7. rész

Sziasztok!!! Végre annyi kiesés után itt vagyok egy új résszel és tűrhető a hossza is. :) Remélem örültök neki és azért vagytok még akik olvastok és érdekel titeket! :) ( ezen túl rendszeresebben jönnek majd a részek! ) Lehet hogy lesz pár helyesírási hiba, mert nem tudtam átnézni.. remélem nem haragszotok nagyon! :)

Liam Payne

A kávézóba vezető út meglepően barátias hangulatban telik. Nem is emlékszem, hogy volt-e már valaha olyan ember akivel ennyire kevés idő alatt ilyen jól kijöttem volna. Szerintem képtelenség, sőt ez az egész helyzet képtelenség! Eddig azon rettegtem, hogy tud-e valamit arról, hogy részegen egy bulin csókolóztunk, de nem sejt semmit. Tehát minden a legnagyobb rendben van pedig nem kéne így lennie. A helyzetnek kínosnak kéne lennie és rosszul kéne éreznem magam. Általában mikor elhibázok valamit annak meg is iszom a levét, de életem legnagyobb baklövését a részegen fiúkkal való csókolózást mégis ilyen könnyen megúszom. El sem hiszem!

- Liam?! - áll meg út közben Niall.

- Ja igen, bocs! Mi van? - nevetem el magam, mire ő is elmosolyodik.

- Ennyire nem lehetek unalmas! - rázza meg a fejét. - Csak annyit kérdeztem, hogy mi a hobbid. Tudod próbálom oldani a hangulatot és elkerülni a kínos csendet.

- Ne haragudj! A hobbim? Nem is tudom, szeretek focizni, filmeket nézni csak a szokásos sablon dolgok - vonok vállat.

- Ne mondd már! Tuti van valami amit szeretsz csinálni, csak nem mondod el mert nem illene bele a rólad alkotott képbe. - mind ezt mosolyogva mondja, de látom rajta, hogy komolyan is gondolja amit mond.

- Na jól van, de csak neked Szöszi! Imádok fotózni! - felcsillan a szeme és érdeklődve felém fordul séta közben.

- Művészlélek. Tetszik! És mesélj, milyen képeket szoktál csinálni?

- Tényleg érdekel?

- Persze! Ha azt kérdeztem volna, hogy mióta focizol és milyen filmeket szeretsz akkor azt elhitted volna, hogy érdekel ezt miért nem hiszed, hogy érdekelhet?

- Mert eddig egy embert érdekelt azok közül akiknek elmeséltem. - gondolok vissza arra az esetre amikor Louis-nak áradoztam a fotózással kapcsolatos dolgaimról és ő érdeklődve végighallgatott, de ezen felül egy esetet sem tudnék mondani, hogy valakit is érdekelt volna.

- Mert eddig nem találkoztál velem! - neveti el magát. - Na gyerünk! Milyen képek?

- Leginkább a hangulatomat éppen kifejezők. Szoktam például Louis-ról is képeket csinálni. Rengeteg olyan képem van amin nevet vagy épp együttérzően néz rám. Tájképekből is egy rakás van, de vannak saját magamról készített képek is meg rajzok.

- Rajzolsz is? - áhitattal néz rám. Nem gondoltam, hogy valaki a fényképeim vagy esetleg a rajzaim miatt fog áhitattal nézni rám, de ez a srác akit alig ismerek oda-vissza van. Örömmel tölt el, hogy érdekli.

- Igen. - mosolyodom el.

- Megnézhetem őket? Meg persze a képeidet is?

- Megnézheted. - egyezek bele, de aztán meggondolom magam. - Kivéve amiken én vagyok azokat nem szeretném megmutatni. - mondom ki a számat húzva. Belegyezően bólint egyet, de rögtön utána meg is szólal.

- De úgyis rá foglak venni, hogy megmutasd nekem őket! - vág elszánt képet, én pedig csak nevetek rajta és előre engedem az ajtóban, mert közben már oda is értünk a kávézóhoz.

- Nem hiszem! - vágok vissza neki mikor már az asztalnál ülünk egy-egy kávéval és sütivel.

- Meglátjuk! - kacsint rám amitől mosolyognom kell.

- Jó most beszéljünk rólad! Mi is az pontosan, hogy Harry miatt jöttél át ebbe a suliba?

- Harry jó fej. Tudom, hogy valószinűleg nem értesz velem ebben egyet, de nem ismered úgy őt ahogy én. Van egy problémája amit elejinte nem tudott hova tenni aztán kicsit lenyugodott és végül megint elő tört és nem tudja már kezelni, ebbe teljesen beleőrül. Azért jöttem át, hogy segítsek neki egy kicsit önmaga maradni, mert már így sem olyan, mint régen volt. Feltételezem nem hiszed el nekem, ha azt mondom ő volt az egyik legkedvesebb és legegyüttérzőbb ember akit valaha ismertem.

- Nem, tényleg nem. - értek rögtön egyet vele.

- De kicsit megérthetnéd! Neked is biztosan vannak problémáid és te is kezeled őket valahogyan ő az ővét így tudja úgymond elviselhetőbbé tenni - próbálja védeni Harry-t és ahogyan érvel egyre inkább kezdem azt hinni, hogy igaza van. Eszembe jut, hogy én pontosan miért is voltam berúgva azon az estén mikor megcsókoltam. Mindenkinek vannak problémái és mindenki kezeli őket valahogyan, de ettől nem kedveltem meg Harry-t csak kicsit megértem, hogyan is érezhet.

- Bántja Louis-t. - jelentem ki. - Ezt nem tudom elnézni neki! Lou olyan nekem mintha a testvérem lenne! Nagyon szeretem és ő nem érdemli meg, hogy így bánjon vele!

- Nem, egyikük sem érdemli meg - hajtja le a fejét.

- Ezt meg, hogy érted? - kérdőn felhúzom a szemöldököm, ő pedig csak megrázza fejét.

- Ne beszéljünk most erről! Inkább érezzük magunkat jól!

- Jól van akkor mesélj te is a titkos hobbidról! - hagyom végül annyiban.

- Nincs olyanom

- Hogy érted?

- Én nem titkolom a hobbimat. - vigyorog. - Sütök. Általában édességet. - mondja nekem meg elkerekedik a szemem és nevetnem kell.

- Kis köténykében meg minden?

- Aha - vigyorog látom rajta, hogy nem sértettem meg. Eszméletlen mennyi önbizalma van. Ha nekem röhögték volna ki az elfoglaltságomat biztos, hogy kicsit összetörtem volna és elbizonytalanodtam volna. Rám hatással van mások véleménye, de ő mintha csak immunis lenne rá.

- Egyszer sütsz nekem valamit? - mire befejezem a kérdést rájövök, hogy talán nem kellett volna ezt kérdeznem. Olyan mintha próbálkoznék nála. Ijedten várom a válaszát.

- Oké! Tartunk egy délutánt, mikor én sütök neked valamit te meg megmutatod nekem a fotóidat és rajzaidat meg a kedvenc helyeidet a városban!

- Nem gondolod, hogy ez kicsit igazságtalan? - nevetem el magam.

- Nem, dehogy!

Nevetek. Jól érzem magam.

Louis Tomlinson

Harmadik óra után már kicsit kezdek bekómálni és rossz hangulatba kerülni. Mindig ez van, mikor nem alzom ki magam rendesen. Elvielhetetlenné válok néha még saját magam számára is. Végül sóhajtok egyet és bemegyek a mosdóba, hogy arcot mossak és kicsit felébredjek. Mikor felemelem a fejemet a tükörben meglátom magam mögött Harry-t. A szokásosnál nyugodtabb, ez meglep a tegnapi eset után.

- Mit akarsz? - kérdezem, de közben tovább folytatom az arcmosást.

- Hogy ma végre elkezdjük a közös feladatot! Gyere át iskola után! - Idegesít, hogy parancsolgatni akar nekem! Idegesít ő maga!

Felé fordulok é hátul mindkét karommal megtámaszkodok a mosdókagylón és nekidőlök. Ördögi vigyorral a képemen mondom a következőket:

- Jaj, Harry! Ennyire szeretnél velem kettesben lenni? - kérdezem és közben ellököm magamat és felé lépek egyet ő pedig hátrál. - Ezt szeretnéd? - kérdezem tőle egyre közelebb érve hozzá. Már teljesen a falnak szorítom. A kezemet a feje mellett két oldalt a hideg csempére teszem és egyre közelebb hajolok hozzá. Nagy és az ijedtségtől kitágult szemekkel bámul rám, de meg sem moccan. Kb. két centivel az arcától leállok, mert én is megijedek saját magamtól. Szeretném őt megcsókolni. Ahogy ez a gondolat kirajzolódik a fejemben rögtön elkapom a kezemet és kirohanok a folyosóra. Mi a büdös franc van velem? És vele mi a büdös franc van?

Nem hiszem el az előbb történteket, de mikor Harry is kijön a folyosóra már nem látszik rajta a rémület. Odasétál hozzám és csak annyit mond, hogy legyek ott nála ma suli után. Én pedig csak bólintok egyet.

Nem hiszem el! Nem hiszem el! Kántálom magamban egészen addig amég a szekrényemhez nem érek.

- Szia! - köszön Liam.

- Szia..sztok! - moslygok rá és Niall-re. - Mi a helyzet? - magamat is meglepem, hogy ilyen jól álcázom a zavartságomat.

- Semmi! Ő itt jó fej! - mutat maga mellé mire a szőke elneveti magát.

- Ő meg nem normális! - viszonozza a bókot.

- Örülök, hogy egymásra találtatok, de engem már rögtön le is cserélsz? Milyen barát vagy te?

Mindhárman nevetünk és elindulunk a közös óránkra.

Később ki kell faggatnom őt, hogy mondott-e valamit Harry-vel kapcsolatban az új srác.

Délután teljesen meglepődöm Harry címére érve. Ugyanis egy hatalmas keríté előtt találom magamat mögötte pedig egy hatalmas ház hatalmas kertel. Nem hiszem el, hogy itt lakik. Nézem a magas és elegáns vas kaput és csak tátom a számat. Nem illik hozzá! Egyáltalán nem! Megnyomo a csengőt, mire egy idős férfihang szól bele.

- Harry Styles-t keresem egy csoportása vagyok. Közös feladatot kaptunk. - pár pillanatig reménykedem benne, hogy csak megszívatott és rossz címet adott meg, de a hang azt mondja várjak, azonnal szól neki. Kb negyed órát várakozom, mikor kezdem feladni és azon gondolkodni, hogy hazamegyek, de akkor meglátom Harry-t kocogni a kapu felé.

- Hello! - köszön.

- Szia, nem mondtad, hogy ilyen helyen laksz!

- Számít ez? - tárja ki előttem a kaput. Belépek és hitetlenül elnevetem magam.

- Nem - mondom végül.

- Akkor gyere be! - gyorsan előre siet én pedig követem. Túl hosszúak a lába hatalmasakat lép, ezért kicsit sietősre kell vennem ,hogyy utolérjem és egyszer csak azt veszem észre, hogy megbotlom. Egy kis sikkantás hagyja el a számat, mire kérdőn fordul hátra és mikor látja, hogy éppen a füld felé zuhanok ijedt arcot vág és felém kap. Nem sikerül teljesen elkapnia, ezért mindketten a földre zuhanok. Várom, hogy fájjon valamim, de akkor rájövök, hogy Harry fölfogta az esésemet. Ijedten nézek rá. Csukva van a szeme.

- Harry! - szólítom és szerencsére kinyitja a szemét. Nem értem miért csinálta.