes szürke melegítőt és felveszem a szemüvegemet, hogy átnézzem az e-mailjeimet, de nem jutok el a gépemhez, mert kopognak az ajtón a törölközőt amivel eddig a hajamat törölgettem a nyakamra rakom és az ajtó felé veszem az irányt. Legnagyobb meglepetésemre Harry áll előttem és bámul.

- Baj van? - kérdezem tőle, mire kicsit elvörösödik.

- Ne-hem én csak..izé..arra gondoltam, hogy nem aludhatnék ma itt? - nyögi ki. Leesik az állam. Régen én kéredszkedtem be hozzá, ezért meglep, hogy most ő jött ide.

- Persze! - tárom ki az ajtót, mire besétál mellettem, de egy percre se néz rám csak leül az ágyamra. - Én még meg akartam nézni az e-mailjeim - csukom be az ajtót.

- Jó.. nem gond, ha én alszom? - kérdezi, de még mindig vörös. Lehet, hogy lázas?

- Nem, dehogy! - mondom, mire ledől az ágyra. Pár percig gondolkodom, de végül odasétálok és ráteszem a kezem a homlokára, ami forró.

- Nem vagy lázas?

- Nem! - löki el a kezem és elfordul. Inkább úgy döntök, hogy nem zaklatom. Leülök a gépem elé és egy óra alatt sikerül mindent átnéznem. Harry már mélyen alszik, mikor bemászom mellé az ágyba. Olyan jó illata van emlékeztet a kis kori Harry-re, de azóta már férfiasabb lett. Sokkal.

Harry Styles

Reggel arra ébredek, hogy melegem van, mikor körbenézek már értem is, hogy miért. Az éjszaka során Louis teljesen hozzám bújt a karjával még át is ölelt. Eszembe jut a képe tegnapról amikor ajtót nyitott. Egy szál melegítőben és egy törülközővel a nyaka körül szemüvegben és kb. ott abban a pillanatban haltam meg. Olyan jól nézett ki, hogy szívem szerint letámadtam volna nem törődve a következményekkel, de szerencsére az agyam egy része még képes volt a gondolkodásra ezért csak elvörösödve dadogtam valamit és lefeküdtem aludni, de még éjjel is róla álmodtam, hogy milyen kidolgozott a felsőteste, hogy milyen tökéletes az illata, a gyönyörű kék szemei és az a kedves mosolya. Te jó és, mint valami iskolás tinilány. Remek! Kikecmergek az ölelő karja alól és elmegyek fürdeni. Miután letusoltam elveszem az egyik pólóját amit tudom, hogy nem fogok neki visszaadni, mert olyan illata van, mint neki. Amikor már fel is öltöztem elindulok, hogy felébresszem, de már ébren van és valami reggelit készít.

- Jó reggelt! Hallottam, hogy zuhanyozol - mosolyog rám. Olyan mintha együtt lennénk. Reggel együtt kelünk ő csinál reggelit és boldog a hangulat. El tudnám, ezt viselni örökké.

- Öhm, igen - mondom én is mosolyogva.

- Akkor átugrunk ma Greg-hez? - Semmi kedvem apához menni, de igaza volt tegnap Lou-nak. Apám aggódik értem és teljesen jogosan. A többséggel szemben nekem sosem volt rossz viszonyom apámmal most sem ellene cselekedtem, hanem az érzéseim ellen, ezért is gondolom azt hogy muszáj ma elmennem ,hogy megnyugtassam végre.

- Persze, ha elkészülök mehetünk is.

- Jól van! - mosolyog. Látom rajta, hogy most boldog és örülök, hogy én tettem boldoggá!

Átsietek a saját szobámba és felkapok egy fekete extra szűk nadrágot, meg egy fekete pólót és más sietek is vissza. Louis már öltönyben ácsorog a szoba közepén rám várva, és mikor meglát már jön is felém, hogy indulhassunk. Lent beszállunk a kocsijába és elhajtunk apám házáig. Sz út meglepően csöndben telik mindketten csak a gondolatainkba merülve nézünk előre és egy szót sem szólunk egymásoz még a rádió sincs bekapcsolva. Egyszerűen csak körbevesz a csend, ami megnyugtat. Rám fér, hogy most merjek apám elé állni remélem jobban fog örülni annak, hogy elhatároztam megváltozom, mint haragudni a viselkedésem miatt. Nem szeretnék vele már veszekedni! Elég volt a vitákból még sok is!

Idegesen sétálok Louis mellett, aki viszont cseppet sem látszik idegesnek. Megértem, mivel nem ő húzta ki a gyufát apunál. Ő most nagyon kényelmes helyzetben nézheti végig ahogy engem apa ki fog oktatni. Legalábbis ezt gondolom, de mikor beérünk apához ő megkéri, hogy várjon meg engem kint. Nem csak nekem, de Lou-nak is leesik az álla, de persze engedelmeskedik és kimegy apám hatalmas irodájából.

- Szia apa! - köszönök kicsit halkan.

- Fiam! Észhez tértél? - néz rám kicsit dühösen.

- Próbálok. - bólintok határozottan.

- Na gyere ide és ölelj meg! - enyhül meg apa. Hála Istennek jobban örül, mint amennyire mérges. Odamegyek és szorosan megölelem. Hogy sikerült a kölyöknek rávennie, hogy észhez térj? - magamban mosolygok a becenéven amit még egész fiatalon adott Louis-nak.

- Azt mondta kilép és talál a helyére egy sokkal rosszabb valakit. Ez hatott - nevetem el magam.

- Az, hogy kilép vagy, hogy talál valaki rosszabbat?

- Hogy kilép - húzom el a számat. Apám tudja mennyire jóban voltunk régen. Elválaszthatatlanok. Régen.

Kopogás hallatszik az ajtón, mire odakapom a fejemet. Lou nyit be.

- Elrabolhatom Harry-t? Szeretném őt bemutatni Brook-nak - mondja vidáman. Apám csak bólint, de látszik rajta, hogy aggódik. Fogalmam sincs miért. Kimegyek az irodából és követem Louis-t. Mikor beérünk a nappaliba meglátok egy szőke hajú lányt akit Lou üdvözöl. Egy csókkal. Abban a pillanatban azt hiszem, hogy meg fogok halni. Nem hiszem el. Mióta van neki barátnője és én miért nem tudtam róla?

- Ő itt Brook a menyasszonyom. - karolja át a lány vállát aki kedvesen köszön.

- Helló! - intek idiótán. - Bocsi, de fel kéne ugranom pár cuccomért a régi szobámba.

- Oké én addig előkészítem a kocsit és elmehetnénk kajálni

- Oké! - bólintok, de már meg is indulok a szobám felé. Semmi nem szeretnék összeszedni csak széttörni pár dolgok. A csajjal kezdve aki lenyúlta előlem őt. Elegem van. A szobába beérve egy hatalmasat ütök a falba. Még mielőtt írva fakadhatnék kopogás hallatszik. Odamegyek és kinyitom az ajtót, de akit ott találok arra egyáltalán nem számítottam volna. Brook áll ott. Biztosan hallotta az ütésem hangját és azért jött fel.

- Szia. - sétál be csak úgy a szobába.

- Hello. - mondom kínosan.

- Tudod.. azért kezdtem el járni Louis-val, mert tudtam, hogy ismer téged. Gondoltam hátha én is közelebb férkőzhetek hozzád, mikor már azt hittem sosem fog bemutatni neked igent mondtam a lánykérésére, de most hogy itt vagy eszemben sincs hozzámenni. - jön oda hozzám, de én fel sem fogom a szavait csak bámulok rá, de ő nem habozik hanem megcsókol. A legnagyobb hányinger kap el amit valaha éreztem és ellököm.

- Te kis ringyó! Inkább megbecsülhetnéd, hogy téged választott! Most pedig takarodj el ebből a házból és még csal a közelébe se menj! Hátul menj ki! - Ordítok rá és kirohanok a szobából. El kell mondanom neki! Nem vehet el egy ilyen ócska kis ribancot mit ez. A nappaliban találom meg jókedvűen mosolyog.

- Nem tudod hol van Brook?

- Ja, de.. az előbb csókolt meg és mondta azt, hogy azért jár veled, hogy találkozzon velem - hadarom el. Elkerekednek a szemei és látom rajta, hogy próbálja nyugtatni magát, hogy nem lehet igaz, de mikor belenéz a szemeimbe és meglátja az őszinteséget elkezd sírni. Odamegyek és megölelem.

- Hol van most? - kérdezi szipogva.

- Elküldtem a picsába. - jelentem ki mérgesen.

- Köszönöm Harry!

Louis Tomlinson

Nem tudom mi történik velem, de igazából nem is annyira sajnálom, hogy Brook ezt csinálta. Ahogy ott állok és ölelem Harry-t nem tudok másra gondolni csak arra, hogy meg akarom csókolni. Hülyeség és nem is értem, de lehet, hogy csak a történtek miatt van. Nem bírok ellenállni és nem is gondolkodom csak megteszem. Megcsókolom. Egy pillanatra lemerevedik a hirtelen cselekedetemre, de a következő pillanatban már csókol is, mintha csak az élete múlna rajta. A kezeit a hajamba vezeti és kicsit meghúzza, mire felnyögök ő pedig elmélyíti a csókot. Nem bírok magammal és én is a hajába túrok. Már majdnem elkezdeném leszedni róla a pólóját, mikor észbe kapok. Mi a faszt csinálok? Ő itt Harry. Elhúzódom tőle és csak bámulok rá. Ő is hasonlóképpen néz vissza rám.

- Louis én..

- Nem. Én sajnálom ne haragudj csak felidegesített amit Brook csinált. Tényleg sajnálom. Nem kellett volna! Mehetünk vissza a hotelbe? - hadarom le gyorsan.

- Én..menjünk - nyögi ki, de látom, hogy zavarja valami. Vajon mi zavarná te barom, mikor most smároltad le? Csodálatos vagyok.

Visszamegyünk a szállodába és Harry csak úgy ott hagy a kocsiban. Egész úton a hülyeségem miatt rágtam magamat. Mégis hogy csókolhattam meg őt? Olyan, mintha a testvérem lenne és ráadásul fiú is. Akkor egy hülye barom vagyok!

Két hét telt el azóta, hogy megcsókoltam Harry-t. Egyáltalán nem beszél velem, elkezdett kerülni, de szerencsére nem tért vissza a botrányokhoz egyszerűen csak szótlan lett és amikor egy-egy futó pillanatra láttam akkor azt vettem észre rajta, hogy végtelenül szomorú is. Mindez az én hibám. Három napja próbálok beszélni vele, de eddig egyik alkalommal sem engedett be a szobájába. Ezúttal nem kopogok csak benyitok és kicsit ledöbbenek. Egy barna hajú lánnyal csókolózik é szerintem ,ha nem jövök be akkor tovább is mentek volna.

- Megint kezded? - egyből felmegy bennem a pumpa.

- Mielőtt idegbajt kapsz ő itt a barátnőm Katy. Komoly barátnő! - teszi hozzá, mire megnyugszom egy kicsit, de nem teljesen. Egyáltalán honnan szedte össze ezt a csajt és én miért nem tudtam róla?

- Remélem tényleg így van! - és ezzel a mondattal idegesen kisietek a szobából.

Harry Styles

Nem értem mi ütött Lou-ba. Egy hetet sírtam egyedül, hogy végre megcsókolt, de egyből bocsánatot kért és azt mondta, hogy ezt nem kellett volna pedig nekem az volt életem legjobb élménye. Soha nem akartam, hogy véget érjen és azóta is csak arra a csókra tudok gondolni. Annyi feszültség gyülemlett fel bennem, hogy muszáj volt szereznem egy csajt, de nem akartam megint addig süllyedni, mint előtte ezért szedtem fel Katy-t ő viszonylag aranyos lány és brutál jól néz ki ennek tetejében eléggé könnyen kapható a célnak pont megfelelt ezért elég hamar egy kétórás randi után már meg is fektettem és a " barátnőmnek " mondhattam. Komolyan lassan elgondolkozom azon, hogy lehetnék-e ennél szánalmasabb. Szerelmes vagyok egy srácba és a felgyülemlett feszkót egy csajon vezetem le.

Miután Katy hazament bemegyek Louis szobájába, hogy végre beszéljek vele egy kicsit.

- Gyere! - kiabál ki miután bekopogtam. - Te vagy az? - kerekedik el a szeme.

- Aha. Bejöhetek?

- Persze! - feláll a székből ahol addig ült és csak bámul rám. Nem tudom mi van vele, de eléggé furcsán viselkedik. - Ki az a csaj? - kicsit el van vörösödve ami meglep. Talán féltékeny? A gondolatra hevesebben kezd el verni a szívem és ki akarom deríteni, hogy igazam van-e. Ezen a helyzeten már úgy se nagyon ronthatok többet.

- A barátnőm. Talán zavar? - sétálok hozzá egészen közel.

- Nem én csak.. - nem távolodik el, de egyre vörösebb lesz.

- Szóval nem zavar? Nem szeretnéd, hogy szakítsak vele miattad?

- Te meg miről..? - de nem fejezi be a mondatot, mert ledöntöm az ágyra és fölé mászok. Nem próbál meg kiszabadulni.

- Szóval te nem gondoltál egyáltalán arra a csókra? - lejjebb hajolok és puszikkal hintem be a füle alatti puha bőrt, mire szaporább lesz a légzése.

- Harry! - nyögi a nevemet nekem pedig szabadságra megy a józan eszem és tovább csókolgatom.

- Szóval nem gondolsz egyfolytában arra, hogy miért hagytuk akkor abba? - kicsit megharapom a nyakát egyből megtalálva az érzékeny pontját.

- Én állandóan rád gondolok! - meglepetésemre fordít a helyzetünkön és most ő kezdi el csókolgatni a nyakamat. - Minden egyes rohadt percben és megőrjítesz! Arról álmodom minden este, hogy nem álltunk meg annál a csóknál és nappal is csak arra tudok gondolni!

- Louis! - nyögöm a nevét és átkarolom a nyakát. - Csókolj már meg! - egy pillanatot se kell várnom és már csókol is. Nem hiszem el, hogy ez tényleg a valóság.

Letépi rólam a pólót. Szó szerint csak az anyag szakadását hallom és a következő dolog amit érzek azok a hosszú ujjai ahogy végigsimít az alhasamon és a nadrágomhoz érve kigombolja azt. Felnyögök, mire ő a nyakamat kezdi el harapdálni. Apró nyögésekkel adom a tudtára, hogy mennyire élvezem a dolgot. Felemelem a kezem és felrángatom a pólóját, ő engedelmesen emeli fel a karjait majd a fejét, hogy leszedhessem róla a felesleges ruhadarabot. Már épp a nadrágja felé nyúlnék, mikor valaki kopog az ajtón. Lihegve szakadunk el egymástól, de egyikünk sem siet, hogy kinyissa az ajtót. Ránézek és a gyönyörű kék szemeivel találom szembe magam, mire magamra húzom a takarót.

- Lassítanunk kéne! - eléggé bátortalan a hangom ahhoz képet, hogy én támadtam le őt.

- Sajnálom! -süti le a szemei.

- Én nem, csak lassítsunk! - húzom oda magamhoz. - Annyira szeretlek! Már több éve. - mondom el neki az eddig féltve őrzött titkomat, mire elkerekednek a szemei.

- Én is szeretlek!

- Most már együtt vagyunk végre?

- Örökre!

12. rész

Sziasztok! :) Itt vagyok az új résszel ( rövid, sajnos viszont eléggé sok minden történik benne ) Remélem tetszik nektek! :) Jó olvasást!

Liam Payne

A házba beérve lerogyok a földre és sírhatnékom támad. Miért kell a szöszinek mindenkivel jól kijönnie? Szinte senkinek nem szokott Zayn bulit rendezni pedig a fél iskola kérte már rá, ha ő szervez neked egy bulit akkor garantált, hogy nem maradsz haverok nélkül, de persze Zayn csak olyanoknak rendezett eddig bulit akiket kedvelt. Nekem és Lounak volt már benne részünk és megértem a többieket, hogy miért is akarják annyira, de azt viszont nem értem, hogy Niallnek hogy sikerült rávennie erre Zaynt. Feltápászkodom a földről és felsietek a szobámba, hogy ledobjam a táskámat és már megyek is vissza a kocsihoz.

- Mi tartott ennyi ideig?

- Bocsi, de beszéltem egy kicsit még anyummal. - hazudom az elsőt ami eszembe jut.

- Jól van. Mehetünk akkor? - kérdezi vigyorogva, mire csak bólintok egyet.

Egész vásárlás alatt máson jár az eszem, ezért amikor Zayn kérdez valamit csak egyszavas válaszokat adok és amúgy meg csöndben sétálok mellette. Az sem nagyon érdekel, mikor összefutunk pár sráccal a suliból és Zayn megkérdezi, hogy nem lenne-e baj, ha ő elmenne velük. Megnyugtatom, hogy menjen nyugodtan én majd hazasétálok vagy felhívom Louist. Zayn kicsit aggódva ugyan, de elmegy a többiekkel én pedig kisétálok a plázából és elindulok Niall lakása felé. Meg kell tőle kérdeznem, hogy most mi van. Nem hagy nyugodni, hogy beszélt Zaynel nem akarom, hogy véletlenül elszólja magát. Az kéne még, hogy megtudja rólam, hogy meleg vagyok akkor biztos, hogy a többiek is megtudnák és a szüleim megutálnának é azt pedig nem tudnám elviselni, hogy ők utáljanak engem.

Egy félórás séta után már ott is vagyok a Szöszi ajtaja előtt és azon gondolkozom, hogy merjek-e csengetni vagy inkább hagyjam békén és menjek haza, de végül győz a félelmem és csengetek. Nyílik az ajtó nekem pedig elkerekedik a szemem. Egy barna hajú srác áll előttem egy szál bokszerben és kérdőn bámul rám. Egy perc múlva megjelenik mögötte Niall hasonló kinézettel és, mikor meglát látom, hogy ő is ledöbbent. Még egy kicsit bámulok rá aztán sarkon fordulok és elsietek. Még hallom ahogy a nevemet kiabálja, de nem érdekel. Már semmit nem értek. Először azt hittem, hogy bejövök neki, de minden bizonnyal tévedtem és mot hülyét csinálok magamból. Remek. Miután elfutottam pár utcányira meglátok egy buszt és rögtön felpattanok rá. Nem tudom merre megy, de ha egy-két megállót megyek vele onnan biztos hazatalálok. Le is szállok három megállóval később egy utcányira a sulitól és onnan futok hazáig. Nincs kedvem sétálni, mert akkor túl sok mindenre tudok egyszerre koncentrálni. A futás viszont kikapcsolja az agyam és nem kell azon gondolkodnom, hogy tulajdonképpen zavart az a csávó és legszívesebben megütöttem volna.

Louis Tomlinson

- Tényleg sajnálok mindent Louis.

- Semmi baj. Legalább most már megbeszéltük és nem kell több vita ezen a témán. A többieknek el akarod mondani? Úgy értem a suliban.

- Igen. Mindenképpen. Lehet, hogy utálni fognak utána még inkább azok miatt a dolgok miatt amiket mondtam rólad vagy csináltam veled, de már nincs kedvem titkolni.

- Szerintem jobb lenne, ha előtte csak látnának velem, hogy mi kibékültünk és utána elkezdheted elmondani. - mosolygok rá biztatóan, mire hálát látok a tekintetében és jó érzéssel tölt el, hogy én tudtam segíteni rajta valamiben.

- Nincs kedved elmenni valahova holnap? - látom rajta, hogy kicsit tart a választól.

- De. Mondjuk nincs kedved eljönni a kedvenc kávézómba? - senki nem ismeri azt a helyet csak én. Akkor kezdtem oda járni, mikor elgondolkodtam azon, hogy lehet hogy meleg vagyok. Jól elvoltam ott nem zavart senki tudtam gondolkozni meg amit akartam.

- Oké akkor suli után?

- Mehetünk. - bólintok egyet.

- Megyünk az új kocsimmal?

- Van új kocsid? - nevetem el magam. A régebbi kocsija se semmi, nem is akarok belegondolni, hogy milyen lehet az új.

- Van bizony - vigyorodik el.

- Jól van akkor holnap suli után - köszönök el tőle és becsukom utána a bejárati ajtót.

Fel kell hívnom Liamet, hogy elmeséljem neki mi történt. Tuti alig fogja elhinni. Vigyorogva indulok el a szobámba, hogy megkeresem a telefonomat.

- Halló? - hallom a hangján, hogy baj van.

- Történt valami? - szólok bele idegesen.

- Zayn, Niall, valami pucér csávó és ideges vagyok, de várj miért hívtál? - kérdezi miután lehadarta a felsorolását.

- Harry meleg.

- Mi a fasz? Csak szórakozol velem.

- Komolyan mondom. Most volt itt nálam bocsánatot kérni és elmondta és tök normális volt.

- Te most csak baszakszol velem - hallom, hogy teljesen meg van lepődve.

- Nem-nem. Gyere át és mindent elmondok.

- Húsz perc és ott vagyok.

Ahogy leteszem a telefont egyből jön egy üzenet. Willtől. Kíváncsian nyitom meg a képet és egyből sírva fakadok. A képen Will csókolózik egy másik sráccal. Nem hiszem el.