1. rész

Sziasztok! Meghoztam az első részt is, mert egyszerűen nem bírtam ki. :D Fel akartam rakni tehát itt van. :) Remélem tetszeni fog! jó olvasást! :)

Louis Tomlinson

Egy hét telt el azóta, hogy Harry megint nekem támadt az ebédlőben. Az igazgató leordított mindkettőnket. Engem azért mert megütöttem, őt pedig mert beszólt. Három nap büntetést kaptunk a "verekedés" miatt mindketten. Csodálatos volt Harry fejét nézni három napon át minden délután. Annyi jó volt az egészben, hogy nem szólhatott semmit, mert végig felügyelőtanár nézte minden mozdulatunkat. Csak csendben írhattuk a házinkat és miután készen lettünk vele ültünk és nem szóltunk semmit. Volt, hogy Harry bámult, mint aki bármelyik pillanatban nekem eshet. Ilyenkor kicsit tartottam tőle, de végül soha nem tett semmit csak bámult. Pedig számítottam rá. Teljesen megvadult mióta tavaly félévkor bevallottam, hogy meleg vagyok. Őrület volt, mindenki jól fogadta csak ő nem, pedig előtte nem is nagyon ismertem. Volt pár közös óránk és eléggé népszerű is volt, de ezen kívül egyáltalán nem tudtam róla semmit. Hát most már tudom, hogy egy bunkó, szemét állat, aki állandóan terrorizál. Komolyan nem értem őt, mindenki elfogadott senki nem nézett rám másként e miatt csak ő. Teljesen meghülyült még a barátai is elpártoltak mellőle, egyedül maradt, de ez sem ébresztette rá arra, hogy abba kéne hagyni ezt a viselkedést. Hát igen Harry Styles a rohadt szemétláda bemutatva, aki mint mindig most is lehajtott fejjel lép be a suli kapuján.

Páran felé fordulnak, miközben átvág a kocsik között a suli bejáratáig. Szerencsére most nem vett észre különben már tett volna valami megjegyzést, mint minden reggel, ha felfigyel rám.

- Haver? - löki meg a vállamat Liam a legjobb haverom. Ő az egyik legjobb srác, akit ismerek. Kedves mindenkihez, okos és meleg, mint én, de ezt csakis én tudom, mert tart attól, ha a szülei megtudják kirakják vagy valami. Pedig a szülei velem is teljesen rendesek és tudnak a "másságomról", de hát ő tudja én nem mondom el senkinek, ha ő nem akarja.

- Igen? Bocs nem figyeltem

- Vettem észre. Tehát lesz ma egy kis buli valami végzős csaj házában és meghívtak. Nem megyünk? - kérdezi vigyorogva. Általában együtt szoktunk bulizni, de ez most le kell mondanom, mert anya éjszakai műszakba megy dolgozni és gyorsan főznöm kell neki valamit amit el tud vinni a melóba.

- Nem megy. Segítenem kell anyámnak. Bocs haver! - rántom meg a vállam.

Elindulok be a kémiaterembe. Utálom a keddeket. Dupla kémia brr.. még a hideg is ráz tőle. Nem értek szinte semmit és ráadásul közös óra Harryvel. Mögöttem ül és, vagy a székemet rugdossa, dobál vagy beszólogat és nevet magában. Rohadtul gyűlölöm a keddeket!

Besétálok az ajtón és ledobom a táskám a második padba, a szokásos helyemre. Körülnézek, de szerencsére Harry még nincs a teremben. Köszönök Katy-nek az én drága padtársamnak és segítő angyalkámnak kémiából.

- Mi a helyzet drága?

- Semmi különös. Kibékültünk Adammel - meséli boldogan. Igen Adam az ő "se veled, se nélküled" barátja, aki szerintem csak szórakozik szegény lánnyal, de nem akarom letörni.

- Örülök neki! Remélem, most már tartós lesz!

- Én is! - bólint, majd előre fordul, hogy elmesélhesse a sztorit a barátnőinek is én meg előveszem a kémia könyvem és ellenőrzöm, hogy meg van-e a házim, mert a tanár megint ki fog akadni. Már párszor hiányzott és ráadásul még a jegyeim is rosszak. Hát ja, nem vagyok a kedvence.

- Szia, buzika! - hallom meg az ismerős hangot, mire felkapom a fejem és egyszerűen lereagálom.

- Szia Harry! Csini cipő! - mosolyogva kacsintok egyet, mire csak egy mérges grimaszt vág és leül mögém a helyére.

Jól indítunk és még csak be sem csengettek. Remek. Harry elkezdi rugdosni a székemet, de erre már nem szólok semmit csak előveszem a többi cuccomat is ami kell kémiára.

 A szórakozását végül a csengő, és Mrs.Bant a kémiatanár szakítja félbe.

- Elő a házikkal! - szólal meg bevezetés nélkül a mi kedves tanárnőnk. Szerintem ma még rossz hangulatban is van. Mindenki kezdi előpakolászni a cuccait köztük én is. Nincs kedvem pont most összebalhézni a tanárnővel.

Körbemegy és megnézi a füzeteket amik ki vannak rakva a pad szélére. Mikor elhalad a padunk mellett és nem szól semmit fellélegzem. Ezt megúsztam, én legalábbis. A mögöttünk lévő padnál megáll. Ordítás következik.

- Harold! Nem elég nekem Tomlinson, aki általában képtelen házit csinálni, még maga is kezdi?

- Elnézést. Elfelejtettem - kicsit behúzom a nyakam, mert a teremben mindenki bámulni kezd. Harry teljesen nyugodtan hangon szólal meg. Őt nem zavarja, hogy bámulnak minket.

- Nem érdekel! Többet ne legyen ilyen! - ordítja le Harry-t és visszamegy a tanári asztalhoz. - Azt terveztem, hogy diktálni fogok, de mivel már az óra első öt percében felidegesítettek, ezért ma filmet fogunk nézni.

Szinte hallani lehetett a megkönnyebbülést az osztályban. Filmnézés. Magyarul Kulturált semmittevés. Remek!

Miután végigszenvedtünk egy filmet a kémiai kísérletekről, az egész osztály elindult kifelé a teremből. Én direkt az utolsók között akartam kimenni, mert amikor a kémiaóráról van szabadulást, akkor úgy mennek ki mit egy csorda és én inkább nem akarom, hogy fellökjenek, vagy valami. Ráérősen összepakolom a könyvemet, felkapom a táskám és már indulok is ki a teremből.

Épp kilépnék az ajtón, mikor nekem jön valaki hátulról és elesek. A könyveim szanaszét hevernek a padlón és szerintem még a pólóm is elszakadt. Felállok a földről és dühösen nézek Harryre aki csak áll és nevet rajtam. Nem érdekel nem foglalkozom vele.

- Mi van buzika? Nem tudsz még menni se? -  nem szólok semmit csak a szakadt pólómat rángatom le magamról. - Fuj még vetkőzik is - szólal meg Harry a hátam mögül.

Idegesen visszafordulok és elé sétálok.

- Szállj le rólam Harry! - állok meg vele szemben, de nem szól semmit csak bámul. - Mi van? Süket vagy?

Nem válaszol semmit csak elfordul és elindul a másik irányba. Ezt nem értem. Mi a szar van ezzel a hülyével? Először beszól, aztán meg csak úgy elsétál. Nem normális, komolyan.

A könyveimet összeszedve elindulok a szekrényem felé, hogy kiszedjem a focis pólómat, a szakadt helyett. Miközben sétálok a folyosón több lány megbámul. Sőt pár lány, akivel viszonylag jóban vagyok még oda is szól.

- Hé, Louis nem akarsz a lányokra bukni? - kacsint Vik. Egy végzős lány és már nem egyszer próbálkozott nálam, de nem jön neki össze.

- Ha arra kerül a sor te tudod meg elsőnek! - nevetek és tovább megyek a szekrényem felé.

Előkeresem a focimezt és gyorsan belebújok. Nem hiszem el, hogy Harry még a pólómat is tönkretette. Elegem van belőle. Most már lenyugodhatna. Megérte, hogy zavarja, hogy meleg vagyok, de attól függetlenül ezt nem kéne ennyire durván a tudtomra adnia felfogom, ha csak simán elkerül. Semmi gond. Ő nem szereti a melegeket én meg az vagyok. Akkor kerüljön el és kész. Nem kell megkeseríteni az életemet.

Miután átvettem a pólót elindulok, hogy megkeresem Liam-et, mert a következő óránk közös. A folyosón találom meg Zayn-el beszélget egy haverunkkal, aki szintén velünk jár tesire, de nem annyira ismerem. Liam-nek tetszik Zayn, de szegénynek semmi esélye. Zayn teljes mértékben heteró. Sajnálom Liam-et, mikor látom Zayn-el beszélgetni. Tudom, hogy rossz neki, hogy csak barátok. Nem mindenki lehet, olyan szerencsés, mint én.

Will. Igen őz az, aki ráébresztet arra, hogy más vagyok.  Tizedik előtti nyáron ismertem meg. Rengeteget jártam akkoriban könyvtárba és egyik alkalommal, mikor mentem ott volt ő is. Felfigyeltem rá, mert tipikusan olyan fiúmnak tűnt, aki nem igazán jár könyvtárba. Néztem őt egy darabig aztán, mikor ráeszméltem, hogy bámulom elfordultam és elindultam a másik irányba. Bementem két könyvespolc közé és elkezdtem keresgélni a fantasy könyvek között. Hamar megtaláltam amit kerestem és elindultam ki a polcok között és akkor megint ott volt ő és csak nézett rám. Gondoltam biztosan, azért mert az előbb én bámultam. El akartam menni mellette, de megragadta a karomat. -Segíthetek?-  Kérdeztem akkor tőle, mire csak elmosolyodott és megkérdezte, hogy mit csinálok ma. Hát visszagondolva nem túl kedvesen mondtam neki, hogy épp készülnék kivenni a könyvet még meg is lóbáltam az arca előtt, de ő nem jött zavarba csak megkérdezte, hogy nincs-e kedvem meginni vele egy kávét. Annyira abszurdnak tartottam ezt az egészet, hogy végül igent mondtam neki és elmentünk egy közeli kávézóba. Beszélgettünk egy csomót és pár órával később egy számcserével váltunk el. Akkor még nem hittem, hogy meleg csak azt gondoltam, hogy haverkodni akar és mivel szimpatikus volt örültem neki. Szinte minden nap elmentünk együtt valahova és én csak annyit vettem észre ebből az egészből, hogy elkezdtem rajongani érte. Vártam, hogy mikor hív, mikor megyünk valahova, szinte csak róla beszéltem a többi ismerősömnek. Pár lány barátom még meg is jegyezte, hogy "hé mi van.. belezúgtál?" csak nevettem rajta. Egészen addig, amikor egyszer vacsorázni mentünk el és megcsókolt. Akkor jöttem rá, hogy tényleg belezúgtam. Első héten a csók után teljesen ki voltam akadva. Otthon ültem a szobámban nem ettem, nem ittam csak azon gondolkodtam, hogy mi a baj velem. Majdnem kórházba is kerültem, de eljött Will és beszélt velem. Megnyugtatott és hát elkezdtünk járni. Megkértem, hogy ne mondjuk el senkinek és ő igent mondott. Nyáron még könnyű is volt titkolni. Mikor elkezdődött a tizedik egyre nehezebb lett. Otthon leginkább. Anyával elég szoros a kapcsolatom és szoktunk beszélgetni és hát akkor is kérdezgetett, hogy hol voltam suli után, mert általában később értem haza. Először elkezdtem hazudozni. Egyszer viszont lebuktam. Elmondtam anyának mindent és ő nagyon jól fogadta. Ez volt kb. tizedik negyedévében. Utána már csak a suliban volt nehéz dolgom. Sok lány hívott randizni, de mindegyiket lekoptattam és félévkor meguntam kiakadtam és elmondtam az akkori lánynak, hogy miért nem. Elterjedt, elfogadták és azóta pedig majdnem egy év és mi jól megvagyunk Will-el.