12. rész

Sziasztok! :) Itt vagyok az új résszel ( rövid, sajnos viszont eléggé sok minden történik benne ) Remélem tetszik nektek! :) Jó olvasást!

Liam Payne

A házba beérve lerogyok a földre és sírhatnékom támad. Miért kell a szöszinek mindenkivel jól kijönnie? Szinte senkinek nem szokott Zayn bulit rendezni pedig a fél iskola kérte már rá, ha ő szervez neked egy bulit akkor garantált, hogy nem maradsz haverok nélkül, de persze Zayn csak olyanoknak rendezett eddig bulit akiket kedvelt. Nekem és Lounak volt már benne részünk és megértem a többieket, hogy miért is akarják annyira, de azt viszont nem értem, hogy Niallnek hogy sikerült rávennie erre Zaynt. Feltápászkodom a földről és felsietek a szobámba, hogy ledobjam a táskámat és már megyek is vissza a kocsihoz.

- Mi tartott ennyi ideig?

- Bocsi, de beszéltem egy kicsit még anyummal. - hazudom az elsőt ami eszembe jut.

- Jól van. Mehetünk akkor? - kérdezi vigyorogva, mire csak bólintok egyet.

Egész vásárlás alatt máson jár az eszem, ezért amikor Zayn kérdez valamit csak egyszavas válaszokat adok és amúgy meg csöndben sétálok mellette. Az sem nagyon érdekel, mikor összefutunk pár sráccal a suliból és Zayn megkérdezi, hogy nem lenne-e baj, ha ő elmenne velük. Megnyugtatom, hogy menjen nyugodtan én majd hazasétálok vagy felhívom Louist. Zayn kicsit aggódva ugyan, de elmegy a többiekkel én pedig kisétálok a plázából és elindulok Niall lakása felé. Meg kell tőle kérdeznem, hogy most mi van. Nem hagy nyugodni, hogy beszélt Zaynel nem akarom, hogy véletlenül elszólja magát. Az kéne még, hogy megtudja rólam, hogy meleg vagyok akkor biztos, hogy a többiek is megtudnák és a szüleim megutálnának é azt pedig nem tudnám elviselni, hogy ők utáljanak engem.

Egy félórás séta után már ott is vagyok a Szöszi ajtaja előtt és azon gondolkozom, hogy merjek-e csengetni vagy inkább hagyjam békén és menjek haza, de végül győz a félelmem és csengetek. Nyílik az ajtó nekem pedig elkerekedik a szemem. Egy barna hajú srác áll előttem egy szál bokszerben és kérdőn bámul rám. Egy perc múlva megjelenik mögötte Niall hasonló kinézettel és, mikor meglát látom, hogy ő is ledöbbent. Még egy kicsit bámulok rá aztán sarkon fordulok és elsietek. Még hallom ahogy a nevemet kiabálja, de nem érdekel. Már semmit nem értek. Először azt hittem, hogy bejövök neki, de minden bizonnyal tévedtem és mot hülyét csinálok magamból. Remek. Miután elfutottam pár utcányira meglátok egy buszt és rögtön felpattanok rá. Nem tudom merre megy, de ha egy-két megállót megyek vele onnan biztos hazatalálok. Le is szállok három megállóval később egy utcányira a sulitól és onnan futok hazáig. Nincs kedvem sétálni, mert akkor túl sok mindenre tudok egyszerre koncentrálni. A futás viszont kikapcsolja az agyam és nem kell azon gondolkodnom, hogy tulajdonképpen zavart az a csávó és legszívesebben megütöttem volna.

Louis Tomlinson

- Tényleg sajnálok mindent Louis.

- Semmi baj. Legalább most már megbeszéltük és nem kell több vita ezen a témán. A többieknek el akarod mondani? Úgy értem a suliban.

- Igen. Mindenképpen. Lehet, hogy utálni fognak utána még inkább azok miatt a dolgok miatt amiket mondtam rólad vagy csináltam veled, de már nincs kedvem titkolni.

- Szerintem jobb lenne, ha előtte csak látnának velem, hogy mi kibékültünk és utána elkezdheted elmondani. - mosolygok rá biztatóan, mire hálát látok a tekintetében és jó érzéssel tölt el, hogy én tudtam segíteni rajta valamiben.

- Nincs kedved elmenni valahova holnap? - látom rajta, hogy kicsit tart a választól.

- De. Mondjuk nincs kedved eljönni a kedvenc kávézómba? - senki nem ismeri azt a helyet csak én. Akkor kezdtem oda járni, mikor elgondolkodtam azon, hogy lehet hogy meleg vagyok. Jól elvoltam ott nem zavart senki tudtam gondolkozni meg amit akartam.

- Oké akkor suli után?

- Mehetünk. - bólintok egyet.

- Megyünk az új kocsimmal?

- Van új kocsid? - nevetem el magam. A régebbi kocsija se semmi, nem is akarok belegondolni, hogy milyen lehet az új.

- Van bizony - vigyorodik el.

- Jól van akkor holnap suli után - köszönök el tőle és becsukom utána a bejárati ajtót.

Fel kell hívnom Liamet, hogy elmeséljem neki mi történt. Tuti alig fogja elhinni. Vigyorogva indulok el a szobámba, hogy megkeresem a telefonomat.

- Halló? - hallom a hangján, hogy baj van.

- Történt valami? - szólok bele idegesen.

- Zayn, Niall, valami pucér csávó és ideges vagyok, de várj miért hívtál? - kérdezi miután lehadarta a felsorolását.

- Harry meleg.

- Mi a fasz? Csak szórakozol velem.

- Komolyan mondom. Most volt itt nálam bocsánatot kérni és elmondta és tök normális volt.

- Te most csak baszakszol velem - hallom, hogy teljesen meg van lepődve.

- Nem-nem. Gyere át és mindent elmondok.

- Húsz perc és ott vagyok.

Ahogy leteszem a telefont egyből jön egy üzenet. Willtől. Kíváncsian nyitom meg a képet és egyből sírva fakadok. A képen Will csókolózik egy másik sráccal. Nem hiszem el.