8. rész

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy csak most érkezik a rész és ráadásul rövidre is sikeredett, de már régebben megírtam egyszer ezt a részt rendesen, de elveszett nem mentette el jól a gépem vagy nem tudom, de eltűnt. Eléggé elkeseredtem és ezért jön csak most és ezért lett ilyen.. Remélem nem haragszotok! :) Jó olvasást! ( és pár véleményt, hogy örülhessek! :)) )

Louis Tomlinson

 

Miután Harry kinyitja a szemét csak zavartan bámul rám, miközben feltápászkodom. Leporolom magam és miután végeztem vele felrángatom a földről Harry-t aki még mindig csak bámul.

- Minden oké?

- Hülye vagy? Nem tudsz a lábad elé nézni? Komolyan, nem hiszem el! - Akad ki egy pillanat alatt.

- Már ne is haragudj, de..

- Miért nem figyelsz jobban? Lehetett volna nagyobb gond is! Akkor mit csinálok? Hm? Mi a szart csinálok nélküled? - visszaül a földre, a kezei közé temeti az arcát és csak sír.

- Mi van veled? - Ereszkedem térdere mellette. Szipog még párat aztán összeszedi magát és feláll.

- Semmi, bocs! Nem tudom mi van velem. Menjünk be! - indul befelé, de közben még csak rám sem néz.

A szobája hatalmas, de nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Harry vagy rendmániás vagy csak megcsinálja valaki helyette. A falak egyszerű fehér színűek. Csak egyetlen egy kép van az íróasztala felett amin a régi haverjaival van. A kép még akkor készült amikor nem mondtam el, hogy meleg vagyok, mert a kép sarkában én is ott vagyok Liam-mel együtt és önfeledten nevetünk. Elcsodálkozom rajta, hogy az egyetlen képen ami a szobájában van azon rajta vagyok én is. Lejjebb nézek az íróasztalra és látom, hogy az tele van mindenféle könyvekkel és mellettük pedig a laptopja áll. Oldalra nézve meglátom az ablak alatt a hatalmas ágyát ami persze tökéletesen be van vetve és egy hatalmas fekete ágytakaró borítja be. Az ággyal szemben egy hatalmas tévé terpeszkedik a falon és mellette egy gitár.

- Te gitározol?

- Néha. - mosolyodik el amin meglepődöm.

- Játszol valamit? - félve kérdezem meg, mert igaz, hogy most épp normális, de ki tudja mikor tér vissza a régi Harry.

- Oké. -Leül az ágyra és a kezébe veszi a gitárt, de mielőtt elkezdené megszólal. - Nyugodtan leülhetsz! Nem kell ott álldogállnod! - Röhögi el magát.

- Jól van, oké! - tartom fel a kezem és lehuppanok az egyik fekete extra kényelmes székébe és elhelyezkedem ő pedig játszani kezd. John Legend-től az All of me-t. Imádom ezt a számot, de meglep, hogy Harry még énekelni is tud. Nem is akárhogy. Csak hallgatom a számot és közben becsukom a szemem. Tökéletes, mint ő.

- Még valamit? - szólal meg én pedig rögtön kinyitom a szemem. Észre sem vettem, hogy végzett annyira belemerültem a gondolataimba.

- Igen, de valami pörgőebbet.

- Oké - von vállat.

Máris játsza a Sing-et. Imádom ezt a számot. Nem is gondoltam volna, hogy egyezhet az ízlésünk.

Az eléggé fura összhangot közöttünk a telefonom csörgése szakítja meg. Bocsánatkérő tekintettel nézek Harry-re, mire csak bólint egyet én pedig ránézek a kijelzőre és felveszem a telefont.

- Hallo?

- Szia! Haza kéne jönnöd! Itt várlak.

- Pont most? - nézek Harry felé és látom, hogy kiváncsian néz rám. - Jó, mindegy megyek akkor. - lecsapom a telefont.

- Mennem kell. - húzom el a számat és felkászálódom.

- Máris? Még el se kezdtük a feladatot..

- Sajnálom! Majd a suliban megbeszéljük, mikor kéne csinálni - közben egyre jobban kapkodok, ami ahhoz vezet, hogy megint megbotlom, de Harry még időben elkapja a kezem. Érzem az erős szorítást a csuklómon, majd lejjebb csúsztatja a kezét és az ujjaink összekulcsolódnak. Csak bámulom a kezünket. Most mi van?

- Mi történt Louis? - felkapom a fejemet és a kérdő tekintetével találom szemben magam.

- Sajnálom, semmi én csak..béna vagyok. - kirántom a kezemet az ővéből és elindulok lefelé, hogy kijuthassak végre innen. Zavarban vagyok.

- Ki telefonált? Miért hagysz itt? - hallom meg nagyon halkan a hangját. Csak még jobban igyekszem kijutni.

Szerencsére Harry nem ér utól és miután már két saroknyira elhagytam a házukat csak akkor állok meg pihenni egy kicsit. Nem tudom miért nem akartam elmondani neki, hogy Will hívott, de nem akartam. Amúgysem értem, hogy mi volt ma.

Én...