6. rész

Halihó! Itt a mára beígért rész ami tudom, hogy nem túl hosszú, de igyekszem visszatérni a megszokott rendszerembe ami nem túl könnyű ennyi kihagyás után, de remélem azért tetszeni fog nektek a rész! :)

Louis Tomlinson

Alig bírom kivárni, hogy kicsengessenek az utolsó órámról és végre láthassam Will-t, mert mostanában nem nagyon sikerült összehoznunk egyetlen találkozót sem. Túl sűrű mindkettőnk időbeosztása. Ő elfoglalt az egyetem miatt én meg amúgy vagyok elfoglalt és valahogy nehezebb összeegyeztetni a dolgokat mint eddig volt, de megéri, mert mikor látom tökéletesen boldognak érzem magam és nem hiányzik abban az időben semmi, minden tökéletes. Annyira elmerülök a rózsaszín gondolataim között, hogy majdnem elfelejtek leszállni a buszról és az utolsó pillanatban rohanok le róla. Mikor a busz elhajt engem elkap a röhögőgörcs és egyszerűen nem vagyok képes abbahagyni. Csak én lehetek képes fiú létemre elgondolkodni azon, hogy mennyire boldog is vagyok amikor a barátommal találkozom és együtt vagyunk. Miután abbahagyom a hisztérikus nevetést elindulok hazafelé.
Ledobom a táskámat az ágyamra és elindulok, hogy vegyek egy zuhanyt mielőtt neki állok összedobni valami kaját. Will imádja, ha főzök neki. Mikor tizenhárom éves volt meghalt az anyukája akivel borzasztóan jó volt a kapcsolata és azután egyedül maradt az apjával aki nagyon szerette Will-t és mindent meg akart neki adni, de az anyukáját nem képes visszahozni akármennyire is jó ember és akármennyire is szereti a fiát. Will pedig valahogy megbékélt a dologgal igaz, hogy rengeteg idejébe került, de már jobban van. Amikor én találkoztam vele akkor már nem látszott rajta az a nagy fájdalom amit átélt. Egyik alkalommal mikor már anya is tudott rólunk átjött és én főztem. Teljesen meghatódott és elkezdett sírni. Először azt sem tudtam mit kéne tennem addig még egyetlen egyszer sem láttam őt még egy fél könnycseppet sem ejteni és mégis sírt. Két órámba tellett megnyugtatnom és utána elmesélte, hogy mi történt az anyukájával és elmondása szerint az, hogy főztem neki az anyukájára emlékeztette és ezért kezdett el sírni. Akkor bocsánatot kértem és elmondtam neki hogy ha tudtam volna akkor rendeltem volna valamit, de azt felelte, hogy apukájával folyton ezt csinálják és ő örült annak, hogy főztem neki, csak hirtelen minden a felszínre tört és nem bírta magában tartani.
Azon az estén feküdtünk le először. Minden tökéletes volt, ahogy az egész kapcsolatunk is mintha semmi nem ronthatná el.


Liam Payne

 

Utolsó óra után időm sincs elköszönni Louis-tól, mert rohan is haza. Hát igen aki szerelmes. -Nevetek egy kicsit magamba a hülye gondolatomon és elindulok megkeresni Niall-t, hogy elmenjünk a megbeszélt kajálásra.
A Szöszit végül Harry társaságában találom meg. A folyosón beszélgetnek, látom, hogy Harry nagyon magyaráz valamit és Niall pedig próbálja lebeszélni a dologról sok fejrázás kíséretében. Kíváncsi lennék, hogy mi lehet a vita tárgya, de inkább nem kérdezem meg csak odasétálok, hogy végre elindulhassunk.
- Hello! - nézek a Szöszire.
- Oh, szia Liam mindjárt mehetünk, csak egy pillanat.
- Oké, rendben az iskola előtt megvárlak, jó?
- Igen-igen. - mosolyogva bólint én pedig elindulok a suli elé.
Biztos valami fontos lehet amiről beszélnek, mert amúgy Harry-t nem nagyon láttam még ilyennek pedig eléggé régóta ismerem.
Tíz percet várok, mire Niall megjelenik a suli ajtajában nagy vigyorral a képén és elindulunk egy kávézó felé.

Louis Tomlinon


A fürdőből kilépve egy törülközőt csavarok a derekamra és egyet pedig a vizes hajamra dobok és elkezdem vele dörzsölni, de közben csengetnek és én már rohanok is az ajtóhoz, hogy kinyissam. Már köszönnék, Willnek, mikor meglátom, hogy Harry áll az ajtóban és tátott szájjal bámul rám. Nekem meg eszembe jut, hogy egy szál törülközőben vagyok és teljesen zavarba jövök. Harry feje teljesen piros és csak bámul.
- Izé... én csak a ... - Nyel egyet. - mai nap miatt.. - Megrázza a fejét. - Mindegy felejtsd el! - és ezzel elrohan.
Tátott szájjal bámulok utána. Ezzel mg mi van? Te jó és ma mindenki megőrült. Egyáltalán honnan tudja a címemet? - gondolkodom el miközben becsukom az ajtót.

Egy órával később teljesen készen várom, hogy Will megérkezzen. Nem is kell sokat várnom, mert csak pár percre ülök le a tv elé és már csengetnek is és ezúttal tényleg ő az. Mosolyog és köszön mire a karjaiba vetem magam és szorosan megölelem, amit ő is viszonoz. Már elképzelhetetlenül hiányzott, hogy hozzáérhessek, hogy beszélhessek vele, hogy megcsókolhassam és a hajába túrhassak. Az utolsó kívánságom hamar valóra is válik, mert lehajtja a fejét és megcsókol én pedig a hajába túrok. Csodálatos haja van. Az egyik kedvenc dolog a külsejében. Pont annyira hosszú és puha, hogy imádok beletúrni és ezt ő is nagyon jól tudja, ezért nem vágatja sosem rövidebbre, pedig már annyiszor akarta, de a kedvemért mindig megmaradt a hossza csak a fazonja változott az évek során.
Olyan jó, hogy végre itt van.
- Szia, hogy telt a napod? - simít végig az arcélemen.
- Lassan. - válaszolok neki. - Alig bírtam kivárni, hogy ideérj. Neked?
- Nekem az egész hetem mióta nem láttalak így telt. - csókol meg megint.
Az este nagyon jól telik és eléggé hamar az ágyban kötünk ki és Will kivételesen egész éjjel marad.