Halloween

Sziasztok! :) Nem tudom, hogy ti hogy vagytok a Halloween-nel, de én nem annyira szeretem, viszont most ihletet kaptam egy ilyen kis one shot megírásához! :) Remélem nem haragszotok érte és szeretni fogjátok ezt a kis különálló történetet is! :) Jó olvasást! ( és örülnék pár kommentnek, hogy hogy tetszett :) és bocsi a helyesírás miatt nem volt időm leellenőrizni! :/ )

Halloween. Az egyetlen olyan dolog amit Louis is ugyanannyira szeret, mint én. Legalábbis ez az egyetlen olyan amit fel is vállal. Minden egyes rohadt évben törekszem arra, hogy végre sikerüljön lenyűgöznöm őt legalább a jelmezemmel, de valahogy minden alkalommal elkerül. Én vagyok az idegesítő tetovált "rossz" csávó, aki ráadásul az öccse legjobb haverja. Nem titkolja, hogy mennyire utál én viszont titkolom, hogy ez mennyire fáj. Csak bántó megjegyzéssekkel reagálok minden sértésére. De a ma este más lesz! Liamnek sikerült meggyőznie Louist, hogy eljöjjön a mi Halloween-i bulinkra. Ez afféle hagyomány lett nálunk mióta betöltöttük a tizenhatot. Liaméknél egy hatalmas bulit tartunk, rengeteg emberrel, de Louis még sohasem jött el rá. Nem tudom, hogy most miért is mondott végül igent, de nem is érdekel csak, hogy sikerüljön lenyűgöznöm őt.

- Zayn! Igyekezz már! - kiabálok fel az emeletre.

- Csini vagy már fiam, csak siess! - csatlakozik hozzám Zayn anyukája. Imádom őt, a legkedvesebb nő akivel valaha találkoztam.

- Kösz, anya! - méltatlankodik Zayn, de végre leszökdécsel a lépcsőn. Persze tökéletes a haja meg a ruhája, mint mindig.

- Szeretlek! - nyom egy csuppanós puszit a fia arcára majd visszasiet a konyhába.

- Én is! - kiabál még utána. - Te meg mit vagy bezsongva? Már megvan a jelmezed, nem?

- De-de! Viszont kellenek kiegészítők! Tökéletesnek kell lennie!

- Őrült vagy! - neveti el magát, de felveszi végre a kabátját és indulhatunk. - Elmentünk!

- Szasztok! - érkezik a válasz, mi pedig már ki is sétálunk az utcára.

Igaza van Zaynnek talán kicsit tényleg túlreagálom, de most tényleg nem ronthatom el! Ez nem az az alkalom. Louisnak tátva kell maradnia a szájának. Ez az én bulim lesz.

Zaynnel ki-be járkálunk az üzletekből. Közben ő is vásárolgat. Gondoltam most, hogy itt vagyunk a vásárlásmániásnak is megjött a kedve.

Az egyik üzletben kicsit leragadunk. Zayn a próbafülkében van már vagy negyed órája és kb. ötpercenként kijön valami új cuccban, hogy én azt mondjam jól néz ki. Már egyik lábamról a másikra állva unatkozom, mikor meglátok egy kicsit koptatott farmeringet. Egyből odamegyek és keresek egyet a méretemben és már próbálom is fel.

A próbafülkében állva rájövök, hogy beleszerettem. Egy egyszerű hosszú ujjú kicsit koptatott ing, de én mégis imádom. Kicsit feltűröm az ujját és még jobban tetszik. Kisétálok és bekopogok Zayn ajtaján.

- Milyen szerinted?

- Rajtad jól áll - vigyorog rögtön. Ebből tudom, hogy ő sohasem venné fel, de nekem tényleg jól áll. Remek akkor azt hiszem ez jön velem haza.

Miután fizettünk a boltban még beugrunk egy sminkes üzletbe, mert az egyik lány haverom megígérte, hogy megcsinálja az arcomat, ha megveszem hozzá a cuccokat. Miután ott is végeztünk mindketten igyekszünk haza készülődni.

Otthon még jobban felpörögök, ha ez még lehetséges. Magamra rángatom az extra feszes és több helyen kiszaggatot fekete farmeromat és egy szintén kiszaggatott fekete pólót, majd a fejem hátulján kis copfba fogom a göndör fürtjeimet és már hívom is Bellát, hogy megcsinálja a sminket. Szerencsére tíz percre sem lakik tőlünk így hamar itt is van.

- Na mi van Styles? Aranyos kis copf! - neveti el magát, miközben besétál a szobámba.

- Te csak ne röhögj! Inkább csináld amiért itt vagy! - vigyorgok rá. Nem most még az ő beszólásai sem ronthatják el a kedvem.

- Jól van Harry! - emeli fel védekezően a karjait. - Tudod, hogy imádlak!

- Persze-persze, csak csináld!

Az alatt a két óra alatt a még ő a " mesterművet " készíti végig izgatottan rángatom a lábamat, mikor végre elkészül felállok a székből és mielőtt még megnézném magam a tükörben nyújtózom egyet, és az egész hátam recseg-ropog.

Ahogy meglátom magam elakad a szavam. Nem, nem egy nagyon bonyolult smink. Csak egy sima zombi, de az olyan élethű, hogy egyből vigyorognom kell. Nem hiszem el! Tudtam, hogy ügyes na, de ennyire?

Ahogy látja hogy elakad a szavam és csak mosolygok odajön és megölel.

- Egy zseni vagy!

- Tudom, de mennem kell nekem is el kell készülni!

- Szia! - adok még neki két puszit, hogy megköszönjem majd csinálok pár képet a telefonommal. Már biztos, hogy nem ronthatja el semmi az estét!

Még gyorsan felkapom a ma vett farmeringet és Zayn már itt is van értem, hogy együtt átmenjünk segíteni Niallnek és Liamnek az utolsó imításokban. Eddig hagytuk a szerelmes párt, legyenek csak magunkban, de most jön a könyörtelen utolsó ellenőrzés. Mindketten tudják milyen fontos nekem a Halloween úgyhogy remélem nem egymással foglalkoztak egész idő alatt, hanem összehoztak egy jó kis dekorációt.

Csengetünk és, mikor végre ajtót nyitnak nem is köszönök csak ellenőrizni akarom, hogy minden oké-e, de szerencsére kitettek magukért a fiúk. Mintha csak egy film Halloween-i díszletét látnám. Van istt minden, pókok, hálók, szellemek, puncs és minden ami kell. Vállonveregetem Liaméket akik egymást atölelve örülnek, hogy nem lettek lecseszve. Megmondtam nekik ezt most nehogy elrontsák. Úgy látszik vették a lapot.

- Oké mikorra jönnek az emberek?

- Louis mindjárt lejön az emeletről csak készülődik a többiek meg nyolcra várhatóak. Szóval pár perc és buliiiiii van! - üvölti el magát Liam. Felkapcsolja a zenét és az egész hely életre kel. Még jobb így, mint az előtt. A vendégek is kezdenek szállíngózni, de hol van Louis? Mikor már idegesen levágom magam a kanapéra kész tömeg van körülöttem, de Louis még mindig sehol nincsen. Éppen a kezembe veszek valami piát amikor meglátom lesétálni a lépcsőn. Elakad a lélegzetem. Feszülős fekete nadrág és egy szintén tökéletesen rásimuló fekete póló. Az arca teljesen fehér, de az egyik szemét fekete csillag veszi körül. Az ő jelmeze sem túl bonyolult, de rám hatással van. Igaz, hogy annyira oda vagyok érte, hogy az már az őrültség határait feszegeti, de akkor is gyönyörű. Csak bámulom, de ő nem vesz észre. Látszik, hogy nem igazán találja a helyét és észre sem vesz, pedig most kéne itt lennie a pillanatnak, hogy végre életében először megdicsér. Végül erőt veszek magamon, - na meg jól meghúzok egy üveg valamit, kell a bátorság - és elindulok felé a tömegen keresztül és megállok vele szemben. Rám néz majd megszólal. Végre a dícséret pillanata.

- Na mi van Harry? Hol hagytad a kis picsáidat? Egyáltalán minek jöttél ide? - ahogy hallgatom a szavait egyre inkább sírhatnékom van. Nagyon közel állok hozzá, hogy elbőgjem magam. Én csak annyit akartam, hogy megdícsérjen, de helyette mintha csak belém rúgott volna.

- És drága te hol hagytad az egyetemi haverjaidat? Vagy már ők se elég jók hozzád? Te utolsó rohadt paraszt! - nem bírom megállni szétvet az ideg és a szomorúság. Berohanok a konyhába és magamhoz kapok mindent amiben alkohol van és elfér a kezemben. Kb. egy óra múlva már nem fáj, már csak a düh marad.

A táncsparkett előtti kanapén ülök és nézem, ahogy a barátaim jól szórakoznak. Zayn Perri társaságát élvezi és szinte olyan közel táncolnak egymáshoz, hogy egy tű sem férne el közöttük. Liam és Niall az egyik sarokban smárolnak és beszélgetnek egymással. Louis pedig a velem szemben lévő kanapén ül vagy négy lánnyal és szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát.

Egy szőke lány már vagy fél órája próbálja felkelteni a figyelmem és most jutok el arra a pontra, hogy Louis rohadjon meg a csajaival együtt. Odamegyek a lányhoz és hátulról hozzádörgölőzöm amit csak mosolyogva fogad és szembefordul velem. Egyre inkább felveszem a zene ritmusát és együtt mozgok a szőkeséggel. Közben lekerül róla a szuperkivággot felsője és már csak egy kis toppban táncol velem. A kezem mindenhol rajta van és csak próbálok mindent kiverni a fejemből. Nem akarok semmire gondolni, de leginkább senkire.

Az egyik pillanatban valaki kirángat onnan fel egyenesen az emeletre. Nem látom tisztán, hogy ki az és, hogy hova is rángat. Csak megyek utána, mert nincs erőm ellenkezni vele. Végül a kéz elenged én pedig egy ismeretlen ágyon találom magam és, mikor felnézek meglátom Louis dühös tekintetét.

- Mi van veled te var? Ha? - egyre közelebbről ordít velem. - Nem tánc közben kéne lefektetned az aktuális kis kúrvádat. Vidd haza vagy szobára, de könyörgöm bírjál már magaddal!

- Csak táncoltunk te seggfej! Nincs hozzá semmi közöd!

- Mi az, hogy nincs közöm hozzá? Az én nappalim!

- Nem érdekel - dünnyögöm magamban és lehajtom a fejem. Nem akarom ezt a beszélgetést! Nem akarom ezt az egészet, most hogy itt vagyunk megint eszembe jutnak a szavai é nem bírom ki, elsírom magam.

Csak elkerekedett szemekkel néz rám és látszik rajta, hogy nem tud mit mondani. Egyszer csak érzem a hosszú ujjait az államon, majd a tökéletes puha ajkait az enyémeken. Végighúzza a nyelvét a számon, mire annyira meglepődöm, hogy ösztönösen visszacsókolok. Erre vártam már mióta. Biztos csak álmodom. A selymes barna halyába túrok, majd levezetem a kezeimet a hátán és benyúlok a póloja alá. Egy rövid időre elszakad tőlem, de csak annyira, hogy ledöntsön az ágyra és rám feküdjön és máris tovább csókol én pedig felfedezem az izmos hasát és hátát, aztán amikor megunom, hogy ő irányít, akkor fordítok a helyzeten. Most ő van alul én pedig rámosolygok fentről, mire csak egy szexi vigyort kapok és máris leránt magához mégegy csókra. Elkezdi lehúzni rólam az inget.

- Imádom ezt. - suttogja két csók között. Büszkeséggel tölt el és már örülök neki, hogy végül megvettem.

Lerángatja rólam a  szaggatott pólómat és végigsimít a felsőtestemen. Nem bírok magammal így, egy határozott muzdulattal kettétépem a vékony pólóját majd végigcsókolom a melkasát. Ő pedig halkan suttogja a nevemet. Elmosolyodom és elkezdem kigombolni a nadrágját.

- Várj! Nem hagyjatjuk most itt abba? - olyan fiatalnak és ártatlannak tűnik és én nem bírok neki nemet mondani, ezért csak bólintok és mellé fekszem, mire hozzámbújik. Észreveszem, hogy didereg ezért felé nyújtom a farmeringet. Rám néz majd felveszi és vagy két számmal nagyobb, mint ő. Egyszerűen késztetét érzek, hogy azt is leszaggassam róla, mint a pólóját.

- Louis? - kérdezem, de észreveszem, hogy elaludt. Te jó ég, ő elaludt a karomban! Ennél jobb már nem is lehetne. Mosolyogva alszom el mellette.

Reggel, mikor felkelek az első dolgom, hogy Louis után nyúljak, de nem találom sehol. Körbenézek a szobában, de nincs ott. lerohanok a konyhába, ahol az éberedező Liammel találom szemben magamat.

- Louis?

- Visszament az egyetemre. - von vállat. Mi? Mi az, hogy visszament? - Baj van?

- Nem - válaszolom végül, nem hinném, hogy mondott volna valamit is neki a tegnapról és nem én akarok lenni aki beavatja.

- Ki bánt el veled ennyire?

- Ööö.. már nem tudom - vörösödöm el azonnal majd, kirohanok. Félmeztelenül. Az utcára. Én is okos vagyok.

* Másnap *

Alig várom, hogy Louis hazajöjjön az egyetemről és megcsókolhassam. Ahogy kopogok az ajtajukon egyre jobban izgulok. Végül ajtót nyit és az én ingem van rajta, amitő mosolyognom kell. Ő viszont inkább rémült arcot vág.

- Ki az édes? - kukucskál ki mögüle egy barna hajú lány és átkarolja a derekát.

Mi van? Barátnője van? De akkor mi volt ez az egész? Nem bírom érzem, hogy könnyes lesz a szemem. Sarkon fordulok és hazáig rohanok.

A szobámban ülök két napon keresztül és csak sírok. Nem eszek és senkivel nem beszélgetek. Egész álló nap üvölt a zene és be vagyok zárkózva. Nem hiszem el, hogy ezt tette velem. Hogy gondolta? Barátnő? Te jó ég.

Valaki belép a szobába. Hallom, de csak a fejemre húzom a takarót.

- Harry? - szóllít meg egy ismerős hang. Mire elkerekednek a szemeim és hátra fordulok. Tényleg ő az Louis ül az ágyamnál.

- Te mit akarsz? Takarodj innen! - mondom halk és erőtlen hangon. Mintha fájna neki amit mondok.

- Valmit el kell mondanom! - próbálkozik.

- Mégis mit, hogy miért gázoltál át rajtam? Vagy hogy miért nem mondtad, hogy barátnőd van?

- Figyelj. Ami a bulin történt kiakasztott. Ezt akartam mióta megismertelek. Nagyon is és mikor valóra vált boldog voltam, de reggel mikor felkeltem féltem ,hogy mit fogsz mondani, mert utáltál engem. Ezért elrohantam az egyetemre és igent mondtam Reachelnek, de csak mert féltem. Egész azóta a hülye ingedet szorongatom és még abban is alszom. Nem tudok szabadulni tőled! Mikor mondta az öcsém, hogy mi történt egyből szakítottam vele és idejöttem, hogy megtudjam utálsz-e. - nem tudok semmit mondani csak a nyakába ugrom.

- Nem tudlak! - suttogom a nyakába mire még erősebben magához szorít.

-Szeretlek!

- Szeretlek!