3. rész

Sziasztok! :) Megérkeztem a 3. résszel egy kis késés után ( amit sajnálok ) remélem tetszeni fog a rész! Jó olvasást hozzá! :)

Rajz óra után egyszerűen csak kirohanok a teremből. Nem fogom túlélni, ha nekem Harry-vel kell együtt dolgoznom. Még akkor is tesz megjegyzést, ha csak el megy mellettem a folyosón mi lesz, ha együtt leszünk több órán keresztül? Bele se akarok inkább gondolni. A szekrényem felé veszem az irányt, hogy elpakolhassam a cuccaimat. Betuszkolom a rajzcuccot a szekrénybe és még mindig idegesen becsapom az ajtaját, ami mögött Liam néz rám aggódva.

- Minden oké, haver?

- Nem - nincs kedvem előtte megjátszani magam. - Hol voltál te egyáltalán?

- Orvosiban. Nem volt kedvem bemenni órára - húzza el a száját. Tudom, hogy ki volt akadva Zayn miatt, de most jó lett volna, ha ott van. - Mi történt veled?

- Harry

- Mit csinált megint? - szorítja ökölbe a kezét.

- Mr.Ruly egy párba rakott vele - mondom, de látom, hogy értetlenkedve néz rám. - Nyári feladat

- Ja, értem. És nem kértél másik párt?

- Nem hiszem, hogy engedné

- Akkor mi lesz? Megcsinálod vele közösen?

- Van választásom? - teszem fel a költői kérdést és elsétálok tőle.

Az utolsó két órám elég gyorsan eltelik és szinte semmit nem érzékelek belőle, mert egész végig Harry-n gondolkodom és, hogy hogy kéne túlélnem a vele való közös munkát. Még mikor a kapun sétálok kifelé az iskolából, sincs semmi ötletem. Gyorsan az órámra nézek és ahogy meglátom mennyi az idő elkezdek a buszmegálló irányába sprintelni. Nem késhetem le a buszt, mert még anyának is főznöm kell. Megkönnyebbülök, amikor odaérek a megállóba és látom, hogy még elég sokan várakoznak ami azt jelenti, hogy még nem jött a busz. Az emberek eléggé megbámulnak, mert még kicsit lihegek a futástól. Egy lány még rám is mosolyog és tesz felém egy lépést, de én gyorsan elfordulok, hogy még csak eszébe se jusson. Senkivel nincs kedvem most beszélgetni.

Elsőnek szállok fel a buszra, mikor megérkezik. Miután megvettem a jegyemet hátra megyek a busz végébe és levágódom az utolsó előtti ülésre. Előkeresem a fülhallgatómat és elkezdek max hangerőn zenét hallgatni. Kifelé bámulok az ablakon és nézem az elsuhanó tájat. Mostanában nagyon szeretek úgy utazni, hogy zenét hallgatok és közben csak bámulok kifelé az ablakon.

A busz lassít a megállónál én pedig leszállok és elindulok hazafelé. Szerencsére csak pár percre lakom. Ahogy odaérek a házhoz beírom a kódot és felsietek a lépcsőn a lakásunkig. Kis ideig kutatok a kulcsom után amit szinte sosem találok, amikor kéne. Anya meghallhatta a bénázásomat, mert egyszer csak kitárult előttem az ajtó és ott állt mosolyogva.

- Hé, szia anya!

- Hello, kicsim! Milyen napod volt? - csukja be utánam az ajtót.

- Hát nem a legjobb - húzom el a számat. - És neked?

- Nekem sem és még késésben is vagyok - rohan el mellettem a fürdőszoba irányába. - Nem tudnál esetleg..?

- De igen csinálok neked kaját - mondom, még mielőtt befejezhetné a mondatot.

Lerakom a cuccaimat és besietek a konyhába. Összedobok neki egy kis milánóit, mert másra nincs nagyon időm, de nem szeretem, ha nem főtt ételt visz enni. Még gyorsan egy edénybe is bepakolom neki és csinálok mellé termoszba kávét, hogy nehogy elaludjon, mert amilyen anya ő képes rá. Igaz, hogy még fiatal, de néha olyan mintha már elmúlt volna ötven is pedig csak harminchét éves.

Kiront a fürdőből egy törülközőben és átrohan a folyosón a szobájába. Nevetek rajta, mert mindig késésben van és ha nem segítenék neki szerintem már rég megőrült volna a kapkodástól. Kijön a szobából most már teljesen felöltözve egy kosztümben készen a melóra.

- Összekészítettem a cuccodat anya - mondom neki.

- Köszönöm, drága vagy! - ad egy puszit, miközben elmegy mellettem. - Reggel jövök te pedig tanulj és ne maradj fent túl sokáig, ha nem muszáj! Puszi! - int még egyet és kimegy az ajtón. Még hallom ahogy a lépcsőházban kopog a cipője sarka, de egy idő után az is elcsendesedik, mint ahogy az egész lakás is.

Bemegyek a szobámba és előveszem a cuccokat amiket holnapra meg kell tanulni. Eléggé sokat szoktam tanulni és nem érdekel, ha valaki e miatt strébernek tart bár nem nagyon érdekelni az osztálytáraimat, hogy én most szoktam-e tanulni vagy sem. Sosem kaptam még, ezért beszólást vagy bármit. Hamar végzek is a tanulnivalóval, mert holnap elég laza napunk lesz.

Kimegyek a nappaliba és bekapcsolom a tévét. Nézem egy darabig, de eszembe jut a közös munka Harry-vel. El is kéne kezdeni, de hogy beszéljem ezt meg vele? És hol fogjuk megcsinálni? A könyvtárban vagy mi? Valamelyikünknél kellene, de én nem akarom meghívni, nem akarom, hogy ide jöjjön ami az egyetlen nyugodt helyem. Nem akarom, hogy még ezt is tönkretegye. De muszáj megcsinálni, mert nem akarok rossz jegyet kapni. Na jó elegem van inkább fel kéne hívnom Will-t.

Elindulok a telefonomért amit szokás szerint a konyhában hagytam. Mikor már épp indítanám a hívást megcsörren a kezemben és Liam képe kezd el villogni a kijelzőn. Mit akarhat ilyenkor? Nézek az órára, ami már tíz órát mutat.

- Igen? - veszem fel a telefont.

- Louis? Hello haver, mi a helyzet veled? - szól bele fura hangon.

- Semmi, miért hívtál?

- Én nem hívtalak! Én éppen bulizoook! Igaz emberek? - ordít bele a telefonba, mire a háttérből nagy helyeslés hallatszik. Liam részeg ezt már biztosra tudom. Most már csak azt kell megtudom, hol van, hogy érte mehessek.

- Jó-jó! Te nem hívtál, de nekem is lenne kedvem bulizni. Merre vagy?

- Hát itt a buliban

- Jó, de hol van az a buli? - Elkezdem faggatni és tíz percig szenvedek vele, mire kinyögi végre, hogy hol van én pedig már veszem is a pulcsimat, cipőmet és rohanok a buszhoz.

Fél óra alatt ott vagyok a megadott címen, ahol egy kétemeletes ház áll nyitott ajtóval és ordít a zene. Pár teljesen részeg lány kint az udvaron táncol piával a kezükben. Undorodva elhúzom a számat és bemegyek a házba, hogy megtaláljam Liam-et. Megnézem az egész alsó szintet, de sehol nincs. Nagy küzdések árán feljutok a lépcsőn, hogy az emeletet is megnézzem, mikor fent vagyok elakad a lélegzetem, mert meglátom Liam-et egy idegen szőke hajú sráccal smárolni. Leesik az állam, de gyorsan reagálok. Odaugrom és elrángatom Liam-et aki csak engedelmesen jön utánam, mert azt sem tudja szerintem, hogy él-e egyáltalán. Mikor kiérünk a házbuli Liam-et megragadom és a kezét a vállamra rakom, hogy gyorsabban tudjunk haladni. Eldöntöm, hogy az lesz a legjobb, ha hozzánk viszem.  A szülei nem örülnének, ha így látnák őt.

Feltuszkolom a totál kiütött Liam-et a buszra és leültetem majdnem legelőre. Beülök mellé, mert félek, hogy egy kanyarnál esetleg leesik az ülésről. Pár perc múlva egyenletessé válik a légzése és elalszik aminek örülök is meg nem is. Mert így nehezebb lesz leszednem a buszról.

A szerencse az, hogy jó fej volt a buszsofőr és mivel már csak mi voltunk a buszon segített nekem leszedni ezt a részeg barmot a buszról. Felvonszoltam a lépcsőn és, mikor végre fölértünk a nappaliban lefektettem a kanapéra. Na ezzel megvagyok!

Elmegyek a konyhába inni és, mikor visszamegyek látom, hogy Liam felült a kanapén és csak sír. Gyorsan odaülök mellé.

- Haver, hé! - teszem a kezem a vállára. - Mi a baj?

- Találkoztam Perrie-vel

- És milyen? Tipikus hülye picsa?

- Nem! Annyira akartam, hogy az legyen, de nem. Teljesen értelmes és szimpatikus. Utálom, hogy semmi esélyem. Utálok így érezni! - mondja és közben belém kapaszkodva sír.

Dörzsölgetem egy ideig a hátát és egyszer csak megint azt veszem észre, hogy elaludt. Visszafektetem a kanapéra én pedig elmegyek lezuhanyozom és bedőlök az ágyba.